Zöldinfó

Lízingeljen tyúkot friss tojásért

Létrehozva:

12 év telt el a létrehozás óta

2014-11-14

Szerző:

Hell

Elege van belőle, hogy ugyanazt a spanyol paradicsomot találja a magukat őstermelőnek feltüntető piaci árusoknál, mint a hipermarketek polcain? Néhány lelkes és környezettudatos vállalkozónak köszönhetően ma már ki sem kell tennie a lábát a városból, hogy a legközelebb lévő termelőtől friss és adalékmentes zöldségekhez, tanyasi finomságokhoz jusson. Bár egy kicsit drágább így a tojás, de egyre több városlakó inkább ezt választja.

Reggel kilencre van megbeszélve az átadás a Petőfi híd lábánál lévő egyik irodaépületnél, de kicsit késve érkezünk, és a beléptetősorompós garázslehajtó mellett álló kombi csomagtartójából már osztogatják a tízes tartóba csomagolt tojásokat, mint a csempészcigarettát. 8-10 ember állja körbe a “seftelőt”, aki listával a kezében ellenőrzi, hogy mindenki megkapta-e a kért darabszámot.

A látszat ellenére semmi illegális nem történik, csak éppen a heti tojásszállítmány érkezett meg. A körben állók nagy része az épületben székelő cég tudatos alkalmazottja, aki úgy döntött, hogy a hipermarketben kapható, ipari tenyésztésből származó tojások helyett a YouTyúk-gazdáktól származót választja. Mi is átvesszük a kétheti adagunkat, az újrahasznosított dobozban a tojások mellett ott van a gazdától származó, és a szolgáltatást nyújtó vállalkozó számlája is. Miután az elégedett vásárlók továbbállnak, Balogh Ákos, a YouTyúk alapítója óvatosan kitolat a tojásokkal megrakott kombijával, és megy a következő átadópontra, a Köztelek utcába, ahol 10 órára várják.

Bár ez volt az első hivatalos budapesti szállítás időpontja, múlt héten már volt szerencsénk átvenni egy exkluzív tízes pakkot. Előre szóltak, hogy mivel itt nem szabványokkal dolgoznak, előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb tojásokat kapunk, ne lepődjünk meg. Inkább az utóbbi jött be, akkorák voltak a tojások, hogy alig fértek el egymás mellé a hűtőajtóba e célra beépített műanyagtartóban. Alig vártuk a szombat reggelt, amikor kényelmesen nekiülhetünk a fejedelmi tanyasi tojásból készült villásreggelinek. A rántottát direkt nem fűszereztük nagyon, és nem variáltuk túl sok zöldséggel, hogy tisztán érződjön a tojás íze. Persze nehéz ilyenkor eldönteni, hogy mennyire dolgoznak pszichológiai tényezők, mennyire győzi meg magát az ember arról, hogy amit eszik az fenséges, hiszen kapirgálós tanyasi tojásból készült. Így vagy úgy, nem csak a riport kedvéért mentünk el az első hivatalos budapesti kiszállításra, hanem hogy betárazzunk a következő hetekre is.

Előfeltétel: örökbe kell fogadni tyúkot

Ahhoz, hogy a leírt módon érkezzen a 10 darab házi tojás, két tyúkot kell örökbe fogadni. Persze csak jelképesen, a tartásdíj egy részét kell megfizetni a gazdának. A YouTyúk által kínált szolgáltatás ugyanis arra alapoz, hogy a tanyasi tojás iránt elkötelezettek hajlandók áldozni arra, hogy egészséges, kapirgáló tyúkok tojásai kerüljenek a rántottába. A tojás maga nem kerül többe, mint ha a piacon vennénk, darabja mindössze 34 forint, azonban a szolgáltatást igénybe vevőknek emellett tyúkonként 250 (Budapesten 450) forintot kell fizetniük havonta, amiből a szállítási költségeket, az anyagköltséget és a rendszer fenntartását finanszírozzák.

Így a kistermelők biztonságosan tudnak kalkulálni, amiben az is segíti őket, hogy a rendeléseket egy hónapos időtávokra előre kell leadni. „A fő oka, hogy a háztáji állattartás szinte megszűnt vidéken, mert a gazdák a változó megrendelések hiányában bizonytalan helyzetbe kerültek, illetve nincs idejük az értékesítéssel, piacra járással foglalkozni, ezért egyre inkább lemondanak a baromfiudvar fenntartásával járó maceráról, így lassan már az is nehezen – vagy egyáltalán nem – jut tanyasi tojáshoz, aki nem a hipermarketekben szeretne vásárolni. Mi ezt a tendenciát szerettük volna megfordítani” – mondja Balogh, aki nejével, Balogh-Palásthy Annával együtt indította el a Youtyúkot.

A pár egy kistelepülésen, a Veszprém megyei Litéren él, ahol először kicsiben valósították meg terveiket a helyiek rendeléseit összegyűjtve, így biztos forgalmat generálva – az így három kistelepülést ellátó – gazdának. „Az ismeretségi körből egyre többen szerettek volna csatlakozni, például Veszprémből is, ezért, hogy mindenkinek megérje, kitaláltunk egy olyan rendszert, amelyben egy bizonyos rendelésszám fölött kiszállítjuk egy előre egyeztetett átvevőpontra a tojásokat heti rendszerességgel, így született a YouTyúk” – ismerteti vállalkozása első lépéseit az alapító. A budapesti kiszállítás most, november 13-án indult, több átadóponttal, de ahogy Balogh mondja, „az átadás helyszínei folyamatosan bővülnek, ahol összejön több rendelés, mondjuk egy irodaháznál, oda kiszállunk”.

A teljes cikk itt olvasható.

Kapcsolódó tartalom:tojás youtyúk

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Zöldinfó

Lassan összeérnek a balatoni üdülőövezetek: mi lesz a tó utolsó szabad partszakaszaival?

Több mint száz éve tart a Balaton-part beépítése – most az utolsó szabad területek kerültek sorra.

Létrehozva:

12 óra telt el a létrehozás óta

2026-11-04

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A Balaton-part utolsó szabad vízparti területein is apartmanházak épülnek, a korábban elkülönülő üdülőövezetek pedig egyre inkább összeérnek – írja az alternativenergia.hu. A néhány év alatt felfutó építkezési hullám nem pusztán a tópart látványát változtatja meg: tovább rombolja az ökológiai hálózatot, túlterheli a közlekedési infrastruktúrát, és újabb társadalmi konfliktusokat hoz a felszínre. Wettstein Domonkos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető-helyettese bemutatja, hogyan vezetett a Balaton-part több mint százéves beépítési folyamata a mai helyzethez, és miért különösen nagy a tétje a még szabadon maradt partszakaszok sorsának.

Az elmúlt néhány évben az apartmanházak gyors terjedésével újabb építkezési hullám indult a Balaton partján. A fejlesztők a közvetlen vízparti kilátást kínáló, még beépíthető telkeket keresik, és a korábbi nyaralótelepeknél jóval nagyobb beépítési sűrűségre törekszenek. Az utolsó szabad területek beépítésével a korábban elkülönülő üdülőövezetek egyre inkább összeérnek, és lassan bezárulhat a tó körül a városgyűrű. A folyamat azonban nem az elmúlt években kezdődött: a mai apartmanház-építési hullám egy több mint százéves átalakulás legújabb állomása, amelynek során az egymást követő építkezések újra és újra átformálták a tóparti tájképet, a településszerkezetet, sőt, a társadalmi viszonyokat, szükségszerűen kiélezve a történelmi konfliktusokat.

A vasút megváltoztatta a partot, majd megjelentek a nyaralók

Az 1861-ben átadott Déli Vasút megépítése alapvetően megváltoztatta a Balaton partját. A vasúti töltést veszélyeztető hullámverés és jégzajlás miatt szabályozni kellett a tó vízszintjét, aminek következtében új szárazföldi területek, az úgynevezett apadási öv kerültek szárazra. Ezeken később megindultak a parcellázások, és az üdülőtelepek a régi falvaktól elkülönülve jöttek létre. Az első, 19. századi villákhoz nem voltak helyi minták: Füreden, Földváron és Fonyódon is alpesi ihletésű „svájci villák” épültek. Az egykor tájidegen házak és az üdülőkertek platánsorai mára a balatoni örökség részei.

Az első világháború után a történelmi fürdőhelyek elvesztése a Balaton felé fordította a turistákat. A középosztály egyre több, kisebb telken álló, szerény nyaralót épített. A léptékváltást ekkor nem a házak mérete, hanem a számuk jelentette. Különösen a déli parton épültek be hosszú partszakaszok, gyakran megfelelő utak, közterek és zöldfelületek nélkül; az épületeket sokszor nem is építészek tervezték. A Balatoni Intéző Bizottságban Kotsis Iván vezetésével mintaterveket dolgoztak ki nemcsak az egyes épületek, de a települések számára is, hogy rendezettebb környezetet alakíthassanak ki. A partot a jégkárok megelőzésére is mesterségesen alakították. Megjelentek a többszintes vállalati és szociális üdülőházak is.

Az üdülés már ekkor konfliktusokat okozott: a helyiek korábban állatok itatására és fürdetésére használták a partot, amit az üdülőterületek terjeszkedése sok helyen ellehetetlenített. Az állandó és a szezonális lakosság közti érdekellentét konfliktusa generációról generációra újabb és újabb ütközőpontok kialakulásával máig sok helyen tovább él. Ebben az érdekellentétben meghatározó a korszakban kialakuló településszerkezet. Az üdülőterületek és állandó lakosság lakóterületei még ma is sok helyen elkülönülnek, és ebből adódóan a mai kihívásokat is másként értelmezik. A korszak parcellázásai még kisebb léptékűek voltak, de ezek a beépítések indították el azt az urbanizációs folyamatot, ami a következő évtizedekben a tópart összeépülését eredményezte. A kisebb léptékű, elkülönülő, társadalmilag is zárt nyaralótelepeken ugyanakkor erős közösségek és civil szervezetek alakultak, amelyek a környezet gondozását is célul tűzték ki.

Az átfogó tervezést újabb építkezési hullám követte

Az 1957-ben indult Balaton-fejlesztés már egységként kezelte a térséget. A Farkas Tibor főépítész vezette regionális terv egyszerre próbálta kiszolgálni az üdülést és megőrizni a természeti értékeket. Az északi part zöldterületeit védeni kívánta, délen viszont feltöltésekkel irányzott elő új építési területeket. A terv 1965-ben elnyerte a Nemzetközi Építészszövetség Abercrombie-díját.

A kis hétvégi házakhoz típustervek készültek, de egyre nagyobb szállodák és üdülők is épültek: Siófokon az Aranypart és az Ezüstpart épületei feltöltött területekre kerültek. Megjelentek a sorházak, például az almádi Lottótelep, valamint a mai apartmanházak előfutárai, a társasüdülők. Utóbbiak szövetkezeti építése erős nyaralóközösségeket hozott létre.

Az újabb fordulat 1968 után következett: megszűnt a térségi főépítészi kontroll, korábban védett területek is beépültek, és további feltöltések mellett már paneles technológiával épültek a nagy későmodern üdülők. Ekkor már észlelhetővé váltak a túlzott modernizáció környezetkárosító hatásai: a hetvenes években már problémát okozott a vízminőség romlása, amely a vízfolyások és a tó mesterséges mederalakítására volt visszavezethető. Ekkor kezdett el a zártkerti építés problémája is elburjánozni, ami szintén súlyos ökológiai károkat okozott. Az értékes gyümölcsös és szőlőterületeken a zártkerteket üdülés céljára vásárolták meg és nem művelték, ami a talaj erózióját okozta.

Az utolsó szabad partszakaszok sorsa a tét

A mai apartmanház-építési hullám legnagyobb veszélye nem az új épületek sokat vitatott megjelenése, hanem az, hogy tovább sérül a tópart már eleve meggyengült ökológiai hálózata. A több száz új lakás növeli az autóforgalmat, sok helyen túlterheli a régi nyaralótelepek szűk útjait, a parkolók és más burkolt felületek pedig erősítik a hőszigethatást.

A szabályozás is hozzájárulhat a meglepő eredményekhez. Sok egykori kemping és szabadon bejárható zöldfelület a rendezési tervekben már korábban is beépíthető területnek számított. Az építménymagasság számításának módja pedig visszalépcsőző vagy ferde homlokzatokkal a szabályozás eredeti szándékánál több szintet is lehetővé tett: így váltak jellegzetessé a „jacht formájú” apartmanházak.

A nehéz pénzügyi helyzetű önkormányzatoknak az apartmanházak bevételt hozhatnak, miközben a vízpartok érdekképviselete hiányzik az önkormányzati rendszerben. A 20. század során lezajló beépítési folyamatok eredményeként a szavazati joggal nem rendelkező nyaralók övezetei és az állandó lakosok területei még ma is elválnak egymástól. A kiemelt beruházási státusz megszüntetésével a döntések ismét az önkormányzatokhoz kerülnek, ezért különösen fontos a kevés eszközzel rendelkező civil szervezetek szerepe. Wettstein Domonkos szerint a helyi közösségeknek folyamatosan figyelniük kell a településrendezési szabályok módosításait: ezeken múlhat a még szabad vízparti területek sorsa.

Tovább olvasom