Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Senki nem tudja, hová tűnt az óceánból a szemét

Létrehozva:

|

Egy pár héttel ezelőtti tudományos vizsgálat szerint sokkal kevesebb műanyagszemét található a Föld óceánjaiban, mint azt a szakemberek korábban sejtették. A megoldás sajnos nem az, hogy kevesebb szemét jut a vízbe, viszont fogalma sem volt senkinek, hova is tűnik a különbség. A kutatás összeállítói most közreadtak egy térképet, ami talán megadhatja a választ.

Az eredeti kutatáshoz Andres Cozar Cabanas és társai körbevitorlázták a világ óceánjait azért, hogy a lehető legtöbb helyről vegyenek mintát a felszínközeli vizekből. A várakozásoknál jóval kevesebbet találtak, és ez komoly probléma volt, hiszen ha ismeretlen marad a műanyag lebomlásának teljes folyamata, a szakértőknek esélyük sincs jó megoldást választani a jelenség elleni harcban.
A műanyag ugyanis nem oldódik fel, inkább folyamatosan egyre kisebb és kisebb darabokra hullik szét, az egészen apró törmeléket pedig akár a halak is felcsipegethetik. Ez – köszönhetően a táplálékkörforgás varázslatának – egyben azt is jelenti, hogy jó eséllyel aztán mi is megesszük ugyanezeket a teljesen szinte soha le nem bomló anyagokat.

A kutatás adataira alapozva Cabanas és kollégái most összeállítottak egy a korábbi jelentésnél pontosabb térképet arról, hol is találták a legtöbb műanyagot, illetve a háromezer mintavétel alapján hol lenne érdemes nekilátni a műanyaghulladék pontos útjának kiderítéséhez. A kutatók szerint az, hogy a tengeráramlatok néhány, jól körülhatárolható helyre sodorják össze a műanyaghulladék nagy részét, megoldás lehet arra a kérdésre, hogy miért találtak sok mintavételi helyen a vártnál jóval kisebb mennyiségű műanyagot.
A térképen látható szigeteket persze nem úgy kell elképzelni, mint látványosan a vízfelszínen levegő marmonkannák, PET-palackok és gyerekjátékok tömegét. A valóságban a műanyag pár milliméteres, vagy annál is kisebb darabokra törve lebeg a vízfelszín közvetlen közelében.

Advertisement

forrás: index.hu

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Magyar részvétellel vizsgált exobolygó rengetheti meg a bolygókeletkezési modelleket

Megkérdőjelezi a bolygókeletkezés eddigi modelljeit egy különös exobolygó-rendszer.

Létrehozva:

|

Szerző:

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

Szembemegy a bolygókeletkezés eddigi modelljeivel az a különös exobolygó-rendszer, amelyet az Európai Űrügynökség (ESA) Cheops űrtávcsöve vizsgált meg – írja az alternativenergia.hu. Az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag legtávolabbi bolygója ugyanis kőzetbolygó, holott elhelyezkedése alapján gázbolygónak kellene lennie. A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont csütörtöki közleménye szerint a felfedezés új megvilágításba helyezheti, hogyan és milyen sorrendben születnek a bolygók. A Naprendszer bolygói szerkezetük és összetételük alapján két típusba, a kőzetbolygókéba vagy a gázbolygókéba sorolhatók. A Naphoz legközelebbi, úgynevezett belső bolygók — a Merkúrtól a Marsig — kőzetbolygók, míg külső társaik — a Jupitertől a Neptunuszig — gázbolygók. A mintázatot, miszerint egy rendszerben a kőzetbolygók a csillaghoz közelebb alakulnak ki, és távolabb helyezkednek el a gázbolygók, az egész Világegyetemben megfigyelhetőek. Ezt jósolják a jelenlegi bolygókeletkezési modellek, és ezt erősítették meg eddig a megfigyelések is. A közelmúltban azonban a kutatók olyan felfedezést tettek az LHS 1903 jelű csillag rendszerét vizsgálva, ami alapjaiban rengeti meg a bolygók keletkezéséről alkotott képet.

Thomas Wilson, a brit Warwicki Egyetem kutatója, kutatócsoportjával több különböző földfelszíni teleszkóp és űrtávcső megfigyeléseit kombinálva osztályozta az LHS 1903 jelű vörös törpecsillag körül keringő három bolygót. A kutatók arra jutottak, hogy a legbelső planéta kőzetbolygó lehet, míg a másik kettőt gáz alkotja. Amikor azonban a kutatók az ESA Cheops űrtávcsövének adatait elemezték, rájöttek, hogy van egy kicsi negyedik bolygó is a rendszerben, és ez kering legtávolabb a Napnál hűvösebb és halványabb csillagtól. A részletes vizsgálat során pedig kiderült, hogy ez a planéta is kőzetbolygó. “Mintha megfordult volna a rendszerben a bolygók sorrendje: kőzet-gáz-gáz, aztán megint kőzet. Általában ilyen távol a csillagtól már nem szoktunk kőzetbolygókat találni” – idézi a közlemény Thomas Wilsont.

A jelenlegi bolygókeletkezési elméletek szerint egy rendszerben a belső bolygók kicsik és kőzetből állnak, mert ilyen közel a csillaghoz olyan erős sugárzás éri őket, ami a kőzetmag körüli gáz nagy részét lesodorja. A csillagtól távolabb, a rendszer külső részén megfelelően hideg körülmények uralkodnak ahhoz, hogy gázbolygó jöjjön létre. A csillagászok a felfedezést követően több lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak arra vonatkozóan, hogy ez a kőzetbolygó miért térhet el a megszokott mintázattól. Végül arra jutottak, hogy a bolygók talán nem egyszerre alakultak ki, hanem sorban egymás után. A közlemény szerint ez egyben arra is rávilágít, hogy ez a kőzetbolygó egészen más környezetben alakulhatott ki, mint nála idősebb “testvérbolygói”.

Advertisement

“Amikorra ez a külső bolygó kialakult, a rendszerből már elfogyhatott a gáz, amiről úgy gondoljuk, hogy létfontosságú a bolygókeletkezéshez. Mégis van itt egy kis kőzetbolygó, és ez ellentmond a várakozásoknak. Úgy tűnik, megtaláltuk a bizonyítékot arra, hogy egy bolygó gázszegény környezetben is kialakulhat” – magyarázza Thomas Wilson. Ez a felfedezés pedig olyan magyarázatot követel, amely túlmutat a fennálló bolygókeletkezési elméleteken – emelik ki. Kiss László, a HUN-REN CSFK főigazgatója, a tanulmány társszerzője a közlemény szerint örömtelinek nevezte, hogy a magyar kutatók ipari partnerrel közösen végrehajtott fejlesztésnek köszönhetően egy ilyen jelentős európai űrmisszióban tudnak alanyi jogon részt venni.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák