Zöldinfó

Tiszta víz? Nem kell!

Létrehozva:

12 év telt el a létrehozás óta

2014-07-31

Szerző:

Hell

Sok szervezet dolgozik a szegény országokban azon, hogy tiszta ivóvizet biztosítson a falvak lakóinak. De nem minden közösségben fogadják örömmel az ajándékot. Ennek oka a tudatlanság.

Ahány falu, annyiféle szennyezett víz – nagyjából ez a mérleg India számos táján. A sokféle szennyezés pedig sokféle tisztítást igényel. Ha nehézfémek találhatók benne, fordított ozmózis-rendszer szükséges, ami egy egész közösséget lát el, ha baktériumokat kell eltávolítani, elég a lakásban felszerelhető tisztító is, ami egy családot szolgál ki. (Egymilliárd ember nem jut naponta tiszta ivóvízhez az UNESCO szerint.)

Indiában például a víztisztító berendezés üzembe helyezése 20 000 dollárt kóstál, amihez 5000 literes tartály is jár. Egy ilyen eszközzel azonban akár egy kisebb falu ivóvízproblémája is megoldható. A helyi lakosok -a keresményük nagyságától függően- havonta 1,2 és 3 dollár közötti összeget fizetnek, amiért naponta 20 liter vízben részesülnek (vagyis havonta több mint 600 liter jár nekik, literenként 22,7 forintért). A tisztítást is baktériumok és UV-fény végzi. A berendezés óránként 2000 liter vizet tisztít meg, vagyis 100 lakost tud ellátni ez idő alatt.

Többek között a joghurt-multi társadalomtudatos szervezete, a Danone Communities segédkezik ilyen projektek kivitelezésében. A legnagyobb nehézséget azonban az emberek meggyőzése jelenti: sokan nem hajlandók fizetni a vízért, mondván ingyen is hozhatnak a kútból vagy a közeli patakból. Ennek oka vagy a tudatlanságuk vagy a megszokás: nem hajlandók belátni, hogy saját szervezetüknek tesznek rosszat, s hogy a szennyezett víz akár végzetes hatással is lehet rájuk.

A nem kormányzati szervezetek munkatársai azt tapasztalták, hogy a fizetési hajlandóság nem vallási alapú: megesik, hogy az egyik faluban örömmel fogadják a kezdeményezést, a másikban viszont nem kérnek a víztisztító eszközből.

Másutt a fizetés módja körülményes. Az elszegényedett emberek nehezen tudják megoldani, hogy minden nap legyen náluk készpénz. Vannak helyek, ahol afféle bérletrendszert találtak ki, amiért egyszer kell fizetni havonta. A lakosok 20 alkalommal jöhetnek vízért és a bérleten mindig bejelölik ezeket az alkalmakat.

forrás: piacesprofit.hu

Kapcsolódó tartalom:ivóvíz szegénység vízellátás

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

Zöldinfó

A városi hőség ellen a zöld infrastruktúra lehet a legjobb megoldás

A természetes légkondicionáló az egyetlen tartós fegyver a sorozatos hőhullámok ellen.

Létrehozva:

5 óra telt el a létrehozás óta

2026-07-02

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A hőség elleni küzdelemben a professzionálisan tervezett, kivitelezett és fenntartott zöldfelületek, valamint a hazai nevelésű, klímarezisztens növényanyag jelentik az egyetlen valódi, hosszú távú és fenntartható megoldást – közölte az alternativenergia.hu. Azt írták: a Magyarországot sújtó, tartós hőkupola és a másod-, illetve harmadfokú hőségriasztások rávilágítanak arra, hogy a betonba zárt településeink védtelenek a klímaváltozás hatásaival szemben. A városi hősziget-effektus miatt a burkolt felületek akár 15-20 °C-kal is forróbbak lehetnek a környezetüknél, a légkondicionálók pedig miközben a belső tereket hűtik, tovább fűtik az utcákat. Ezzel szemben a növényzet komplex, biológiai úton csökkenti a forróságot – tették hozzá.

Közleményükben felhívták a figyelmet arra, hogy a tartós kánikula és a városi hőszigethatás nemcsak egészségügyi kockázatot, hanem súlyos gazdasági terhet is jelent a lakosságnak és a településeknek az egekbe szökő hűtési költségek miatt. Úgy fogalmaztak, ezzel szemben a tudatosan tervezett zöld infrastruktúra a leghatékonyabb megtérülő befektetés a klímaválsággal szemben. Emlékeztettek, ahhoz, hogy a városaink élhetőek maradjanak, a teljes szakmai láncolat összehangolt munkájára van szükség. Ez a hazai faiskolákban és dísznövénykertészetekben kezdődik, majd a tudatos tájépítészeti tervezéssel, a szakszerű kivitelezéssel és a tervszerű fenntartással zárul.

Jelezték a zöld infrastruktúra védelmi vonalainak fontosságát, mint a párologtatás, a hűtés, az aktív árnyékolás valamint az oxigéntermelés és a porszűrés. A szervezet a partnerséget is felajánlotta az önkormányzatoknak, a döntéshozóknak és a lakosságnak egyaránt azért, hogy a zöld védjegyek és a szakmai szabványok mentén közösen alakítsák át a településeket hőségálló otthonokká.

Tovább olvasom