Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Világszerte egymillió faj áll a kihalás szélén

Az emberi szervezetre is károsak lehetnek az invazív fajok.

Létrehozva:

|

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

Tavasszal az ültetések időszakában fontos odafigyelni arra, hogy ne telepítsünk invazív fajokat a kertünkbe és környezetünkbe. Ezek ugyanis komoly veszélyt jelentenek a helyi ökoszisztémákra, mivel gyors terjedésükkel kiszorítják az őshonos növény- és állatfajokat. Európában jelenleg 1677 veszélyeztetett faj áll védelem alatt, miközben az invazív fajok egyre nagyobb területet hódítanak meg. Az őshonos fák több mint felét, a vadon termő növények 16%-át és a gyógynövényeink legalább 2%-át fenyegeti a kipusztulás veszélye miattuk. Világszerte egymillió faj áll a kihalás szélén – és ha nem változtatunk, sokuk néhány évtizeden belül eltűnhet.

Az inváziós fajok olyan idegen eredetű növények és állatok, amelyek egy adott területen természetes ellenség híján gyorsan szaporodnak és elnyomják az őshonos fajokat. A folyamat súlyosan károsíthatja az ökoszisztémát, csökkentheti a biológiai sokféleséget és akár gazdasági károkat is okozhat, például az erdészetben vagy a mezőgazdaságban. Egyes fajok komoly egészségügyi problémákat is okozhatnak: allergiát válthatnak ki, vagy mérgező anyagokat tartalmazhatnak, amelyek az emberi és állati szervezetre egyaránt károsak. Az őshonos növények visszaszorulása hatással lehet a beporzó rovarokra, a talaj minőségére, sőt az erdős területek természetes regenerációjára is. Mindezek miatt kiemelten fontos, hogy odafigyeljünk az invazív fajok terjedésére, és aktívan keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel visszaszoríthatjuk őket.

Európában az elmúlt években drámai mértékben csökkent a biodiverzitás, ami komoly aggodalomra ad okot a természetvédelmi szakemberek körében. A Természetvédelmi Világszövetség nyilvántartása szerint 2015 óta 36 faj halt ki a kontinensen, köztük számos édesvízi hal, puhatestű, csiga, valamint a Pensée de Cry nevű ibolya. Az élőhelyek zsugorodása, az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok, a klímaváltozás és az invazív fajok terjedése mind hozzájárulnak ehhez a veszteséghez.

Advertisement

Az Európai Unió területének legalább 30%-át védetté kellene nyilvánítani annak érdekében, hogy a veszélyeztetett fajok számára biztosítani lehessen a megfelelő életteret. A szakértők és a bolygónk állapotának monitorozásával foglalkozó szervezetek szerint már öt évvel ezelőtt, a Földön élő mintegy 8 millió fajból egymilliót fenyegetett a kihalás, és sokukat néhány évtizeden belül végveszély fenyegeti.

A Természetvédelmi Világszövetség adatai alapján Európában a 15 060 becsült faj közül legalább 1 677 van a kihalás szélén. Az őshonos fák több mint fele veszélyeztetett, a vadon termő növények 16%-át és a gyógynövényeink legalább 2%-át fenyegeti a kipusztulás. Ezek az adatok egyértelműen rávilágítanak arra, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a biológiai sokféleség megőrzése érdekében.

Advertisement

Az európai kontinensen több mint 12 000 idegenhonos faj található, melyek közül 10–15% inváziós fajként van nyilvántartva. Magyarországon is számos példát találunk erre: az Alföldön rendkívül elterjedt a fehér akác, amely kiszorítja az őshonos növényzetet, míg a zöld juhar főként folyóparti és mocsári élőhelyeken terjed, veszélyeztetve az ott élő természetes fajokat. A bíbor nebáncsvirág főként ártéri erdőkben és nedves parlagokon okoz problémát, mivel gyors terjedése miatt az őshonos növényközösségek kiszorulnak.

A vízi ökoszisztémákat sem kerülik el az inváziós fajok. Az ezüstkárász az egyik legelterjedtebb invazív halfaj Magyarországon, amely agresszív terjedésével kiszorítja az őshonos pontyféléket. A Balaton környékén a kínai razbóra és a naphal is jelentős problémát okoz, ugyanis veszélyeztetik az őshonos halállományt. A harlekinkatica ökológiai hatása szintén drámai, hiszen az ázsiai eredetű faj már Magyarországon is elterjedt, és jelentős veszélyt jelent a helyi katicafajokra.

Advertisement

Az Európai Éghajlati Paktum nagykövetein keresztül szeretné felhívni a figyelmet a környezetvédelem egyes témáira és az egyéni cselekvések fontosságára: az invazív fajoknak a visszaszorítása, kordában tartása és az őshonos fajok védelme is közös felelősségünk, amelyhez tudatos döntésekkel és fenntartható megoldásokkal mindannyian hozzájárulhatunk. A szakemberek szerint viszont nem az irtás, hanem az invazív növények kordában tartása és a megfelelő helyettesítése jelenti a legjobb megoldást.

,,Ahhoz, hogy megértsük az invazív fajokkal kapcsolatos probléma gyökerét, fontos tudnunk, hogy önmagában az idegenhonosság ténye nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy faj invazívvá válik, ugyanis ahhoz, hogy hazai körülmények között is életképes legyen, számos feltételnek kell teljesülnie. És ha még sikerül is megtelepednie, szüksége van a gyors szaporodóképességre, a tág toleranciahatárokra és a jó versenyképességre ahhoz, hogy más fajokat elnyomva teret szerezzen magának. Ettől függetlenül mielőtt bármilyen növényt elültetünk, elengedhetetlen alaposan utánajárni annak, hogy az milyen hatást gyakorol a hazai ökoszisztémára. Ismerni kell telepítésének és termesztésének feltételeit, valamint azt is, hogy miként lehet ellenőrzés alatt tartani, hogy ne veszélyeztesse a természetes ökoszisztémákat, és az azok fennmaradásában fontos szerepet játszó őshonos fajokat.” – mondta Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka, ökoszisztéma-kutató, a madár-ember kooperációs rendszerek szakértője, az Európai Éghajlati Paktum nagykövete.

Advertisement

A tudatos vásárlás és a fenntartható kerttervezés kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzésében. Érdemes támogatni azokat a természetvédelmi kezdeményezéseket, amelyek az invazív fajok kordában tartására törekednek, valamint figyelni arra, hogy házikedvenceink – különösen, ha nem őshonos fajokról van szó – ne kerüljenek ki a természetbe, ahol tovább növelhetik a problémát.

Forrás: Európai Éghajlati Paktum

Advertisement

Zöldinfó

Így válhat egy egyetemi ötletből piacképes termék

Az ötlettől a piacig: így épít innovációs ökoszisztémát a Szegedi Tudományegyetem.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A kutatás, az ipari együttműködések és a társadalmi szerepvállalás összekapcsolásával alakít ki nyílt innovációs rendszert az SZTE – írja az alternativenergia.hu. A kutatási eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítása ma már legalább annyira fontos feladata az egyetemeknek, mint az oktatás vagy a tudományos munka. A Szegedi Tudományegyetem olyan nyílt innovációs ökoszisztémát épít, amelyben a kutatók, hallgatók, ipari partnerek és a régió szereplői egy közös rendszer részeként működnek együtt. Az egyetem innovációs modelljét Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes, valamint Prof. Dr. Csóka Ildikó stratégiai főigazgató mutatta be az SZTE Virtus Klubban, 2026. június 17-én. – A Szegedi Tudományegyetem megközelítése szerint az egyetem nem önálló, zárt intézményként működik, hanem a társadalom és a gazdaság aktív alakítójaként. A modell középpontjában a „nyílt rendszer” koncepció áll: az oktatás, a kutatás, a gyógyítás és a külső együttműködések nem elkülönülten, hanem egymást erősítve kapcsolódnak össze – fogalmazott Prof. Dr. Kónya Zoltán, 2026. június 17-én a JATE Klubban, az ötödik Virtus Klubban. Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központja (IKIKK) által életre hívott rendezvénysorozat, célja, hogy közvetlen, kölcsönösen inspiráló légkörben összekapcsolódhassanak az egyetem ipari partnerei, kutatói és hallgatói, teret adva az aktuális technológiai, tudományos és társadalmi kihívások megvitatására. Ezúttal
az „Ipar 5.0” került a fókuszba.

Mi az az innovációs ökoszisztéma?
Az izgalmas kerekasztal-beszélgetést megelőző felvezető előadásában Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes felvázolta, hogy az intézmény célja, hogy a felhalmozott tudás ne kizárólag publikációkban vagy laboratóriumokban jelenjen meg, hanem olyan megoldásokban is, amelyek valós társadalmi és piaci igényekre adnak választ. Ennek érdekében az SZTE a kutatási eredmények fejlesztését és hasznosítását egy teljes innovációs folyamat részeként kezeli. – Az SZTE innovációs modelljének sikerét az is mutatja, hogy az egyetem képes végigkísérni az ötleteket a laboratóriumi kutatásoktól egészen a piaci bevezetésig. A VIRTUS program, a technológiatranszfer-folyamatok és az ipari együttműködések együttesen biztosítják azt a környezetet, amelyben egy kutatási eredményből akár versenyképes termék vagy szolgáltatás is születhet. Az egyetemen a fejlesztések követésére a Technology Readiness Level (TRL) módszertant alkalmazzuk, amely a kutatási ötlettől a piaci termékig vagy szolgáltatásig követi a projektek fejlődését. A modell lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeti tudományos eredmények fokozatosan olyan fejlesztésekké váljanak, amelyek üzleti vagy társadalmi hasznosításra is alkalmasak lehetnek – hallottuk Prof. Dr. Kónya Zoltántól, az IKIKK szakmai vezetőjétől.

Programok az ötlettől a piacra lépésig
Prof. Dr. Csóka Ildikótól, az SZTE stratégiai főigazgatójától, az IKIKK operatív vezetőjétől megtudtuk: ezt a folyamatot támogatja az SZTE VIRTUS programja is, amely a kutatók és hallgatók innovatív ötleteinek fejlesztését segíti. A program az első koncepciók kialakításától a szakmai mentoráláson, üzletfejlesztésen és piaci validáción át akár a konkrét hasznosításig vagy vállalkozásindításig kíséri a különböző projekteket. A cél, hogy a kutatási eredmények minél nagyobb arányban jussanak el a gyakorlati alkalmazásig. Az innovációs ökoszisztéma működése már ma is kézzelfogható eredményeket hoz: az egyetem technológiatranszfer-programjai, ipari kutatási együttműködései és fejlesztési platformjai azt szolgálják, hogy a kutatási eredmények a laboratóriumoktól eljuthassanak a gyakorlati alkalmazásig.

Advertisement

Ipari együttműködések a térségben
Az innovációs ökoszisztéma másik fontos eleme az ipari kapcsolatok erősítése. A régió gazdasági átalakulása, valamint az új ipari beruházások megjelenése jelentősen növeli a korszerű tudás és a magasan képzett szakemberek iránti igényt. Az egyetem ennek megfelelően alakítja képzéseit és együttműködéseit is. – Szeged és a dél-alföldi régió fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az a tudásbázis és kutatási infrastruktúra, amely az egyetemen rendelkezésre áll. A korszerű műszerpark, a nemzetközi színvonalú kutatóközpontok és az ipari partnerekkel közösen megvalósuló fejlesztések olyan innovációs környezetet teremtenek, amely hosszú távon is hozzájárulhat a térség versenyképességének növeléséhez és az új technológiák piacra jutásához – mondta Prof. Dr. Csóka Ildikó. A cél nem kizárólag a munkaerőpiaci igények követése, hanem olyan rugalmas tudásátadási modell kialakítása, amelyben a gyakorlati tapasztalat közvetlenül beépülhet a felsőoktatásba. Az SZTE ezért kiemelt figyelmet fordít az ipari együttműködésekre, a duális képzések fejlesztésére és a külső szakemberek bevonására.

Fejlődő kutatási infrastruktúra
Az egyetemi innovációs rendszer működését jelentős kutatási infrastruktúra is támogatja. Az SZTE számos olyan műszerközponttal és platformmal rendelkezik, amelyek a legkorszerűbb kutatási és fejlesztési feladatokat szolgálják. A szuperszámítógépes kapacitások, a Biobank, a krio-elektronmikroszkóp vagy a
speciális laboratóriumi háttér nemcsak az egyetemi kutatásokat segítik, hanem ipari partnerek számára is elérhető, hálózatba kapcsolható szolgáltatásokat nyújthatnak. A Szegedi Tudományegyetem hosszú távú célja olyan tudásközpont működtetése, amelyben a kutatási eredmények, az oktatás és a gazdasági együttműködések egymást erősítve járulnak hozzá a régió és a társadalom fejlődéséhez. Az intézmény innovációs modellje azt a szemléletet képviseli, hogy a tudás önmagában nem végpont, hanem kiindulópont: olyan érték, amely megfelelő kapcsolódási pontokon keresztül képes valódi hatást gyakorolni a mindennapokra.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák