Zöldinfó

Az északi-sarkköri jégolvadással kiszabaduló vírusok miatt nőhet a járványveszély

Az olvadó jégből kiszabaduló víz, valamint a globális felmelegedés miatt új helyeken megjelenő gazdatestek révén az Északi-sarkkör jegébe fagyott vírusok kiszabadulhatnak, így akár új járványok is kialakulhatnak – figyelmeztettek a Torontói és az Ottawai Egyetem kutatói egy szerdán közzétett tanulmányban.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2022-10-19

Szerző:

Hell

Kutatásuk kiindulópontja, hogy a vírusoknak mindenképpen gazdatestre – emberekre, álltokra, növényekre vagy gombákra – van szükségük a szaporodáshoz, és olykor egyik gazdatestről a másikra is át tudnak kerülni, ahogy ezt a koronavírus-járvány esetében megfigyelték. A kutatók a Kanada legészakibb részén lévő, az Északi-sarkkörön túli Hazen-tó talajmintáinak elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy tóban a vírusok most először találtak új gazdatestre. A kutatás szerint a vírus terjedésének magasabb volt a kockázata a tó Északi-sarkhoz közelebbi részén, ahol nagy mennyiségű gleccservíz folyt bele. Hozzátették, hogy a gleccservíz mennyisége a globális felmelegedéssel egyre nő. A kutatók nem közölték, hány, eddig nem ismert vírustörzset azonosítottak – ezt a következő néhány hónapban jelentik be a tervek szerint -, és egyelőre nem elemezték, képesek-e az azonosított törzsek járványokat okozni.

A melegedő éghajlat nyomán a potenciális gazdatestek, például a szúnyogok eddig lakatlan térségekbe vándorolnak, így egy esetleges járvány terjedése egyelőre megjósolhatatlan – közölte Audrée Lemieux, a kutatás egyik résztvevője. “Az utóbbi két évben világosan láttuk, milyen hatásai lehetnek egy járvány terjedésének” – szögezte le Lemieux. A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés akár az állandóan fagyott föld, vagyis a permafroszt rétegeit is érintheti, példaként pedig a 2016-os szibériai lépfenejárványt említi, amelyhez hasonlót csak 1941-ben jelentettek. Korábbi kutatások már megerősítették, hogy a gleccserek jegében ismeretlen vírusok lehetnek: 2021-ben az egyesült államokbeli Ohiói Egyetem kutatócsoportja arról számolt be, hogy 33, körülbelül 15 ezer éves vírust – köztük 28 ismeretlent – talált a Tibeti-fennsíkon. A most közzétett kanadai tanulmányban mindazonáltal megismétlik azt is: a vírusnak és a gazdatestnek vagy az átvivőnek egyszerre kell jelen lennie az adott környezetben ahhoz, hogy járványok veszélye fennálljon. Noha egyelőre a kockázat alacsony, a klímaváltozás várhatóan kihat az élőhelyekre is, a következményeket pedig egyelőre nem lehet kiszámítani.

“Az egyetlen, amit biztosan állíthatunk: hőmérséklet növekedésével a járványveszély ebben a térségben szintén nő” – szögezte le a munkálatokat vezető Stephane Aris-Brosou, az ottawai egyetem docense. A kutatócsoport leszögezte: további kutatásokra van szükség annak érdekében, hogy felmérhessék a kockázatokat és veszélyeket.

mti

Kapcsolódó tartalom:járvány jég olvadás

Zöldinfó

Hatmillió látogató nyomai: rendkívüli tisztításon Michelangelo Utolsó ítélete

A Sixtus-kápolna freskója a látogatók “párolgása” miatt szorul tisztításra.

Létrehozva:

15 óra telt el a létrehozás óta

2026-03-02

Szerző:

Vanessza

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

A Sixtus-kápolna évi több mint hatmillió látogatójától kibocsátott párolgás miatt volt szükség a Michelangelo festette Utolsó ítélet című freskó rendkívüli tisztítására, amely Húsvét hetére fejeződik be – mondta Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatója az MTI-nek. A tervek szerint március utolsó hetében zárul le a restaurálás, így az ünnepekre érkező hívek és turisták ismét teljes szépségében láthatják Michelangelo remekművét. A Sixtus-kápolna főoltára mögötti hatalmas, száznyolcvan négyzetméteres falfreskót jelenleg háló fedi, amelyen az Utolsó ítélet eredeti nagyságú reprodukciója látható. A lepel mögötti hét emelet magas állványon két turnusban tíz-tíz restaurátor dolgozik a festmény tisztításán.

A beavatkozás pofonegyszerű és hatékony: egymás után japán papírlapokat helyezünk a freskó részeire, desztillált vízzel ecseteljük a papírt, ami így magába szívja a szennyeződést, majd megfelelő mozdulattal leemeljük a papírt – magyarázta Paolo Violini vezető restaurátor az állvány hatodik emeletén, vagyis a freskó középpontjában található Krisztus alak magasságában tartott sajtótájékoztatón az MTI tudósítójának. A Michelangelótól 1536 és 1541 között alkotott Utolsó ítéletet utoljára 1994-ben restaurálták. A mostani beavatkozás nem újabb helyreállítás, hanem rendkívüli karbantartás Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatónője szerint.

Elmondta, hogy folyamatosan mérik a kápolna “egészségi állapotát”, így fedezték fel, hogy több mint harminc év alatt a freskón szabad szemmel alig látható mikrorészecskék rakódtak le, amelyek homályosabbá tették az Utolsó ítélet eredeti színeit. Barbara Jatta kifejtette, hogy a szennyeződést a kápolnát évente felkereső több mint hatmillió látogató “párolgása” okozza, vagyis a levegővétellel, izzadással vagy a test természetes transpirációjával kibocsátott vízgőz és só, ami kalciumlaktózként rakódik le a festett felületre. Hiába a kápolnában 23 Celsius-fokon fenntartott állandó hőmérséklet, hiába a szünet nélkül dolgozó szűrőberendezések, az emberek jelenléte meghatározza a freskó állapotát.

A globális felmelegedés is szerepet játszik, hiszen a látogatók egyre melegebb levegőt hoznak be magukkal a Sixtus-kápolnába – tette hozzá Fabrizio Biferali a múzeum úgynevezett reneszánsz csoportjának a művészettörténésze. Elárulta, hogy az állványról jól látszik a kápolna egyenetlen mennyezete is, amelyet Michelangelo az ábrázolások dinamikájával fedett le. Egy másik titokra is fény derült: a reneszánsz művész vulkáni eredetű puccolánát használt kötőanyagként, ami ásványi tartalma miatt finom csillogást ad a színeknek. Fabrizio Biferali, miközben beszélt, többször hozzányúlt az Utolsó ítélethez. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés kézzel tapintani Michelangelót, válasza az volt, hogy sokkoló.

Tovább olvasom