Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Klímaváltozás kutatócsoport alakult – az SZTE kutatói összefogása a globális kihívásokra

Napjaink egyik legégetőbb globális kérdése, hogy hogyan változik éghajlatunk, azzal pedig egész életünk. Erre a kérdésre keresi a választ, minden akadémiai tudást összefogva a Szegedi Tudományegyetem, tavasztól központilag koordinált formában is.

Létrehozva:

|

Napelem, akár 3 millió Ft vissza nem térítendő támogatással a Vidéki Otthonfelújítási Program keretében. Kalkuláljon itt. (x)

Az SZTE klímaváltozással kapcsolatos kutatásait és különböző területekről érkező szakértőit fogja össze a március elsejével létrejött Klímaváltozás Interdiszciplináris Kutatócsoport. Az első évben kollaboráció részvevőinek összegyűjtése és a kapcsolható kutatások rendszerezése lesz a munka fókuszában. Megalakult az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Élettelen Természettudományi Klaszterének keretein belül a Klímaváltozás Interdiszciplináris Kutatócsoport. A kutatócsoport munkáját 2025. március 1-én kezdte meg.

– A klímaváltozás az egyik legégetőbb probléma, amellyel ma az emberiség szembenéz, és amelynek hatásai már most is érezhetőek. A probléma összetettsége miatt elengedhetetlen az interdiszciplináris megközelítés, amely lehetővé teszi a különböző tudományterületek szinergiáinak kiaknázását és új kutatási távlatok megnyitását. Az SZTE egyedülálló, mindeddig azonban csak részben kihasznált potenciállal rendelkezik egy ilyen interdiszciplináris kutatócsoport működtetéséhez, hiszen a különböző karokon számos kutatócsoport és kutató foglalkozik a klímaváltozáshoz kapcsolódó kérdésekkel. A most megalakított kutatócsoport célja, hogy összefogja ezeket a szétszórt erőforrásokat, és egy olyan platformot hozzon létre, amely elősegíti a párbeszédet és az együttműködést, ezáltal a közös tudásgyarapodást. A projekt hosszú távú fenntarthatóságát a kutatási együttműködések megalapozása, valamint a feltárt együttműködések alapján közös kutatási pályázatok kidolgozása szavatolja – mondta el Prof. Dr. Kónya Zoltán, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese, az SZTE IKIKK Élettelen Természettudományi Klaszter szakmai vezetője.

A Klímaváltozás Interdiszciplináris Kutatócsoport rövidtávú, fő célkitűzése az interdiszciplináris párbeszéd elősegítése és egy olyan kutatási hálózat kialakítása, amely lefedi a Szegedi Tudományegyetem összes, klímaváltozással kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatását. A kutatócsoport vezetője Dr. Gál Tamás egyetemi docens, a Légkör- és Téradattudomány Tanszék vezetője, aki hangsúlyozta, hogy a kutatócsoport első kétéves programja alapján lényegében egy tudományszervezési projektként fogható fel.

– A kutatócsoport az ENSZ éghajlatváltozással kapcsolatos tudományok értékelésével foglalkozó testületének (IPCC= Intergovernmental Panel on Climate Change) hatodik értékelő jelentése alapján meghatározott, interdiszciplináris megközelítést igénylő – Európa számára releváns – nyitott kutatási kérdésekre fókuszál. Ezek a kérdések többek között a kockázatok és sérülékenység időbeli és térbeli alakulását, az alkalmazkodás hatékonyságát, a víz, a biodiverzitás, az egészségügyi kockázatok, a természetalapú megoldások és a parti környezet kérdéseit, az éghajlati politikák koherensebbé tételét, az ágazati és rendszerszintű átalakulásokat, a földhasználatot, a mezőgazdaságot és a szén-dioxid eltávolítást, a méltányosságot és az igazságos átmeneteket, az éghajlatvédelmi intézkedések felgyorsítását, az éghajlati intervenciót, valamint a napsugárzás módosításának lehetséges hatásait és kockázatait vizsgálják. A projekt legfontosabb mérföldkövei egy tudástérkép elkészítése, valamint kutatói hálózat kialakítása köré épülnek. Több, az együttműködést elősegítő rendezvényt is tervezünk, így belső konferenciákat, workshopokat, további egyeztetéseket. Fontos célunk, hogy szervezett kereteket hozzunk létre az egyetemen belüli információ és tudásmegosztás elősegítésére, valamint interdiszciplináris kutatási együttműködések kidolgozására a témakörhöz kapcsolódóan – tudtuk meg Dr. Gál Tamástól.

A kutatócsoport az SZTE IKIKK keretein belül, annak támogatásával működik jelenleg, mint egy (Horizontális) Inkubációs projekt.

Advertisement

– Az interdiszciplináris megközelítés alapvető fontosságú, mivel a klímaváltozás összetett probléma, amelynek megértéséhez és megoldásához a különböző tudományterületek együttműködésére van szükség. Az interdiszciplináris megközelítés lehetővé teszi a szinergiák kihasználását és új kutatási távlatok megnyitását. Sajátos szervezeti okok, valamint az éghajlat központi szerepe miatt a projekt az Élettelen Természettudományok Klaszterhez tartozik az IKIKK keretein belül, azonban rendkívül fontosnak érezzük azt hangsúlyozni, hogy az interdiszciplináris jelleg ezeken a kereteken messze túlmutat, lényegében a teljes tudomány spektrumát lefedi, azaz kiterjed az élő természettudomány, valamint a társadalom- és műszaki tudományok területére is – hangsúlyozta Prof. Dr. Pál-Molnár Elemér, a Földrajz- és Földtudományi Intézet vezetője, az új kutatócsoport egyik alapítója.

A projekt fő célja, hogy az egyetem tudásbázisára építve dinamizálja a témával kapcsolatos kutatásokat és kutatási együttműködéseket. Ennek a munkának a várható eredménye több olyan jól fókuszált interdiszciplináris kutatás vagy projekt, ami nemzetközi színvonalon válaszol jelenleg is nyitott kutatási kérdésekre, valamint a régiónk helyi sajátosságait is figyelembe vevő alkalmazott kutatási platform segíti a mérséklés és alkalmazkodás feladatait. A kutatócsoport projektbemutatót, egyetemi belső konferenciát, workshopokat és tudományszervezési platformok megalapozását tervezi. Ezek közül kiemelkedik az idén szeptemberre tervezett belső konferencia, ami mintegy seregszemleként lehetőséget teremt, hogy a témában érintett kutatók megismerhetik a más kutatócsoportokban, karokon és tudományterületeken zajló vizsgálatokat és tudásbázist, így teremtve alapot az együttműködések kialakításának. A kutatócsoport tervei között szerepel a projekt eredményeinek hasznosítása, a kutatási együttműködések fenntartása, valamint a projekt eredményeinek beépítése az oktatásba. A távlati tervek között szerepel, hogy ez a kutatócsoport az SZTE állandó platformja legyen, ami segíti a hatékonyabb interdiszciplináris kutatásszervezést és azt, hogy az intézménynek kész válaszai legyenek a klímaváltozás okozta rendkívül összetett problémákra.

Lévai Ferenc

Advertisement

Forrás: Szegedi Tudományegyetem

Advertisement

Zöldinfó

A hőség már nem csak nappal veszélyes: egyre melegebbek az éjszakák is

Magyarországon egyre gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok, miközben a nyarak fokozatosan szárazabbá is válnak.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Egy 2024-es cikkünk azt mutatja be, hogy a nyári hőség Magyarországon már ma is komoly egészségügyi kockázat, amely az elmúlt évtizedekben egyre erősebben terheli az emberi szervezetet – olvasható az alternativenergia.hu oldalon. Az elemzés a hőstresszt nem pusztán a hőmérséklet alapján vizsgálja, hanem figyelembe veszi a páratartalom, a napsugárzás és a szél együttes hatását is, vagyis azt, hogy a hőség valójában hogyan hat az emberekre. A folyamat különösen az Alföldön, a nagyvárosokban és a rosszul hűthető épületekben élőket érinti érzékenyen, miközben a következő években is gyakoribbá válhatnak az egészséget veszélyeztető hőhullámok. A cikk ezért a kibocsátáscsökkentés mellett az alkalmazkodás sürgősségére hívja fel a figyelmet: a hőstressz-alapú riasztásokra, az árnyékolásra, a jobb épületszigetelésre és a városi zöldfelületek növelésére.

Extrém hőstresszes napok [> 38 °C] előfordulása az országban: milyen intenzitással és mekkora területet érintett? Forrás: Szabó Péter és Pongrácz Rita
Extrém hőstresszes napok [> 38 °C] előfordulása az országban: milyen intenzitással és mekkora területet érintett? Forrás: Szabó Péter és Pongrácz Rita

A 2024. júliusi hőhullám jól mutatta, hogyan válnak Magyarországon egyre hosszabbá és intenzívebbé a forró időszakok. A HungaroMet adatai alapján Budapesten és a déli-délkeleti országrészben ez volt a modern mérések kezdete óta az egyik legnehezebben elviselhető hőhullám: nemcsak a csúcshőmérséklet, hanem az időtartam és az összesített hőterhelés is rendkívüli volt. A cikk arra is rámutat, hogy nem igaz az az érv, miszerint „régen is ugyanilyen meleg volt”: a hőhullámok gyakoribbá és súlyosabbá váltak, és ennek oka nagyon nagy bizonyossággal az emberi üvegházgáz-kibocsátás. A közeljövő legfontosabb feladata ezért az alkalmazkodás erősítése, a hőségriadókra való felkészülés, az árnyékolás, a városi zöld- és vízfelületek növelése, valamint az épületek jobb hővédelme.

Alapadatok forrása: HungaroMet, ábra: Szabó Péter és Pongrácz Rita
Alapadatok forrása: HungaroMet, ábra: Szabó Péter és Pongrácz Rita

 

2025 nyarán megjelent cikkünk azt mutatja be, hogy Magyarország és a Balkán térsége Európa leggyorsabban melegedő és száradó régiói közé tartozik. Az 1971 óta vizsgált adatok szerint térségünkben a nyarak nemcsak jelentősen melegebbé váltak, hanem a nyári csapadék is csökkent, ami együtt súlyosbítja az aszályhelyzeteket. A 2024-es rendkívül forró nyár és a 2025-ös száraz, meleg június már ebbe a folyamatba illeszkedik: a száraz kontinentális jelleg erősödése nem távoli lehetőség, hanem jelenleg is tapasztalható átalakulás. A cikk arra figyelmeztet, hogy az alkalmazkodás egyre sürgetőbb, miközben a kedvezőtlen éghajlati trendek miatt egyre nehezebb és költségesebb is lesz.

Ábra: Szabó Péter
Ábra: Szabó Péter
Ábra: Szabó Péter
Ábra: Szabó Péter

Szintén 2025 nyarán jelent meg egy cikkünk, mely azt mutatja be, hogy Magyarországon az elmúlt fél évszázadban nőtt a napi hőingás, főként áprilisban és a nyári hónapokban, elsősorban a melegebb nappalok miatt. A változás különösen Délkelet-Magyarországon volt látványos, miközben a maximum- és minimumhőmérsékletek egyaránt magasabb tartományba tolódtak: júliusban például a leggyakoribb nappali értékek 26–27 °C-ról 29–30 °C-ra, az éjszakai minimumok pedig 13–14 °C-ról 16–17 °C-ra emelkedtek. A cikk fontos tanulsága, hogy a napi hőingás további növekedésének megtorpanása nem jó hír, mert ez részben abból fakad, hogy az éjszakák is egyre melegebbek (gyakoribbak az ún. trópusi éjszakák). Márpedig ha éjszaka sem hűl le eléggé a levegő, az emberi szervezet nehezebben pihen ki, így a hőség egészségügyi terhelése nemcsak nappal, hanem éjszaka is erősödik.

Ábra: Kis Anna
Ábra: Kis Anna

2026 tavaszán jelent meg egy cikkünk arról, hogy az aszályok, hőhullámok és hirtelen árvizek mögött nem egyszerűen a „víz eltűnése”, hanem a táj hűtőképességének gyengülése áll. A Duna vízgyűjtőjének 1961 és 2020 közötti adatai alapján egyre hosszabb az az időszak, amikor a párolgási igény meghaladja a rendelkezésre álló csapadékot: míg korábban ez átlagosan egy hónapig tartott, az 1991–2020-as időszakban már három nyári hónapra nőtt. Ha a talajnedvesség és a növényzet nem képes elvezetni a beérkező napenergiát párolgás útján, az energia hővé alakul, ami gyorsítja a túlforrósodást és súlyosbítja az aszályt. A cikk ezért a vízmegtartás, a talajállapot javítása, a burkolt felszínek csökkentése és a párologtatni képes zöld infrastruktúra erősítése felől közelíti meg az alkalmazkodást.

Infografika: Szémann Tamás
Infografika: Szémann Tamás

Végül egy olyan cikket is ajánlunk, amely azt mutatja be, miért nem elég a városi hőség ellen pusztán árnyékolásban vagy légkondicionálásban gondolkodni: a városok hűtésében kulcsszerepe van a víznek és a párolgásnak. Egy 2021. júliusi budapesti példa alapján már 1,7 milliméter, jókor érkező csapadék is érdemben csökkentette a hőmérsékleti csúcsot, mert a párolgás hatalmas mennyiségű energiát kötött le. A cikk szerint a hőszigethatás mérsékléséhez a zöldfelületek önmagukban nem elegendők: biztosítani kell a párologtatáshoz szükséges vizet is, például csapadékvíz-megtartással, kék-zöld infrastruktúrával, illetve szürkevíz vagy tisztított szennyvíz felhasználásával. Ez a közeljövő várostervezésének egyik kulcskérdése, mert a hőhullámok erősödésével a sűrűn beépített városi környezet egyre nagyobb egészségügyi és gazdasági terhet jelent.

A cikk példájának részleteit érdemes külön kiemelni: „1,7 mm csapadék Budapest teljes belterületére vetítve (386 km2) nagyjából 660 ezer m3 csapadék vízmennyiséget jelent. A Dunában ez a vízmennyiség kevesebb, mint negyed óra alatt folyik le.  Annak érzékeltetéséül, hogy a párologtatás során milyen energia-nagyságrendekről beszélünk, érdemes a vízmennyiség mellett az energiaáramlásban előidézett változást is kontextusba helyezni. A bemutatott, 1,7 mm délelőtti csapadék teljes elpárolgásához szükséges energiamennyisége Budapest belterületére vetítve nagyjából 400 GWh. Ez megegyezik a Paksi Atomerőmű 9 napi termelésének nagyságával, ami kb. 40 millió háztartás 1 napi légkondicionálási szükségletének fedezésére elegendő.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák