Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Láthatatlan napelemek jelentek meg Pompejiben

Olyan napelemeket telepítettek a régészeti parkba, amelyek tökéletesen illeszkednek a romokba.

Létrehozva:

|

Talán bele sem gondolunk, de egy-egy népszerű régészeti helyszínnek meglehetősen komoly energiaigénye van. Pompejiben például, ahová évente emberek milliói látogatnak ki, a világítás mellett többek között a mosdók, a beléptető-rendszer és az interaktív eszközök is mind áramot igényelnek. Adódik a kérdés, hogy mit tehet a Pompeji Régészeti Park, amennyiben az energiaigényt nem környezetszennyező módon, hanem valamilyen zöld megoldással akarja kielégíteni. A választ egy új napelemes technológia adhatja meg – számol be a National Geographic magazin magyarországi kiadása.

Napelemes rendszerek elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

A probléma az, hogy az ókori romokra nem telepíthetőek hagyományos napelemek, hiszen azok teljesen tönkretennék az örökségvédelem alatt álló tájat. Az áthidaló megoldást egy olaszországi vállalat, a Dyaqua dolgozta ki egy, a történelmi helyszínek környezetbarát megújulását segítő EU-s kampány keretében. A cég olyan napelemeket gyárt, amelyeket korabeli építőelemeknek álcázva lehet régészeti helyszíneken felhasználni. Pompejiben például római kori tetőcserepek formájában készítik az egységeket.

„Pont ugyanúgy néznek ki, mint a rómaiak terrakotta tetőcserepei” – mondta Gabriel Zuchtriegel, a régészeti park igazgatója, hozzátéve, hogy a napelemek által termelt energiával megvilágíthatják a freskókat. „Mivel világításra mindenütt szükség van, dönthetünk: fogyaszthatunk a hálózati energiából villanypóznák és kábelek rengetegének kiépítésével, amelyek tönkre teszik a látképet, vagy eurómilliókat spórolhatunk és megőrizhetjük a táj szépségét” – nyilatkozta.

Advertisement

A Dyaqua szinte bármilyen építészeti felületet képes leutánozni, így a fát, a követ, a betont és a téglát is. A vállalat napelemei ezért nemcsak tetőkön, hanem falakon, sőt talajon is felhasználhatóak. A napelemek speciális, alacsony molekulasűrűségű, újrahasznosítható polimer bevonata szabad szemmel átlátszatlan, ugyanakkor átengedi a napfényt, amelyet a belül lévő fotovoltaikus cellák hasznosítani tudnak. Pompejiben nem ez az első alkalom, amikor fenntartható, a tájképet nem károsító módszert találtak a park fenntartásához. A közelmúltban például juhokat kezdtek el használni a helyi gyep gondozására.

Advertisement

Zöldinfó

Ősi erdők, fosszíliák és évszázados fák – Bécs rejtett természeti csodái

A legtöbben épületekre, múzeumokra és kávéházakra gondolnak, ha Bécsről esik szó, pedig a város több, mint 400 különleges természeti emléket is rejt: évszázados fákat, fosszilis erdőt, ritka élőhelyeket, sőt, egykori tengerpart maradványait is.

Létrehozva:

|

Szerző:

Aki nyitott szemmel járja Bécs utcáit, hamar megtapasztalhatja, hogy a város nemcsak építészeti vagy történelmi látnivalókban bővelkedik, hanem olyan természeti kincsekben is, amelyeket maga a természet alkotott. Ma már több, mint négyszáz ilyen természetvédelmi emlékhely található Bécs területén, a város szinte minden kerületében. Ezeket a bécsi környezetvédelmi hatóság hivatalosan is védetté nyilvánította, és sokuk táblával is jelölt, így könnyen felfedezhetők egy-egy városi séta során. Ezek az úgynevezett természeti emlékművek nemcsak természeti, hanem kulturális és tudományos szempontból is jelentősek. Ilyen például a Práter területén húzódó Mauthnerwasser, egy ma már csak részben fennmaradt vízfolyás, amely egykor a Duna ártéri rendszerének része volt, és ma természetvédelmi oltalom alatt áll.

A város geológiai múltja több ponton is kézzelfogható a belvárosban. A Burggarten parkjában található “megkövült erdő” például 280 millió éves fosszilis fatörzseket őrző kőzettömbökból áll és a város egyik legidősebb földtörténeti különlegessége. Egy kis kitérővel a 9. kerület egyik kis utcájában, a Prechtlgasséban, szabad szemmel is megfigyelhetjük azt a kőzetalapot, amelyre a mai Bécs épült, a 19. kerületben, a Kahlenberger Straße mentén pedig az egykori tengerpart szintje is jól kivehető, a domboldalba vágott sziklafal üledékes rétegei máig jól kirajzolják az ősi partvonalat. Az emlékhelyek gyakran pedig egy-egy történelmi korszak lenyomatai is.

A Mozart-platán, hivatalos nevén Jacquin‑platán, amely 1936 óta áll Bécs Landstraße kerületének egyik belső udvarában, a legenda szerint már akkor is ott állt, amikor maga Mozart a szomszédos házban zongoraórákat adott. A fa életkorát pontosan nem ismerjük, de a szakértők mintegy 230 évesre becsülik. A Weißgerberlände egyik eperfája pedig a 18. század selyemhernyó-tenyésztésének idejét idézi: ekkor eperfákat ültettek a külvárosokban a hernyók táplálására. Nem minden természeti emlékhely látogatható, de sok nyitva áll, és különleges rálátást kínál Bécs “régi természetére”.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák