Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Már hetven éve nyelik a halak a mikroműanyagot

Létrehozva:

|

Már hetven éve nyelik a halak a mikroműanyagot. Kutatók múzeumi gyűjteményekben megőrzött példányok beleit vizsgálva jutottak erre a következtetésre.

Már az 1950-es évek óta nyelik le a mikroműanyagokat a halak, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett a beleikben – írja a PhysOrg-com tudományos-ismeretterjesztő hírportál. “Az elmúlt 10-15 évben közismert problémává vált, hogy műanyag van a vizekben. Valójában azonban az organizmusok azóta ki vannak téve a hatásainak, mióta felfedezték a műanyagot” – mondta Tim Hoellein, a chicagói Loyola Egyetem tudósa, az Ecological Applications című tudományos lapban megjelent kutatás vezető szerzője. Hoellein a Field Museum ichthiológusa, vagyis halkutatója, Caleb McMahan közreműködésével vizsgálta meg a múzeum gyűjteményében lévő, az 1900-as évek óta rendszeresen begyűjtött és alkoholos üvegben tárolt halakat, a pisztrángsügér, a pettyes harcsa vagy csatorna harcsa, a feketeszájú géb és a Notropis stramineus nevű faj egyedeit.

Évtizedenként legalább öt példányt vizsgáltak meg. Eltávolították emésztőszerveiket, és hogy ezekben megtalálják a műanyagrészecskéket, hidrogén-peroxiddal kezelték. “Buborékol és habzik, lebont minden szerves anyagot, de a műanyag ellenáll a folyamatnak” – fejtették ki a kutatók. A hátramaradó műanyag szabad szemmel nem látható, csak egy sárga foltnak tűnik. Mikroszkóp alatt azonban könnyen azonosítható. Ha az apró maradványok szélei rojtosan kopottak, akkor szerves anyagról van szó, de ha nagyon simák, akkor nagy valószínűséggel mikroműanyag. A szakértők megállapították, hogy az évszázad közepe előtt nem voltak még mikroműanyagok a halak emésztőszerveiben, az 1950-es évektől, a műanyagtermelés beindulásával azonban egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg. “Mikroműanyag származhat nagyobb, széttöredezett tárgyakból, de gyakran a ruhákból erednek. Valahányszor kimosod a harisnyádat vagy egy poliészter pólót, apró szálak szakadnak le és kerülnek bele a vizekbe” – mondta Loren Hou, a Loyola Egyetem munkatársa.

Advertisement

 

 

Advertisement

Kép: Pet Kupa

Advertisement

Zöldinfó

Egyre nehezebb elviselni a nyarakat: ezt mutatják a mérések

A lakosság bevonásával vizsgálták a nyári hőhullámok hatását a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Méréseik szerint a hőstressz szinte állandó volt 2025 júniusa és augusztusa között. Az alternativenergia.hu közleménye szerint az, hogy valójában mennyire érezzük melegnek az időt, a tudomány a humán komfortérzet fogalmával írja le. A kutatás egyik legfontosabb sarokköve a PET-index (fiziológiailag ekvivalens hőmérséklet) használata volt. A PET nemcsak a levegő hőmérsékletét veszi figyelembe, hanem a páratartalmat, a szélsebességet és az embereket érő napsugárzást is. A mérések időpontjában a kutatásba bekapcsolódó 128 ember több mint 82 százaléka a “kicsit melegtől” a “forróig” terjedő skálán helyezte el a hőérzetét. A kellemes, semleges állapot csupán elvétve, a mérések kevesebb mint tizedében volt tapasztalható. Közölték, gyakori tévhit, hogy a klímaváltozás és a környezeti kutatások csak a legfiatalabbakat érdeklik. Bár Szegeden a 20-30 éves korosztály nagyon aktív volt, a legtöbb megfigyelést az 50-60 évesek küldték be, sőt, a 70 év felettiek is kiemelkedő számban képviseltették magukat. Ez különösen fontos, hiszen a tartós hőhullámok, amelyek 2025-öt jellemezték, az idősebb korosztály szervezetét terhelik meg a leginkább – írták.

A kutatás elemezte az objektív mutatók és a szubjektív emberi érzékelés közötti kapcsolatot is. A szakemberek megvizsgálták a becsült hőmérséklet és a ruházat hőszigetelő képessége közötti összefüggést. A kutatás statisztikailag is igazolta azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az emberek kiválóan alkalmazkodnak. Vizsgálták a hőmérséklet-változás és a PET-index kapcsolatát is: kiderült, hogy amikor nagyon erős a hőterhelés, az emberek szubjektív hőérzete nem növekszik a hőmérséklet-emelkedéssel arányosan, ami egyfajta biológiai védekezési mechanizmus a folyamatos stresszel szemben. A felmérés szerint a Legyen ön is klímakutató projekt adatai kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy a városi környezet drasztikusan módosítja a mikroklímát. A szegediek válaszai megerősítik a várostervezés előtt álló legnagyobb kihívást: a sokféle visszaverő és sugárzó felület – aszfalt, beton, üveg – helyett növelni kell a zöldfelületek, az árnyékos parkok és a párologtató vízfelületek arányát – áll a közleményben.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák