Zöldinfó
Növényvédőszerként is alkalmazhatóak az aranyvessző egyes komponensei
Az idegenhonos aranyvesszőfajok bioaktív anyagainak környezetbarát növényvédőszerként való alkalmazhatóságát mutatták ki az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézetének kutatói.
Vizsgálatuk szerint az aranyvessző egyes komponensei alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre. Mint az ELKH keddi közleményében olvasható, a Móricz Ágnes vezette kutatócsoport a korábbiaknál költséghatékonyabb eljárást dolgozott ki bioaktív anyagok azonosítására növényi szövetekben. A módszer alkalmazásával a kutatók kimutatták, hogy a kivadult, idegenhonos aranyvesszőfajok bizonyos összetevői alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre. Eredményeiket a Journal of Chromatography A és a Journal of Agricultural and Food Chemistry közölte. Az új kémiai struktúrájú bioaktív anyagokra nagy igény van a humán- és az állatgyógyászatban, valamint a mezőgazdaságban, ezekről ugyanis azt gondolják, hogy különféle betegségek kezelésénél is alkalmazhatók lehetnek. A kórokozókban kialakuló (multi)rezisztencia előretörése miatt ez elsősorban az antimikrobiális szerekre igaz. A gyógyászatban azonban szükség van más hatású szerekre is, amelyek a jelenleg alkalmazott drogoknál hatékonyabbak és kevesebb mellékhatással bírnak – írják. A növények másodlagos anyagcseretermékeikkel védekeznek a káros környezeti hatások ellen, így a különféle szerkezetű bioaktív vegyületek kimeríthetetlen tárházát biztosítják. Ezeket térképezte fel a kutatócsoport az aranyvesszőfajokban. A közlemény szerint ezek az idegenhonos kerti növények invazívvá válhatnak – azaz egyre nagyobb területet hódíthatnak meg -, visszaszorítva az őshonos fajok életterét és diverzitását, amivel mind a természetben, mind a mezőgazdaságban károkat okoznak. Mint rámutatnak, az értékes anyagcseretermékek kimutatása ezekben a növényekben újabb okot adna a nagy biomasszával rendelkező invazív fajok irtására, ami így kettős – környezeti és gazdasági – hasznot eredményezne.
Magyarországon az egyetlen őshonos aranyvesszőfaj a közönséges aranyvessző (Solidago virgaurea). Emellett három Amerikából származó aranyvessző vadult ki: a magas (S. gigantea), a kanadai (S. canadensis) és a fűlevelű (S. graminifolia vagy Euthamia graminifolia), amelyek közül csak az első kettő vált invazívvá. Ugyan a tradicionális népi gyógyászatban a növények föld feletti hajtásrészét (herba) használják, elsősorban vizelethajtóként, ennek ellenére a kísérletek első szakaszában a kutatók a gyökérkivonatok komponenseit vizsgálták. Ennek oka, hogy a magas és a kanadai aranyvessző föld alatti hajtással is gyorsan terjed, terjedésük visszaszorításához tehát nem elegendő a föld feletti hajtás eltávolítása virágzás előtt. A vizsgálat során az aranyvesszők gyökérkivonataiban antimikrobiális, antidiabetikus és kolinészteráz-gátló anyagokat mutattak ki, utóbbit az Alzheimer-kór kezelésére alkalmazzák. A magas aranyvessző gyökeréből több, a Fusarium avenaceum gomba növekedését hatékonyan gátló anyagot (klerodán diterpént) sikerült kivonni. Többek között ez a gomba okozza a hazai kalászos gabonák fuzáriumos betegségét, mely világszerte jelentős gazdasági károkat okoz a mérsékelt égövben. A közönséges, a fűlevelű és a mutatós aranyvesszőkben azonosított összetevők – poliacetilének és egy benzil-benzoát-származék – a Fusarium avenaceum mellett a Bipolaris sorokiniana gomba növekedésének gátlásában is hatékonynak bizonyultak. Utóbbi barna levélfoltosságot, gyökérrothadást és csíranövény-foltosságot okoz pázsitfűféléken, így például a búzában és az árpában. Az aranyvessző egyes komponensei tehát alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre. A kutatócsoport a továbbiakban folyamatosan bővíti a kísérletekbe bevonható növényi kórokozók körét, és folytatja az aranyvesszőfajok bioaktív másodlagos anyagcseretermékeinek feltérképezését – közölte az ATK.
Zöldinfó
Vírusfertőzés esetén lehűtik magukat az erdei béka ebihalai
Láz helyett hűtéssel védekeznek a kórokozók ellen az erdei béka ebihalai.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Elsőként mutatták ki a kórokozók elleni úgynevezett viselkedési hűlés jelenségét változó testhőmérsékletű gerincesekben az ELTE Természettudományi Kar (TTK) és a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) kutatói – írja az alternativenergia.hu. Az erdei béka ebihalain végzett kísérlet eredménye szerint a fertőzések ellen általánosan ismert viselkedési lázzal szemben a vírusos kétéltűek testhőmérsékletük csökkentésével veszik fel a harcot a kórokozókkal. A láz a fertőző betegségek leküzdésének egyik legismertebb formája. A beteg állatok vagy belső szabályozással, azaz élettani folyamataik révén növelhetik testhőmérsékletüket, vagy viselkedésükkel, például melegebb környezetet keresve. A változó testhőmérsékletű állatok, mint amilyenek a kétéltűek, halak és hüllők, jellemzően csak az utóbbira képesek. Azonban a kutatók azt találták, hogy a láz nem mindig a leghatékonyabb reakció a kórokozók ellen – írták az ELTE csütörtöki közleményében.
A kutatók kísérletei igazolták, hogy egy változó testhőmérsékletű gerinces állat vírusfertőzés hatására nem melegebb, hanem hűvösebb környezetet keres, hogy testhőmérsékletét szabályozza. Ez a stratégia korábban alig volt ismert az állatvilágban, csak ízeltlábúak bakteriális és virális eredetű, illetve patkányok bakteriális fertőzése esetén figyelték meg. A kutatási eredmények alapján ez a viselkedés segíthet a kórokozók elleni harcban. A magyar kutatók az erdei béka ebihalain vizsgálták, hogyan változik az egyedek hőmérsékletválasztása, vagyis hőszabályozó viselkedése ranavírus-fertőzést követően. A ranavírusok világszerte a kétéltűek komoly kórokozói, amelyek egyes fajokban tömeges pusztulást is okozhatnak.
A kutatók laboratóriumi kísérletükben ranavírussal fertőzött és egészséges ebihalak hőszabályozó viselkedését hasonlították össze. Az állatok egy része egy mesterséges hőmérsékleti gradiensben szabadon választhatta meg a testhőmérsékletét, míg másik részüket állandó hűvös környezetben tartották. Öt napon keresztül követték az ebihalak által választott hőmérsékleteket, majd a kísérlet végén molekuláris módszerekkel meghatározták a szervezetükben lévő vírus mennyiségét.
Az eredmények szerint a hőmérsékleti gradiensben tartott, fertőzött ebihalak az idő előrehaladtával egyre hűvösebb vizet választottak az egészséges társaikhoz képest. Minél nagyobb volt egy egyed szervezetében a vírus mennyisége, annál alacsonyabb hőmérsékletet részesített előnyben. Emellett a fertőzött állatok az idő előrehaladtával egyre pontosabban szabályozták testhőmérsékletüket, vagyis egyre szűkebb hőmérsékleti tartományban mozogtak. Ezzel szemben az állandó hűvös környezetben tartott ebihalakból viszont alacsonyabb mennyiségű vírus volt kimutatható.
A kutatók eredményei arra utalnak, hogy a fertőzött ebihalak finoman szabályozzák testhőmérsékletüket annak érdekében, hogy lassítsák a vírus szaporodását, miközben igyekeznek elkerülni a túlzottan alacsony hőmérséklet kedvezőtlen élettani következményeit. A kutatók szerint a jelenség elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen a viselkedési láz általában a fertőzések elleni védekezés egyik hatékony eszköze. A vizsgált ranavírus azonban magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodik, így a testhőmérséklet csökkentése előnyt jelenthet a vírussal szemben az erdei béka ebihalak számára.
A közlemény kiemeli, hogy az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a betegségekre adott viselkedési válaszok jóval változatosabbak lehetnek annál, mint azt korábban a kutatók feltételezték. A kutatásnak természetvédelmi jelentősége is van, hiszen a ranavírusok világszerte veszélyeztetik a kétéltűeket, miközben a klímaváltozás átalakítja a természetes vizek hőmérsékleti viszonyait. Az eredmények arra utalnak, hogy a vizes élőhelyeken belüli különböző hőmérsékletű élőhelyfoltok megléte hozzájárulhat a betegségekkel sújtott kétéltűpopulációk túléléséhez, ezért ezek megőrzése a természetvédelmi gyakorlatban is kiemelt jelentőségű. A kutatás eredményei a BMC Biology folyóiratban jelentek meg.
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaBiztonságban az energiaellátás: a Duna alacsony vízszintje miatt lépett a Paksi Atomerőmű
-
Zöldinfó4 nap telt el a létrehozás ótaA hőség miatt veszélyesen megemelkedett a talajközeli ózon szintje
-
Zöldinfó5 nap telt el a létrehozás ótaHőségriasztás Magyarországon: emelkedik a Duna, miközben rekordközeli a rendszerterhelés
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaCsak töredékén működnek a Vaskapu vízerőművei az aszály miatt
-
Zöldinfó6 nap telt el a létrehozás ótaÚjabb víztakarékossági intézkedés: nem locsolhatják ivóvízzel a stadionokat
