Hat éven belül megszülethet az első elefánt-mamut hibrid, ha sikerül egy amerikai genetikai vállalat 15 millió dolláros (4,4 milliárd forintos) projektje.

A tudósok a The Guardianben ismertetett kutatás szerint valójában elefánt-mamut hibridet akarnak létrehozni. A fantasztikus vállalkozásnak az adott lökést, hogy a Colossal biotudományi és genetikai vállalat 15 millió dollárt invesztált a kutatásba. A Colossal két társalapítója, a tech- és szoftvervállalkozó Ben Lamm és George Church, a Harvard orvosi karának genetikaprofesszora, a génszerkesztés egyik úttörője. A mamut 10 ezer évvel ezelőtt halt ki. A szakembereket már több mint egy évtizede foglalkoztatja a gondolat, hogy ismét megteremtsék az állatot, és visszatelepítsék a természetbe. A tudósok most elsőként laboratóriumban mamut-DNS-t hordozó embriókat hoznak létre. A projektben a kihaláshoz közel álló ázsiai elefántok bőrsejtjeit használják fel, és programozzák át olyan sokoldalúbb őssejtekké, amelyek mamut DNS-t hordoznak. A mamutok szőrzetéért, szigetelő zsírrétegéért és más, a hideg éghajlathoz való alkalmazkodásért felelős géneket úgy azonosítják, hogy a permafrosztból előkerült állatokból kinyert mamutgenomokat összehasonlítják a rokon ázsiai elefántokéval. Ezeket az embriókat aztán beültetnék egy állat méhébe, vagy esetleg mesterséges méhben nevelnék. A kutatók reményei szerint hat éven belül megszülethet az első hibrid borjú. Church a brit lapnak arról beszélt, hogy a hideget jól tűrő elefántot akarnak létrehozni, amely mamuthoz fog hasonlítani. A cél, hogy egy mamuthoz hasonlóan élő, a mínusz 40 fokot is elviselő, elefántként és mamutként viselkedő hibridet alkossanak.

A férfiak kiadásai 16 százalékkal több éghajlatkárosító kibocsátással járnak együtt, mint a nőké, annak ellenére, hogy a két nem csaknem ugyanannyit költ – derült ki egy svéd tanulmányból.

A szakemberek szerint a klímakárosító emisszió tekintetében eddig csupán kevés tanulmány foglalkozott a nemek közötti különbségekkel, noha ezeket számításba kellene venni az éghajlatváltozás elleni harcban – olvasható a The Guardian című brit napilap online kiadásában. A kutatók Svédországban élő egyedülálló férfiak és nők kiadásait vetették össze. Megállapították, hogy mindkét nemnél az ennivaló és a nyaralás teszi ki az összkibocsátás több mint felét. Ezen belül is a nyaralás számlájára írható az emisszió nagyjából egyharmada a férfiaknál és a nőknél egyaránt. A szakemberek szerint a hús- és tejtermékek lecserélése növény alapú ételekre, valamint a repülős és autós helyett a vonatos nyaralásokra való átállás 40 százalékkal csökkenti az emberek éghajlatkárosító kibocsátását. “Úgy gondoljuk, hogy fontos számításba venni a férfiak és a nők közötti különbségeket az irányelvek meghatározásakor” – mondta Annika Carlsson Kanyama, a svédországi Ecoloop kutatóvállalat munkatársa, aki a tanulmány vezetője volt.

Hozzátette: “a férfiak és a nők kiadásai nagyon sablonosak: utóbbiak többet költenek lakásdekorációra, egészségre és ruhákra, míg a férfiak többet költenek autóüzemanyagra, étteremre, alkoholra és dohánytermékekre”. A Journal for Industrial Ecology című folyóiratban publikált tanulmány nem vette számításba a munkához használt autókba, például taxikba töltött üzemanyagot. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az egyautós családokban a férfiak jóval gyakrabban használják munkába járáshoz az autót, míg a nők nagyobb valószínűséggel tömegközlekednek. A kutatók szerint a személyes kibocsátás csökkentését szolgáló étrend- és nyaralásbeli változtatások nem járnak együtt többletkiadásokkal, például nem kell elektromos autót vásárolni. “Ezek természetesen jelentős változtatások, de az embernek legalább nem kell új munkát találnia, vagy kölcsönt felvennie a bankban. Tehát ezek itt és most megvalósítható dolgok. Ugyanannyi pénzből gazdálkodik az ember, csak más dolgokat vásárol belőle” – magyarázta Kanyama.

Egy 2017-es tanulmány szerint egyéni szinten azzal járulhatnak hozzá az emberek a legjobban az éghajlatváltozás elleni harchoz, nem használnak autót és kerülik a repülést. A mostani tanulmányban felhasznált adatok ugyan 2012-ből származnak – ezek az utolsó legfrissebb elérhető adatok -, Kanyama szerint azonban nem valószínű, hogy mostanra annyira megváltoztak volna a mutatók, hogy az befolyásolná az elemzésük konklúzióját.

A bogáncslepke, Európa egyik leggyakoribb lepkefaja képes megtenni 12-14 ezer kilométert Afrika és Európa között kedvező időjárási körülmények esetén. Ez a leghosszabb vándorlási útvonal, amelyet egy rovar megtesz – derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport.

A bogáncslepke (Vanessa cardui) akkor képes nagyszámban megtenni ezt a hatalmas utat, amikor a Szaharában az esős idő kedvező a növényzet fejlődéséhez, amelyekre a nőstények petéznek. Az angliai Readingi Egyetem közreműködésével készült tanulmány szerzőinek megállapítása segít annak megértésében, hogy miként vándorolnak a rovarok – a beporzók és a kártevők -, és miként terjesztik az általuk hordozott betegségeket a jövőben, amikor a klímaváltozás megváltoztatja az évszakok jellemzőit – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon. “Tudjuk, hogy a bogáncslepke össze-vissza fordul elő Európában, van, amikor százszor többen vannak, mint az előző évben. Nem tudtuk azonban, hogy ezt milyen körülmények idézik elő, nem bizonyította senki, hogy képesek átkelni a Szaharán és az óceánon, hogy eljussanak Európába” – mondta Tom Oliver, az egyetem professzora. Mint hozzátette, kutatásuk megmutatta, hogy ez az utazás lehetséges, és hogy bizonyos időjárási feltételek nagy hatással vannak erre a migrációra.

A kutatók több száz kiképzett önkéntes hosszú távú megfigyelési adatait, valamint a Szaharától délre fekvő térség és Európa légköri, klimatikus adatait használták ahhoz, hogy megismerjék a lepkék vándorlását.
A kutatók szimulációi megmutatták, hogy a rendszeres hátszél Afrika és Nyugat-Európa között jó lehetőséget biztosít a kontinensek közötti utazáshoz. Kiszámolták, hogy a lepkék nappal leszállás nélkül repülnek és csak éjszaka pihennek a Szaharán való átkeléskor, megállásaik során nektárral táplálkoznak. Ez hasonlít az énekesmadarak vándorlásához. Arra a következtetésre jutottak, hogy a lepkéknek egy-három kilométerre a tengerszint fölött kell repülniük, hogy kihasználják a hátszeleket, mivel a másodpercenként hat méteres sebeségükkel nagyon nehéz lenne átrepülni a Szaharán.