Zöld Energia
Szélerőművekről szóló jogszabályváltozások madártani vonatkozásai
2023 év végén a szélerőművekkel kapcsolatos jogszabályi környezet megváltozott és ismét lehetőség lesz új szélerőművek létesítésére Magyarországon.
Érdemes áttekinteni a madártani vonatkozású kérdéseket, illetve a beruházóknak, hatóságoknak milyen szempontokat kell és célszerű figyelembe venniük a tervezés és engedélyezés során.
A 650/2023. (XII. 28.) Korm. rendelet újra megnyitotta a szélerőművek telepítésének a lehetőségét Magyarországon, ahol 2011. óta csak háztartási méretű szélerőmű létesülhetett. A zöld energiatermelés egyre nagyobb igénye mellett sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az akár 150 m magas, jellemzően csoportokban álló turbinák komoly természetvédelmi károkat is tudnak okozni, ha nem megfelelő helyre telepítik azokat. Nem csak a szélturbina-lapátok okozzák nagy számban madarak, denevérek sérülését, pusztulását, de mivel a madarak jó része elkerüli a szélerőműveket, jelentős élőhelyvesztést is okozhatnak a telepítések. Mindez úgy kerülhető el, ha az erőművek a madarak által kevésbé látogatott területeken létesülnek.
A fenti jogszabály értelmében „beépítésre szánt területen és annak határától számított 700 méteres védőzónán belül szélerőművet és szélerőmű parkot nem lehet elhelyezni (…)”, valamint „beépítésre nem szánt területen (…) nem lehet szélerőművet elhelyezni az országos ökológiai hálózat övezetében, a kiváló termőhelyi adottságú szántók övezetében, a tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő terület övezetében, a tájképvédelmi terület övezetében, valamint a világörökségi és világörökségi várományos területek övezetében”. Ez a gyakorlatban a belterületeken és 700 méteres védőzónájukban, továbbá a felsorolt természetvédelmi oltalom alatt álló területek szűken vett területén tiltja a telepítést.
A jogszabályi rendelkezések ezen kívül engedélyezés szempontjából „könnyített térségnek” definiálják azokat a területeket, amelyek egy meghatározott küszöbértéken felüli szélenergia potenciállal rendelkeznek, itt a hatóságnak 50 napos határidővel szükséges döntést hoznia a hatósági engedélyről. Az Országos Ökológiai Hálózatba tartoznak azok a területek, amely a Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégia értelmében lehatárolásra kerültek az országos területrendezési tervben (OTrT), és tartalmazzák többek között a védett természeti területeket, a Natura 2000 területeket, valamint azokat a szakmai szempontok alapján kiválasztott területeket, amelyek ezen területek közötti puffer és ökológiai folyosó funkciót ellátni hivatottak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azonban felhívja a beruházók és a hatóságok figyelmét arra, hogy a veszélyeztetett fajok nagy számban fordulhatnak elő az Országos Ökológiai Hálózat területén kívül is, így minden esetben vizsgálni szükséges azok potenciális érintettségét. Vizsgálandók például a természetvédelmi oltalom alatt álló területek (különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmét szolgáló, úgynevezett Ramsari Egyezmény alá tartozó területek, a Natura 2000 hálózatba tartozó Különleges Madárvédelmi Területek, valamint az európai közösségi jelentőségű denevérfajokra kijelölt Különleges Természetmegőrzési Területek) körüli övezetek, ahol a jogszabály nem jelölt ki szélerőmű létesítését tiltó pufferzónákat. E védőzónák jogszabályi kijelölése azért is lett volna indokolt, mert az OTrT (amit a gyakorlatban az önkormányzatok területrendezési tervein keresztül használnak a tervezők, hatóságok) kisebb garanciát jelent, mint az EU szintjén kijelölt Natura 2000 területek, vagy a nemzetközi egyezményben szereplő Ramsari területek.
A gyakorlatban a különleges madárvédelmi területek, továbbá a madarak szempontjából fontos nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek és védett természeti területek körül célszerűen 5 km-es pufferterületen magas a madárpusztulások kockázata, ezért – bár a jogszabály nem fogalmazza meg – nem ajánlott szélerőművek tervezése sem.
Ezzel kapcsolatban részben magyarázatként, részben példaként néhány természetvédelmi vonatkozást célszerű felvillantani, a hatóságot és a beruházókat segítendő:
– A Mosoni-sík esetén, ahol jelenleg is üzemelnek szélkerekek, a világszerte veszélyeztetett túzok, parlagi sas, valamint a kerecsensólyom jelentős alpopulációi élnek. Mivel Ausztria és Szlovákia esetén is valósulnak meg szélerőmű beruházások a térségben, valamint a fent említett 5 km-es pufferzóna a Natura 2000 terület körül már meglévő szélerőművek esetén sem feltétlenül megvalósítható, fokozott figyelmet, illetve az érintett szakterületek és hatóságok fokozott együttműködését igénylik az esetleges itteni beruházások.
Hasonló kiemelt figyelmet érdemel a Balaton környéke (ami tájképi-turisztikai szempontból is védendő terület), a fent említett Mosoni-sík és a Fertő tó környéke, valamint Észak- és Közép-Csongrád vármegye. Itt szélerőmű-telepítésre potenciálisan megfelelő szélmennyiséggel rendelkező területen fordul elő jelentős madármennyiség, ahol a telepítés a védett és közösségi jelentőségű fajok egyedeinek magas ütközési kockázatát okozná.
A vizes élőhelyek esetében a védett természeti (és Ramsari) területek körül azért is kell fokozott figyelemmel eljárni, mert a madártani szempontból nagy forgalmú helyeken éjjel, illetve ködös időben is van madármozgás. Ezek körül a területek körül társadalmi konfliktushoz vezethet a nem körültekintően engedélyezett szélerőmű beruházás.
Több nem védett terület is fokozottan védett fajok, így kék vércse, vagy vörös kánya éjszakázó- és gyülekezőhelyeként ismert. Hasonlóan a világszerte veszélyeztetett kerecsensólyom és parlagi sas hazai állományának is egy jelentős része nem védett területen költ. Környezeti hatástanulmány készítésekor – de már inkább a telepítési helyszín kiválasztásakor – a természeti értékek jelenlétét is értékelni kell. Mivel ezek a területek változhatnak az évek során, fontos a természetvédelmi kezelést, adatgyűjtést végző szervezetekkel való előzetes konzultáció. Ilyen speciális terület lehet akár egy-egy hulladéklerakó körzete is, az azon gyülekező sirályok, gólyák, varjúfélék miatt.
A szélerőmű konfliktustérképen az alábbi területeket ábrázoltuk: a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek közül a madárvédelmi jelentőséggel bíró területeket (tehát például a Baradla barlangrendszert nem), előbbiek 5 km-es pufferterületét, a Natura 2000 területek közül a különleges madárvédelmi területeket, a védett természeti területeket, továbbá egy vadmadár állományindexet. Utóbbi az MME adatbázisaiban szereplő, 2010–2023 közötti állományadatok alapján, a nagy testű (tehát szélturbina-ütközésnek különösen kitett) vízimadarak, ragadozók és varjúfélék 10×10 km-es UTM-négyzetekben kimutatott havi maximumpéldányszámai alapján készült (a vizes élőhelyekről táplálkozni kijáró darvak és ludak esetében pufferterületeket is számolva), az egyes területek madársűrűségének ábrázolására. Utóbbi adatsor jó átfedést mutat a természetvédelmi jogi oltalom alatt álló területekkel és azok pufferterületével.
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Zöld Energia
Nem elég több megújuló energia, az energiafogyasztást is át kell alakítani
A zöld átmenet rejtett buktatója: miért nem csökkennek a kibocsátások a megújulók robbanása ellenére?
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A megújuló energiaforrások globális térnyerése látványos, mégsem hozza el automatikusan a fosszilis korszak végét – írja az alternativenergia.hu. Egy friss, a Nature Reviews Clean Technology folyóiratban megjelent évértékelő tanulmány szerint a probléma gyökere nem elsősorban a technológiában, hanem az energiaigény alakulásában keresendő. A cikk szerzői, Ürge-Vorsatz Diána és Felix Creutzig arra figyelmeztetnek: ha a megújulók bővülése csak a növekvő fogyasztást fedezi, akkor a kibocsátások érdemben nem fognak csökkenni. Az alábbi tíz állítás a tanulmány legfontosabb megállapításait foglalja össze, bemutatva, miért vált az energiaigény mérséklése és alakítása a dekarbonizáció kulcskérdésévé 2025 után.
A megújulók globális robbanása nem csökkentette a fosszilis energiafelhasználást
A szél- és napenergia-termelés a 2015-ös párizsi klímaegyezmény óta világszerte megnégyszereződött, évente körülbelül 3550 terawattórányi új tiszta villamos energiát adva a rendszerhez. Ez önmagában rendkívüli technológiai siker. A probléma az, hogy ugyanezen időszakban a globális villamosenergia-kereslet még gyorsabban nőtt, mintegy 6930 terawattórával. Ennek következtében az új megújuló kapacitások nagy része nem fosszilis erőműveket váltott ki, hanem az új fogyasztást fedezte. A szerzők szerint ez világosan mutatja, hogy a kínálati oldalon elért áttörések önmagukban nem garantálják a dekarbonizációt.
A villamosenergia-szektor globális CO₂-kibocsátása nőtt a klímapolitikai áttörések ellenére
A villamosenergia-termeléshez kapcsolódó globális szén-dioxid-kibocsátás 1,8 gigatonnával emelkedett 2015 óta. Ennek az adatnak az adja az igazi súlyát, hogy ugyanebben az időszakban zajlott le a megújuló energiák eddigi leggyorsabb globális felfutása. A növekvő kibocsátás oka nem technológiai kudarc, hanem strukturális: az energiaéhség olyan mértékben nőtt, hogy „felszívta” a zöldenergia-többletet. A cikk egyik kulcsüzenete, hogy ez nem átmeneti anomália, hanem rendszerszintű jelenség.
Az Európai Unió bebizonyította, hogy gazdasági növekedés mellett is csökkenthető az energiaigény
Az Európai Unió ellenpéldát mutat a globális trendekkel szemben. Itt a villamosenergia-kereslet 2008-ban tetőzött, majd azóta körülbelül 10 százalékkal (≈270 TWh) csökkent, miközben a reál GDP mintegy 24 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági növekedés nem járt együtt nagyobb energiafogyasztással. Ennek eredményeként az EU-ban a megújulók valóban fosszilis termelést tudtak kiszorítani: 680 TWh új szél- és napenergia-termelés kb. 800 TWh fosszilis áramtermelést váltott ki, és 600 millió tonnával csökkentette az ágazat kibocsátását.
2025 fordulópont volt: először nőtt gyorsabban a tiszta áramtermelés, mint a kereslet
2025 első három negyedévében a napenergia-termelés 498 TWh-val nőtt, ami 31 százalékos éves növekedésnek felel meg. A szél- és napenergia együttes bővülése 635 TWh volt, miközben a globális villamosenergia-kereslet növekedése 603 TWh-ra lassult. Ez volt az első alkalom, hogy a tiszta villamosenergia-termelés gyorsabban nőtt, mint a kereslet, ami elvileg lehetőséget teremtett a kibocsátások stagnálására. A szerzők azonban hangsúlyozzák: ez nem garantált trendforduló, hanem rendkívül sérülékeny állapot.
Az adatközpontok és a mesterséges intelligencia új energiaigény-robbanást indítanak el
A digitális gazdaság energiaigénye a következő évek egyik legfontosabb hajtóereje lesz. Az adatközpontok jelenleg körülbelül 415 TWh villamos energiát fogyasztanak, ami a globális áramfelhasználás 1,5 százaléka. A International Energy Agency előrejelzése szerint ez az érték 2030-ra 945 TWh-ra nőhet, vagyis több mint megduplázódik. A mesterséges intelligencia alkalmazásai különösen energiaigényesek, és a cikk szerint ez a keresleti hullám önmagában képes lehet semlegesíteni a megújulók gyors bővülését.
A globális felmelegedés önmagát erősítő energiaigény-növekedést okoz
A klímaváltozás nemcsak kibocsátási, hanem keresleti probléma is. A magasabb hőmérsékletek miatt egyre nagyobb a hűtési igény az épületekben. A cikk szerint 2024-ben a melegebb időjárás 0,7 százalékponttal, azaz mintegy 208 TWh-val növelte a globális villamosenergia-keresletet 2023-hoz képest. Az IEA becslése szerint a hűtés az épületek leggyorsabban növekvő energiafelhasználási területe, évente 4 százalék feletti bővüléssel, ami 2035-ig fennmaradhat a jelenlegi szakpolitikák mellett.
A megújulók időjárásfüggősége miatt a kereslet alakítása rendszerkritikus kérdéssé vált
A megújuló energiák egyik legnagyobb strukturális kihívása az időjárásfüggő termelés. A cikk hangsúlyozza, hogy a rendszer stabilitását nem lehet kizárólag kínálati oldali megoldásokkal biztosítani. A kereslet rugalmassága – vagyis az, hogy mikor és hogyan használjuk az energiát – egyre fontosabbá válik. Modellezések szerint már kétórás keresleteltolás a napenergia-termeléshez igazítva 0,4%-kal csökkenti a rendszerköltségeket, míg a csúcsidei fogyasztás 3,7%-os visszafogása akár 0,9%-os költségcsökkenést is eredményezhet. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a keresleti oldali beavatkozások nem kiegészítő „finomhangolások”, hanem a rendszer működőképességének alapfeltételei.
Az elektromos járművek egyszerre jelentenek problémát és megoldást az energiarendszerben
Az elektromos járművek gyors terjedése jelentős új villamosenergia-igényt generál. 2024-ben globálisan mintegy 180 TWh áramot fogyasztottak, ami a világ végső villamosenergia-felhasználásának 0,7%-a. Európában ez az arány 2030-ra akár 4%-ra is nőhet. Ugyanakkor a cikk szerint az elektromos járművek nem csupán terhelést jelentenek, hanem kulcsszereplői lehetnek a keresleti rugalmasságnak is. Akkumulátoraik révén alkalmasak lehetnek a fogyasztás időzítésére és a hálózat tehermentesítésére, háztartási és rendszerszinten egyaránt. A szerzők érvelése szerint az elektromos közlekedés klímahatása nagyban attól függ, hogy passzív fogyasztóként vagy aktív rendszerkomponensként kezeljük-e ezeket a járműveket.
A várostervezés az egyik legerősebb, mégis alulértékelt klímaeszköz
A cikk kiemeli, hogy az energiaigény nem pusztán technológiai kérdés, hanem térbeli és társadalmi döntések következménye is. A városszerkezet, az infrastruktúra és az elérhetőség alapvetően meghatározza, mennyire vagyunk rászorulva az energiaintenzív közlekedési formákra. A szerzők több példát is hoznak: London belvárosában ma kétszer annyi ingázó közlekedik kerékpárral, mint autóval, Párizsban pedig a kerékpárosok száma már meghaladja az autósokét. Ezek az eredmények nem spontán életmódváltásból, hanem tudatos infrastrukturális beavatkozásokból – például fizikailag elválasztott, biztonságos kerékpárutak építéséből – születtek. A tanulság egyértelmű: az energiaigény csökkentése sok esetben nem egyéni döntések, hanem kollektív tervezési döntések eredménye. Egyes gazdaságokban ráadásul a gépjárműhasználat csúcspontját is elérhették: például a brit férfiak 2024-ben 21%-kal kevesebbet vezettek, mint 2002-ben, az Egyesült Királyság közlekedési minisztériumának adatai szerint.
Valódi dekarbonizáció nem érhető el az energiaigény tudatos csökkentése nélkül
A cikk végső, legátfogóbb állítása szerint a technológiai fejlődés önmagában nem elegendő. Keresleti oldali intézkedések nélkül a megújulók bővülése 2025 és 2030 között várhatóan teljes egészében elnyelődik az új energiaigényben. A szerzők szerint a keresleti megoldások – hatékonyság, fogyasztáscsökkentés, rugalmasság – 2030-ra akár 1000–2000 TWh villamosenergia-igényt is elkerülhetnek, ami a fosszilis alapú áramtermelés iránti keresletet akár 10 százalékkal mérsékelheti. Ez nem kiegészítő elem, hanem a siker feltétele.
-
Zöld Közlekedés4 nap telt el a létrehozás ótaElektromos autósok: igazságtalan a dupla parkolási díj terve Budapesten
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaMinden csepp számít: így tarthatjuk meg az esővizet a saját kertünkben
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaA debreceni CATL-gyár már az elektromos autók következő generációjára készül
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaRendkívüli lépés az üzemanyagpiacon: stratégiai készleteket mozgósítanak
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás óta2040-re az áramtermelés 30 százalékát atomenergiából fedezné Horvátország