Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Több mint 45 ezren jelentkeztek bölényvadászatra a Grand Canyonba

Létrehozva:

|

Több mint 45 ezren jelentkeztek az amerikai Nemzeti Park Szolgálat (NPS) felhívására, amelyben 12 gyakorlott vadász önkéntest kértek a Grand Canyonban elszaporodott bölények kilövésére.

A parkfenntartó azzal magyarázta a felhívást, hogy a bölénycsordák olyan népesek lettek, hogy az már környezeti károkat okoz a természetvédelmi területen – számolt be róla a BBC hírportálja. A bölények kilövését nem vadászatként hirdették meg, mivel az amerikai nemzeti parkokban tilos a vadászat. A felhívást egyes szakértők azért bírálták, mivel szerintük ez veszélyes precedenst teremthet. A jelentkezés hétfőn kezdődött és 48 órával később zárult. Ez alatt az idő alatt 45 ezer jelentkező vállalkozott a feladatra. A tájékoztatás szerint első körben 25 jelentkezőt választanak ki, majd a rátermettségük felmérése után 12 vállalkozót bíznak meg vele, hogy lőjenek ki bölényeket a park North Rim elnevezésű részén.

Az önkéntesek nem vihetnek magukkal segítőtársakat. Egy bölény mintegy 900 kilogrammot nyom, de a kilőtt állat húsából csak annyit vihet magával a vadász, amit motorizált szállítóeszköz vagy málhásállat nélkül képes. Pedig a terepviszonyok sem könnyűek: sziklás, néha havas terepen kell haladni, akár 2440 méteres szintkülönbség emelkedéssel kell megbirkózni. A régióban azért vált szükségessé a bölények ritkítása, mert számuk az elmúlt években 600 példányra nőtt. A parkszolgálat szerint 200 példányra kellene leszorítani a bölények számát a North Rim területén az amerikai őslakosok régészeti lelőhelyeinek letaposásának elkerülése, a talajerózió és a vízszennyezés csökkentése érdekében. A 19. század végére alig 400 példány maradt meg a korábban az országot benépesítő, 30-60 millió példányra becsült bölénypopulációból. Környezetvédők szerint nincs rá bizonyíték, hogy a Grand Canyon térségében eredetileg is éltek volna bölények.

Advertisement

Zöldinfó

Egyre nehezebb elviselni a nyarakat: ezt mutatják a mérések

A lakosság bevonásával vizsgálták a nyári hőhullámok hatását a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Méréseik szerint a hőstressz szinte állandó volt 2025 júniusa és augusztusa között. Az alternativenergia.hu közleménye szerint az, hogy valójában mennyire érezzük melegnek az időt, a tudomány a humán komfortérzet fogalmával írja le. A kutatás egyik legfontosabb sarokköve a PET-index (fiziológiailag ekvivalens hőmérséklet) használata volt. A PET nemcsak a levegő hőmérsékletét veszi figyelembe, hanem a páratartalmat, a szélsebességet és az embereket érő napsugárzást is. A mérések időpontjában a kutatásba bekapcsolódó 128 ember több mint 82 százaléka a “kicsit melegtől” a “forróig” terjedő skálán helyezte el a hőérzetét. A kellemes, semleges állapot csupán elvétve, a mérések kevesebb mint tizedében volt tapasztalható. Közölték, gyakori tévhit, hogy a klímaváltozás és a környezeti kutatások csak a legfiatalabbakat érdeklik. Bár Szegeden a 20-30 éves korosztály nagyon aktív volt, a legtöbb megfigyelést az 50-60 évesek küldték be, sőt, a 70 év felettiek is kiemelkedő számban képviseltették magukat. Ez különösen fontos, hiszen a tartós hőhullámok, amelyek 2025-öt jellemezték, az idősebb korosztály szervezetét terhelik meg a leginkább – írták.

A kutatás elemezte az objektív mutatók és a szubjektív emberi érzékelés közötti kapcsolatot is. A szakemberek megvizsgálták a becsült hőmérséklet és a ruházat hőszigetelő képessége közötti összefüggést. A kutatás statisztikailag is igazolta azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az emberek kiválóan alkalmazkodnak. Vizsgálták a hőmérséklet-változás és a PET-index kapcsolatát is: kiderült, hogy amikor nagyon erős a hőterhelés, az emberek szubjektív hőérzete nem növekszik a hőmérséklet-emelkedéssel arányosan, ami egyfajta biológiai védekezési mechanizmus a folyamatos stresszel szemben. A felmérés szerint a Legyen ön is klímakutató projekt adatai kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy a városi környezet drasztikusan módosítja a mikroklímát. A szegediek válaszai megerősítik a várostervezés előtt álló legnagyobb kihívást: a sokféle visszaverő és sugárzó felület – aszfalt, beton, üveg – helyett növelni kell a zöldfelületek, az árnyékos parkok és a párologtató vízfelületek arányát – áll a közleményben.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák