Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Elárasztás mentheti meg a jövő erdőit – a Beregben már működik

Hőség és aszály idején különösen üdítő egy erdő látványa, aminek az alján 30 centiméteres víz tocsog, és kellemes hűvös fogadja az ide érkezőt.

Létrehozva:

|

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az üde facsemeték panorámája mindenki szívét megdobogtatja – írja az alternativenergia.hu. Az ország északkeleti részében, a Beregben, a Kőris-erdő területén most ebben a látványban lehet részünk. De hogyan lehetséges ez most, amikor egymás után jelennek meg a hírek a nagyfokú szárazságról, és esőnek se híre, se hamva? A WWF Magyarország partnereivel közösen kicsiben modellezi azt, amit később országos szinten lehetne alkalmazni annak érdekében, hogy csökkentsük az évről évre súlyosbodó vízhiányt hazánkban. Ehhez azonban a zöld szervezetek és a vízügyi kezelők együttműködése mellett a gazdálkodók nyitottságát ösztönző agrártámogatások megjelenése különösen fontos feltétel. Még csak június közepe, de az ország nagy részén már nagyfokú vagy súlyos aszály van. A rendkívül száraz télen a talaj víztartalékai nem tudtak feltöltődni, és ezen a hűvösebb tavasz sem segített. Június elején hirtelen beköszöntött a meleg, mindezek következtében pedig kiégnek a gyepek, a növények szenvednek a szárazságtól – a termőföldeken, az erdőkben és a kiskertekben egyaránt. A gazdálkodók és a döntéshozók különböző módokon igyekeznek alkalmazkodni a klímaváltozás miatt megváltozott körülményekhez. Az egyik ilyen módszer, hogy az aszály enyhítése érdekében hazánkban több helyen vizet emelnek ki a Tiszából, és azt a csatornákba vezetik. Van egy ilyen helyszín a Beregben, Magyarország északkeleti szélén is, ám itt már nem csak a csatornákba jut víz. A WWF Magyarország és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) együttműködésében ideiglenes, homokzsákos duzzasztással vizet juttatnak a Gulács és Tarpa között elhelyezkedő Kőris-erdőbe is.

Ezzel a megoldással a Kőris-erdő mintegy 300 hektáros területének egy része kap vízutánpótlást több héten keresztül. Nagyjából 25 hektár vízfelület jöhet létre az erdőben, ami eddig példa nélküli eredmény itt. A nyáron folytatott, szivattyús vízkivétel egyértelműen kényszermegoldás: a vizet a folyón érkező árhullámból tervezték kivezetni, de ezek idén elmaradtak. „A mostani vízkiemelés lehetőséget ad arra, hogy a szakemberek teszteljék, milyen hatásai vannak a vízborításnak ezen a mintaterületen. Az itt megszerzett tapasztalatok hasznosak lesznek ahhoz, hogy a jövőben egyre gyakrabban és több területen lehessen a tájba vizet juttatni” – mondta Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője. Ez az erdőterület fellélegezhet: az elárasztás pótolja a csapadékhiányt, mérsékli a szárazodó klíma hatását. A fák a víz szűkösségétől és a hőhullámoktól is egyre inkább szenvednek, a legyengült növényeket pedig a kórokozók könnyebben megtámadják, ami az erdők természetes felújulását is veszélyezteti. Az ország számos területén egyre nehezebb az új erdőtelepítéseket életben tartani. A beregi Kőris-erdőben az elmúlt év jó makktermését most a területet elárasztva „öntözik meg”, ami az újulat sikeres növekedését segítheti.

Ez a vízkivezetés jó példája az érintett szereplők együttműködésének is. A WWF Magyarország Tisza programjának mintaterülete a Bereg, ahol minél több területet szeretne bevonni a vízpótlásba. A FETIVIZIG megfelelő partner ebben a munkában: a most megvalósított területi elárasztás kivitelezése és üzemeltetése illeszkedik a „Vizet a tájba!” program célkitűzéseihez is. A mostani vízpótlás nem valósulhatott volna meg, ha a Kőris-erdő tulajdonosai nem járulnak ehhez hozzá. A magántulajdonosok, köztük egy tarpai erdőbirtokossági társulat és a Nyírerdő Zrt. támogató hozzáállásukkal jó példát mutatnak más gazdálkodóknak. A vízpótlási beavatkozások finanszírozását a MERLIN, valamint a Partnerség az Élő Dunáért projektek biztosították.

Advertisement

Mi a következő lépés? A gazdálkodók önkéntes felajánlása alapján, ahol műszakilag lehetséges, megoldható lenne a vizek megtartása az aszály hatásainak mérséklésére. A gazdálkodók ösztönzéséhez azonban nélkülözhetetlenek a kedvező agrártámogatások, ezért lényeges, hogy az Agrárminisztérium mihamarabb döntsön ezekről. A földhasználat-váltás elengedhetetlen feltétele a sikernek, és közel sem lehetetlen. Még több gazdálkodót tehetnének „vízbaráttá” a Vízprémium vagy a Vízvédelmi célú nem termelő beruházások nevű konstrukciók. Ezeket a lehetőségeket nem csak a Beregben, de országszerte sok gazdálkodó várja. Ha nem csupán beszélni akarunk a klímaalkalmazkodásról, akkor mezőgazdasági területeink néhány százalékát a vízmegtartás és az állandó növényborítás növelésének szolgálatába kell állítanunk. Az átállást pedig ezekkel az újfajta támogatási formákkal tudnánk segíteni.

Advertisement

Zöldinfó

Riasztó eredmény: szinte teljesen eltűnt a hiúz Magyarországról

A hazánkkal szomszédos Szlovák-karszt Nemzeti Parkban is már csak két kifejlett hiúz él.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról – írja az alternativenergia.hu. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik. A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.

„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.” A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.

„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.

Advertisement

Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.

Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.

Advertisement

A hiúzmonitoring eredményei

A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült. Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Advertisement

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet

A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül. A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák