Zöldinfó

A rovarok menthetik meg az óceánokat

Létrehozva:

4 év telt el a létrehozás óta

2022-05-17

Szerző:

Hell

Szakértők szerint az évszázad közepére nem lesz több hal a tengerekben. Hogy miért?

Azt valószínűleg sokan tudják, hogy tányérunkra egyre többször kerül hal, az azonban kevésbé ismert, hogy az óceánokból származó fogás harmadát tápként, hallisztként használják fel. Ezen muszáj változtatni. Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje rovarokból készült takarmánnyal forradalmasítaná a halak takarmányozását, elkerülve ezzel a vízi ökoszisztémák összeomlását. A K&H a hasonló úttörő ötleteket, innovatív megoldásokat idén 2022. szeptember 30-ig várja.

A halfogyasztás egyre népszerűbb, a FAO adatai szerint a világ éves halfogyasztása nagyjából 200 millió tonna, és ennek hozzávetőleg a felét termeljük akvakultúrában, azaz speciálisan erre a célra kialakított „farmon”. Az elmúlt harminc évben a tengerből fogott hal mennyisége nagyjából 15 százalékkal emelkedett, a nevelt halé viszont több mint hatszorosára nőtt. Ezek takarmányozására használjuk fel az óceánokból kifogott halak harmadát, ami miatt 2048-ra kiürülhetnek az óceánok. Ha ez bekövetkezne, a vízi ökoszisztémák összeomlanának, ami katasztrofális következményekkel járna, ugyanis a tengerekből származik a Föld oxigénjének körülbelül kétharmada.

Az egyre növekvő halfogyasztásból két dolog következik: egyrészt, ha a jelenleg megszokott módon tápláljuk például a Magyarországon népszerű tenyésztett lazacot vagy pontyot, a termelés felfutása miatt a mostaninál is sokkal több halat kell majd kifogni. Azaz az óceáni ökoszisztémák még nagyobb terhelésnek lesznek kitéve ahelyett, hogy megóvjuk őket. Másrészt viszont azt is mutatja, hogy hatalmas eredményeket lehetne elérni a takarmány megváltoztatásával.

Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje már majdnem három éve foglalkozik a kérdéssel, és szerinte a lisztbogár jelentheti a megoldást, mivel nemcsak feldolgozott formában, hanem akár élve is adható takarmányként, azaz rugalmasan felhasználható. „Jelenleg az összes kifogott hal harmadát tápként használják fel, pedig erre semmi szükség nincs. Akár rovarhús is biztosíthatja a szükséges magas fehérjetartalmat, amelynek előállítása elhanyagolható mértékben terheli a környezetet. Kutatásomban ezért megvizsgáltam, mennyire alkalmas a lisztbogár a hazánkban közkedvelt ponty és a csapósügér etetésére. Örömmel mondhatom, hogy tökéletesen ki tudja váltani a hagyományos, halliszt alapú takarmányt” – mondta el Molnár Áron.

Ahhoz, hogy a doktoranduszhallgató úttörő módszere szélesebb körben elterjedhessen, még sok kutatásra van szükség, amelyek az elképzelés gyakorlati alkalmazhatóságát vizsgálják. Meg kell például bizonyosodni arról, hogy az így előállított étel megfelel az élelmiszerbiztonsági előírásoknak. „Egyelőre nem tartunk ott, hogy rovarokból készült takarmánnyal tápláljuk a tenyésztett halakat, de jól látható az a trend, hogy a rovaralapú táplálékok egyre nagyobb szerepet kapnak a környezetkímélő takarmányozásban. A hazai kutatás ezért óriási eredményeket hozhat az óceánok megóvásában, ha ez a kezdeményezés a mindennapi gyakorlatok részévé válik. A K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat célja idén is az, hogy olyan úttörő ötleteket támogasson, amelyek jelentős változást hozhatnak nemcsak az ágazatban, hanem a klímaváltozás elleni harcban is” – magyarázta Tresó István, a K&H Agrárfejlesztési főosztály vezetője.

Zöldinfó

Okostelefon a zsebben, természet a kézben, így válhat mindenki kutatóvá

Egy megyényi természet sorsa múlik azon, mit tudunk róla – és most bárki beszállhat a rejtett értékek feltérképezésébe.

Létrehozva:

8 óra telt el a létrehozás óta

2026-02-01

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Magyarország 2030-ig vállalta, hogy területének 30 százalékát védelem alá helyezi, de ettől ma még messze vagyunk – írja az alternativenergia.hu. A hiányzó rész egy nagyobb megye területének felel meg – és nem térképen, hanem adatokban „hiányzik”. Szabolcs Márton, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint a megoldás fontos részét jelentheti a közösségi tudomány, vagyis azok az önkéntesek, akik akár egyetlen telefonos megfigyeléssel is hozzájárulhatnak a természetvédelemhez. Ráadásul nem kell a nyárra várni: a téli és kora tavaszi adatgyűjtés is kulcsfontosságú. Magyarországon jelenleg a területek mintegy 22 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, miközben az uniós vállalás szerint 2030-ra el kellene érni a 30 százalékot. Ez a különbség pedig nem kevés: egy nagyobb megye területének felel meg. A kérdés az, hol található ez az a térség, amely természetvédelmi szempontból indokolt lenne a védelemre. A válasz pedig nem újabb térképek rajzolásában, hanem sokkal több és pontosabb biológiai adatban rejlik.

Több adat kell, mint amennyit a kutatók egyedül össze tudnak gyűjteni

Bár a Földön mintegy 2,5 millió fajt ismerünk, sok esetben még a velük kapcsolatos alapvető információink – például az elterjedésük – is hiányosak. Ennek nem az az oka, hogy ezek a fajok érdektelenek lennének, hanem az, hogy nincs elég kutató, aki minden élőlényt mindenhol megfigyeljen. A természetvédelem gyakorlati tervezéséhez azonban elengedhetetlen lenne tudni, hol élnek a védelemre szoruló fajok, és mely területek őrzik a legnagyobb biodiverzitást.

Ezt a hiányt pótolják egyre nagyobb mértékben a közösségi tudományos programok. Magyarországon már most is hatalmas civil adatgyűjtő hálózat működik: madárszámlálások, vadkamerás felvételek feldolgozása, városi tavak élővilágának feltárása vagy éppen kullancsok és szúnyogok megfigyelése zajlik önkéntesek bevonásával. Ezek az adatok nem fiókban maradnak, hanem ellenőrzés után tudományos kutatásokban és természetvédelmi döntésekben is megjelennek.

Ebben jelentős szerepet játszik az iNaturalist nevű online platform, amely világszerte – magyar nyelven is – elérhető. A felhasználók fényképpel és helyadatokkal tölthetnek fel megfigyeléseket, a rendszer pedig határozási javaslatot tesz, amit a közösség és szakértők ellenőriznek. Így akár egyetlen telefonos fotóból is megbízható tudományos adat válhat. Ezek a közösségi megfigyelések már ma is hozzájárulnak például egyes fajok elterjedésének, változatainak vagy táplálkozási szokásainak pontosabb megértéséhez.

A fehér foltok feltérképezése döntheti el, mi kerülhet védelem alá

A gyorsan növekvő adatmennyiség ellenére komoly gond, hogy a megfigyelések nem egyenletesen oszlanak el. Több adat érkezik a városok környékéről és a népszerű kirándulóhelyekről, miközben a félreesőbb, kevésbé látogatott területek sokszor adathiányosak maradnak. Pedig könnyen lehet, hogy éppen ezek között található az a „megyényi” terület, amelyet a következő években természetvédelmi oltalom alá lehetne helyezni.

Erre a problémára válaszul indult el az Élő Magyarország – Országos Élővilág-térképezési Program. A kezdeményezés célzottan azokat a térségeket vizsgálja, ahonnan kevés adat áll rendelkezésre. Az önkéntesek előre kijelölt területeket járnak be, és rendszeresen töltenek fel megfigyeléseket az iNaturalistre. A program első évének tapasztalatai azt mutatják, hogy már néhány tucat résztvevő is látványos eredményeket tud elérni: több száz új adat született, és szinte minden résztvevőnél előkerült valamilyen védett faj.

A program 2026-ban is folytatódik, új hangsúlyokkal. A Téltemető Növényvadászat projekt idén január 20 és március 20 között várja a virágzó növények megfigyeléseit. Emellett Magyarország csatlakozik a City Nature Challenge nemzetközi kezdeményezéshez is, amely során áprilisban Budapest és Debrecen élővilágát térképezik fel egy négynapos, nyitott esemény keretében.

A természetvédelem jövője egyre inkább azon múlik, mennyire tudjuk bevonni a társadalmat az adatgyűjtésbe. A biodiverzitás megőrzéséhez nemcsak szakemberekre, hanem figyelmes megfigyelőkre is szükség van – akár egy okostelefonnal a zsebükben.

Tovább olvasom