Zöldinfó

Bécsi kutatók bebizonyították, hogy a salátával autógumi is a tányérra kerül

Az eső, a szél és a trágyaként használt szennyvíziszap az utakon közlekedő járművek kerekéről lemorzsolódó apró műanyagrészecskéket juttat a szántóföldek felső talajrétegébe.

Létrehozva:

4 év telt el a létrehozás óta

2023-01-20

Szerző:

Vanessza

A műanyagokban lévő mérgező adalékanyagok a talajban lassan kioldódnak, az itt növő növények pedig felszívják őket – ezt sikerült most labóratóriumi körülmények között bebizonyítaniuk a Bécsi Egyetem kutatóinak. A Bécsi Egyetem kutatója, Thilo Hofmann és csapata korábbi vizsgálataiból már tudta, hogy az utakon közlekedő járművek kerekéről apró műanyagszemcsék morzsolódnak le – lakosonként nagyjából évi 1 kilogramm. Ezek a szél, a csapadék és a trágyaként használt szennyvíziszap segítségével a szántóföldekre kerülnek, ahol kioldódnak belőlük a különböző – rendszerint mérgező – adalékanyagok és a talaj felső rétegébe jutnak. A kutató és csapata most azt vizsgálta, hogy vajon felszívódnak-e az ilyen körülmények között növő növényekbe ezek a káros anyagok. Kutatásuk eredménye az Environmental Science & Technology című folyóiratban jelent meg, és kiderül belőle, hogy az ilyen helyekről származó növények veszélyesek lehetnek az őket elfogyasztó emberek egészségére.

Vizsgálataik során a kutatók öt különböző, az autógumi-gyártás során használt adalékanyagot adtak salátanövények táptalajához. Ezek közül az egyik a 6PPD nevű vegyület volt, amelyet Amerikában lazacok tömeges pusztulásával hoztak összefüggésbe. „A vizsgálatok során kiderült, hogy a salátanövények az összes általunk vizsgált vegyi anyagot a gyökereiken keresztül felszívták és a leveleikben elraktározták” – számolt be megfigyeléseikről Thilo Hofmann.

„A növények nemcsak felszívták, de fel is dolgozták ezeket az anyagokat és olyan vegyületeket hoztak létre belőlük, amelyeket eddig senki sem írt le. Mivel nem tudjuk, mennyire mérgezőek ezek az anyagok, meghatározhatatlan veszélyt jelentenek az egészségre” – folytatja Thorsten Hüffler a tanulmány egyik szerzője. „A növényekben talált anyagcseretermékek viszonylag stabilak, így feltételezésünk szerint még akkor is a levelekben vannak, amikor a saláta a tányérra kerül. Az emberi szervezetben viszont az ilyen kötések nagyon gyorsan felbomlanak. Vagyis, ha valaki elfogyaszt egy ilyen anyagokkal szennyezett salátát, azok gyorsan az emberi szervezetbe jutnak.”

A kutatócsoport egy következő lépésben azt vizsgálja majd, hogy miként játszódik le ez a folyamat a természetes talajokban. Szeretnék még jobban megérteni, miként és milyen mennyiségben oldódnak ki az adalékanyagok a mikroműanyagokból, illetve hogyan viselkednek hosszú távon a káros anyagok a talajban. A CleanDanube-Projekttel együttműködésben azt is vizsgálják, milyen koncentrációban vannak jelen ezek a szennyező vegyületek a Duna mentén.

Zöldinfó

Eltűnő gleccserek veszélyeztethetik Közép-Ázsia vízellátását

Kutatóexpedíción vizsgálták Közép-Ázsia gleccsereinek változásait az SZTE szakemberei.

Létrehozva:

29 perc telt el a létrehozás óta

2026-10-09

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Kutatóexpedíción vizsgálták Közép-Ázsia egyik legfontosabb ivó- és öntözővízbázisát jelentő Tien-san hegység gleccsereinek évszázados változásait a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) oktatói és hallgatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t. A kutatócsoport munkáját Prinz Gyula, egykori szegedi földrajzprofesszor 1906 és 1909 közötti közép-ázsiai utazásai alapozták meg – írja az alternativenergia.hu. A résztvevők a szeptember indulás előtt már hónapokkal elkezdett munka során pontosan rekonstruálták Prinz Gyula 1906-os és 1909-es expedícióinak összesen mintegy 9100 kilométeres útvonalát. Az egykor készített térképek mai földrajzi koordináta-rendszerbe történő illesztésével és digitalizálásával sikerült azonosítaniuk az utazó táborhelyeit, útvonalát és panorámarajzainak, fényképeinek készítési helyszíneit.

A Szilassi Péter, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének professzora vezette expedíció során a kutatók saját terepi megfigyeléseiket és fotódokumentációjukat összevetették Prinz Gyula fényképeivel, leírásaival és panorámarajzaival; több helyszínen 126 év után megismételték egy másik neves magyar Tien-san-kutató, Almásy György 1900-ban készített fényképfelvételeit is. Összehasonlították a 120 évvel ezelőtti tájképet és mérési eredményeket a mai adatokkal, és vizsgálták a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttes hatásait is. Az 1600 és 3800 méter közötti magasságban végzett terepi munkába aktívan bekapcsolódtak az SZTE földrajzos, geoinformatikus és doktorandusz hallgatói. A diákok a geodéziai mérések, a drónos adatgyűjtés, a terepi térképezés és a kutatási adatok értelmezése révén első kézből tapasztalhatták meg, hogyan zajlik a tudományos kutatás a gyakorlatban.

A 120 évvel ezelőtti és mai rajzok, fényképek, térképek és adatok összevetéséből kiderült, hogy a bányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a gleccserek visszahúzódása jelentős környezeti változásokat eredményezett. Az expedíció egyik legfontosabb eredménye azonban a térség vízháztartásának és tájhasználatának átalakulását dokumentáló megfigyeléssorozat volt. Kirgizisztánban, Os városa közelében például azt figyelték meg, hogy a több száz éves öntözőcsatornák helyét egyre nagyobb arányban modern vízvezeték-rendszerek veszik át. Ezek elsődleges feladata ma már a mezőgazdasági öntözés helyett a növekvő lakossági vízigény biztosítása.

Különösen fontos kutatási helyszín volt a 3080 méter magasan fekvő Köl-tör, melyet Prinz Gyula fedezett fel 1909 szeptemberében, és feleségéről Lilly-tónak nevezett el. Ezen a helyszínen a múlt század elején leírt hófoltok teljesen eltűntek, a tó vízszintje pedig legalább két méterrel csökkent. A következő időszakban az SZTE kutatói Prinz Gyula 1906-os részletes térképei, az 1970-es évekből származó szovjet katonai térképek, a drónfelmérések, műholdképek és a jelenlegi terepi mérések segítségével számszerűsítik a gleccserek visszahúzódásának ütemét. E kutatás eredményei különösen fontosak, mivel Közép-Ázsia gleccserei jelenleg mintegy 80-100 millió ember ivóvízellátásához, mezőgazdasági öntözéséhez és energiatermeléséhez járulnak hozzá. Az összegyűjtött adatok a jövő fenntartható vízkészlet-gazdálkodási stratégiáinak megalapozását is szolgálhatják ebben, a klímaváltozás hatásaira különösen érzékeny térségben.

Az expedíció résztvevői tapasztalataikról október 20-án 16 órakor az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetében, a Magyar Földrajzi Társaság előadóülésén számolnak be. Szilassi Péter útját a Külügyminisztérium Klebelsberg Kunó Kutatói Ösztöndíja finanszírozta, a hallgatók és Szatmári József docens a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával vehettek részt az expedíción.

Tovább olvasom