Zöldinfó
Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk
Az élőhelyek fragmentációja egyre növekvő globális fenyegetést jelent a természetes ökoszisztémákra, amelynek mérséklése és visszafordítása napjaink egyik legnagyobb kihívása a biodiverzitás megőrzése tekintetében is.
Az 5 hektárnál kisebb tavak apró méretük és egyedi élőlény-közösségeik miatt a legsebezhetőbb ökoszisztémák közé tartoznak. Számuk és kiterjedésük globálisan csökken, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani megőrzésükre. Ha egy kistó elveszti kapcsolatát a szomszédos hasonló élőhelyekkel, akkor elszigetelődik, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak új tanulmánya rávilágít a kistavak elhelyezkedésének, a köztük levő távolságoknak a fontosságára az általuk alkotott kisméretű élőhely-hálózatokban, és ezek hatásaira a tavak biodiverzitására.
A Duna-Tisza közi Kiskunság régió változatos táj, területén sokféle vízi és szárazföldi élőhelytípus megtalálható. Az itt előforduló sekély, szikes tavak, mocsarak, a száraz és nedves rétek és homokpusztagyepek egyedi növény- és állatvilággal rendelkeznek, beleértve számos ritka és endemikus fajt. A terület nagy része a Kiskunsági Nemzeti Park és az UNESCO Bioszféra rezervátum része, míg néhány vízi élőhely a Ramsari Egyezmény alá tartozik. A Felső-kiskunsági pusztán 112, bombatölcsérekben kialakult kistó alkot élőhely-hálózatot. A kistavak egymástól eltérő távolságban helyezkednek el, így eltérő számú közvetlen szomszéddal rendelkeznek. Ezt a tóhálózatot valószínűleg a második világháború idején a közeli repülőteret célzó, de célt tévesztett és a szikes pusztát ért bombázások hozták létre.
Bár a bombatölcsérek csúf sebek a Föld felszínén és komor történelmi örökséget hordoznak, mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak. A kémiai összetételüket tekintve főként nátrium-karbonát és -hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak különböző környezeti és morfológiai jellemzőket mutatnak. Számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és számos ízeltlábút, például szitakötőket, vízibogarakat és mikroszkópikus méretű rákokat. A bombatölcsér-hálózat emellett egyedülálló lehetőséget nyújt tudományos kérdések vizsgálatához, hiszen olyan, mint egy természetes laboratórium. A tavak kicsik és könnyen mintázhatók, valamint jól körülhatárolható hálózatot alkotnak, távol más hasonló víztestektől. Ezért kiváló modellrendszernek tekinthetők például olyan kérdések megválaszolásához, hogy hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást, és miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösségeket, amelyeket az élőlények diszperziója köt össze.
A kistavak víz útján nincsenek összekötve, így az egyes élőlények terjedése a kistavak között főként a szél vagy az organizmusok aktív mozgása révén történhet. Az eddigi általánosan elterjedt feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhely-hálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete, az egymástól való távolságuk nem befolyásolják jelentősen a biodiverzitásukat. A Barta Barbara vezetésével nemzetközi együttműködés keretében készült tanulmány eredményei vitatják ezt a nézetet. A kutatócsoport megvizsgálta az élőhely-foltok térbeli elhelyezkedésének, valamint a helyi környezeti változók (például a víz tápanyagtartalma, mélysége, sótartalma) hatását a fajgazdagságra és a közösségek összetételére. Ezeket különféle élőlény-csoportokban tesztelték a legkisebb mikroszkopikus organizmusoktól a kétéltűekig.
„Az eredmények azt mutatták, hogy a kistavak környezeti tulajdonságain kívül, amelyek kétségtelenül fontos szerepet játszanak a közösségek összetételének kialakításában, a tavak térbeli elhelyezkedése is fontos, különösen a rosszabbul terjedő szervezetek esetében. Ezeknek az organizmusoknak (mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára pl. széllel terjedő planktonikus szervezetek), előnyt jelent, ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Barta Barbara. A felfedezés rávilágít a tóhálózatok perifériális-központi összeköttetési gradiensének fontosságára.
„Eredményeink alapján a kistavak kutatása és megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy egy hálózat részeiként tekintsünk rájuk és ne elszigetelt egységekként. Fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, amely egyaránt biztosítja a táj- illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását.” – összegzi Barta Barbara.
Forrás: Ökológiai Kutatóközpont
Zöldinfó
Így válhat egy egyetemi ötletből piacképes termék
Az ötlettől a piacig: így épít innovációs ökoszisztémát a Szegedi Tudományegyetem.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A kutatás, az ipari együttműködések és a társadalmi szerepvállalás összekapcsolásával alakít ki nyílt innovációs rendszert az SZTE – írja az alternativenergia.hu. A kutatási eredmények társadalmi és gazdasági hasznosítása ma már legalább annyira fontos feladata az egyetemeknek, mint az oktatás vagy a tudományos munka. A Szegedi Tudományegyetem olyan nyílt innovációs ökoszisztémát épít, amelyben a kutatók, hallgatók, ipari partnerek és a régió szereplői egy közös rendszer részeként működnek együtt. Az egyetem innovációs modelljét Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes, valamint Prof. Dr. Csóka Ildikó stratégiai főigazgató mutatta be az SZTE Virtus Klubban, 2026. június 17-én. – A Szegedi Tudományegyetem megközelítése szerint az egyetem nem önálló, zárt intézményként működik, hanem a társadalom és a gazdaság aktív alakítójaként. A modell középpontjában a „nyílt rendszer” koncepció áll: az oktatás, a kutatás, a gyógyítás és a külső együttműködések nem elkülönülten, hanem egymást erősítve kapcsolódnak össze – fogalmazott Prof. Dr. Kónya Zoltán, 2026. június 17-én a JATE Klubban, az ötödik Virtus Klubban. Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központja (IKIKK) által életre hívott rendezvénysorozat, célja, hogy közvetlen, kölcsönösen inspiráló légkörben összekapcsolódhassanak az egyetem ipari partnerei, kutatói és hallgatói, teret adva az aktuális technológiai, tudományos és társadalmi kihívások megvitatására. Ezúttal
az „Ipar 5.0” került a fókuszba.
Mi az az innovációs ökoszisztéma?
Az izgalmas kerekasztal-beszélgetést megelőző felvezető előadásában Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes felvázolta, hogy az intézmény célja, hogy a felhalmozott tudás ne kizárólag publikációkban vagy laboratóriumokban jelenjen meg, hanem olyan megoldásokban is, amelyek valós társadalmi és piaci igényekre adnak választ. Ennek érdekében az SZTE a kutatási eredmények fejlesztését és hasznosítását egy teljes innovációs folyamat részeként kezeli. – Az SZTE innovációs modelljének sikerét az is mutatja, hogy az egyetem képes végigkísérni az ötleteket a laboratóriumi kutatásoktól egészen a piaci bevezetésig. A VIRTUS program, a technológiatranszfer-folyamatok és az ipari együttműködések együttesen biztosítják azt a környezetet, amelyben egy kutatási eredményből akár versenyképes termék vagy szolgáltatás is születhet. Az egyetemen a fejlesztések követésére a Technology Readiness Level (TRL) módszertant alkalmazzuk, amely a kutatási ötlettől a piaci termékig vagy szolgáltatásig követi a projektek fejlődését. A modell lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeti tudományos eredmények fokozatosan olyan fejlesztésekké váljanak, amelyek üzleti vagy társadalmi hasznosításra is alkalmasak lehetnek – hallottuk Prof. Dr. Kónya Zoltántól, az IKIKK szakmai vezetőjétől.
Programok az ötlettől a piacra lépésig
Prof. Dr. Csóka Ildikótól, az SZTE stratégiai főigazgatójától, az IKIKK operatív vezetőjétől megtudtuk: ezt a folyamatot támogatja az SZTE VIRTUS programja is, amely a kutatók és hallgatók innovatív ötleteinek fejlesztését segíti. A program az első koncepciók kialakításától a szakmai mentoráláson, üzletfejlesztésen és piaci validáción át akár a konkrét hasznosításig vagy vállalkozásindításig kíséri a különböző projekteket. A cél, hogy a kutatási eredmények minél nagyobb arányban jussanak el a gyakorlati alkalmazásig. Az innovációs ökoszisztéma működése már ma is kézzelfogható eredményeket hoz: az egyetem technológiatranszfer-programjai, ipari kutatási együttműködései és fejlesztési platformjai azt szolgálják, hogy a kutatási eredmények a laboratóriumoktól eljuthassanak a gyakorlati alkalmazásig.
Ipari együttműködések a térségben
Az innovációs ökoszisztéma másik fontos eleme az ipari kapcsolatok erősítése. A régió gazdasági átalakulása, valamint az új ipari beruházások megjelenése jelentősen növeli a korszerű tudás és a magasan képzett szakemberek iránti igényt. Az egyetem ennek megfelelően alakítja képzéseit és együttműködéseit is. – Szeged és a dél-alföldi régió fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az a tudásbázis és kutatási infrastruktúra, amely az egyetemen rendelkezésre áll. A korszerű műszerpark, a nemzetközi színvonalú kutatóközpontok és az ipari partnerekkel közösen megvalósuló fejlesztések olyan innovációs környezetet teremtenek, amely hosszú távon is hozzájárulhat a térség versenyképességének növeléséhez és az új technológiák piacra jutásához – mondta Prof. Dr. Csóka Ildikó. A cél nem kizárólag a munkaerőpiaci igények követése, hanem olyan rugalmas tudásátadási modell kialakítása, amelyben a gyakorlati tapasztalat közvetlenül beépülhet a felsőoktatásba. Az SZTE ezért kiemelt figyelmet fordít az ipari együttműködésekre, a duális képzések fejlesztésére és a külső szakemberek bevonására.
Fejlődő kutatási infrastruktúra
Az egyetemi innovációs rendszer működését jelentős kutatási infrastruktúra is támogatja. Az SZTE számos olyan műszerközponttal és platformmal rendelkezik, amelyek a legkorszerűbb kutatási és fejlesztési feladatokat szolgálják. A szuperszámítógépes kapacitások, a Biobank, a krio-elektronmikroszkóp vagy a
speciális laboratóriumi háttér nemcsak az egyetemi kutatásokat segítik, hanem ipari partnerek számára is elérhető, hálózatba kapcsolható szolgáltatásokat nyújthatnak. A Szegedi Tudományegyetem hosszú távú célja olyan tudásközpont működtetése, amelyben a kutatási eredmények, az oktatás és a gazdasági együttműködések egymást erősítve járulnak hozzá a régió és a társadalom fejlődéséhez. Az intézmény innovációs modellje azt a szemléletet képviseli, hogy a tudás önmagában nem végpont, hanem kiindulópont: olyan érték, amely megfelelő kapcsolódási pontokon keresztül képes valódi hatást gyakorolni a mindennapokra.
-
Zöldinfó2 nap telt el a létrehozás ótaSzakértő: a Velencei-tó válsága túlmutat a vízhiányon
-
Zöld Közlekedés7 nap telt el a létrehozás ótaOlcsóbb lenne villanyautóval járni, mégis a hibrideket választják a magyarok
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaMiközben tisztul a Tisza, egyre nagyobb gondot jelent a vízhiány
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaRekordkülönbség alakult ki az elektromos és hibrid használt autók ára között
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaMegvizsgálják, mennyit fogyasztanak valójában az airfryerek
