Zöldinfó
Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk
Az élőhelyek fragmentációja egyre növekvő globális fenyegetést jelent a természetes ökoszisztémákra, amelynek mérséklése és visszafordítása napjaink egyik legnagyobb kihívása a biodiverzitás megőrzése tekintetében is.
Az 5 hektárnál kisebb tavak apró méretük és egyedi élőlény-közösségeik miatt a legsebezhetőbb ökoszisztémák közé tartoznak. Számuk és kiterjedésük globálisan csökken, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani megőrzésükre. Ha egy kistó elveszti kapcsolatát a szomszédos hasonló élőhelyekkel, akkor elszigetelődik, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak új tanulmánya rávilágít a kistavak elhelyezkedésének, a köztük levő távolságoknak a fontosságára az általuk alkotott kisméretű élőhely-hálózatokban, és ezek hatásaira a tavak biodiverzitására.
A Duna-Tisza közi Kiskunság régió változatos táj, területén sokféle vízi és szárazföldi élőhelytípus megtalálható. Az itt előforduló sekély, szikes tavak, mocsarak, a száraz és nedves rétek és homokpusztagyepek egyedi növény- és állatvilággal rendelkeznek, beleértve számos ritka és endemikus fajt. A terület nagy része a Kiskunsági Nemzeti Park és az UNESCO Bioszféra rezervátum része, míg néhány vízi élőhely a Ramsari Egyezmény alá tartozik. A Felső-kiskunsági pusztán 112, bombatölcsérekben kialakult kistó alkot élőhely-hálózatot. A kistavak egymástól eltérő távolságban helyezkednek el, így eltérő számú közvetlen szomszéddal rendelkeznek. Ezt a tóhálózatot valószínűleg a második világháború idején a közeli repülőteret célzó, de célt tévesztett és a szikes pusztát ért bombázások hozták létre.
Bár a bombatölcsérek csúf sebek a Föld felszínén és komor történelmi örökséget hordoznak, mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak. A kémiai összetételüket tekintve főként nátrium-karbonát és -hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak különböző környezeti és morfológiai jellemzőket mutatnak. Számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és számos ízeltlábút, például szitakötőket, vízibogarakat és mikroszkópikus méretű rákokat. A bombatölcsér-hálózat emellett egyedülálló lehetőséget nyújt tudományos kérdések vizsgálatához, hiszen olyan, mint egy természetes laboratórium. A tavak kicsik és könnyen mintázhatók, valamint jól körülhatárolható hálózatot alkotnak, távol más hasonló víztestektől. Ezért kiváló modellrendszernek tekinthetők például olyan kérdések megválaszolásához, hogy hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást, és miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösségeket, amelyeket az élőlények diszperziója köt össze.
A kistavak víz útján nincsenek összekötve, így az egyes élőlények terjedése a kistavak között főként a szél vagy az organizmusok aktív mozgása révén történhet. Az eddigi általánosan elterjedt feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhely-hálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete, az egymástól való távolságuk nem befolyásolják jelentősen a biodiverzitásukat. A Barta Barbara vezetésével nemzetközi együttműködés keretében készült tanulmány eredményei vitatják ezt a nézetet. A kutatócsoport megvizsgálta az élőhely-foltok térbeli elhelyezkedésének, valamint a helyi környezeti változók (például a víz tápanyagtartalma, mélysége, sótartalma) hatását a fajgazdagságra és a közösségek összetételére. Ezeket különféle élőlény-csoportokban tesztelték a legkisebb mikroszkopikus organizmusoktól a kétéltűekig.
„Az eredmények azt mutatták, hogy a kistavak környezeti tulajdonságain kívül, amelyek kétségtelenül fontos szerepet játszanak a közösségek összetételének kialakításában, a tavak térbeli elhelyezkedése is fontos, különösen a rosszabbul terjedő szervezetek esetében. Ezeknek az organizmusoknak (mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára pl. széllel terjedő planktonikus szervezetek), előnyt jelent, ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Barta Barbara. A felfedezés rávilágít a tóhálózatok perifériális-központi összeköttetési gradiensének fontosságára.
„Eredményeink alapján a kistavak kutatása és megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy egy hálózat részeiként tekintsünk rájuk és ne elszigetelt egységekként. Fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, amely egyaránt biztosítja a táj- illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását.” – összegzi Barta Barbara.
Forrás: Ökológiai Kutatóközpont
Zöldinfó
Közép-Európa meghatározó tudományos központjává válik Debrecen
Kihirdették a Magyar Természettudományi Múzeum Gyűjteményi Központjára kiírt építészeti tervpályázat nyerteseit.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Több mint kétszáz év után új otthonra lel Európa egyik legjelentősebb természettudományi gyűjteménye: A jövő múzeuma és gyűjteményi központja épül Debrecenben – írja az alternativenergia.hu. Több mint 100 év után először épülhet önálló, kifejezetten a Magyar Természettudományi Múzeum igényeire szabott kiállítóépület és gyűjteményi központ. Ez az épületkomplexum a természetvédelem, a biodiverzitás és a fenntartható fejlődés első számú magyarországi bemutatóhelye, élmény- és tudományos központja lesz. A kormány döntése alapján a Magyar Természettudományi Múzeum új debreceni Kiállítóépülete és Gyűjteményi Központja Közép- Európa meghatározó kulturális-tudományos közösségi intézménye, valamint Európa legmodernebb és egyik legnagyobb természettudományi kiállító- és kutatóhelye lesz. A Magyar Kormány célkitűzése, hogy az országban egyedülálló gyűjteményi módszertani, digitalizációs és oktatási központ jöjjön létre, amely egyfajta mintaprojektként szolgál, Debrecenben az intézmény két helyszínének kölcsönhatásával valósul meg.
A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye a Kárpát-medence legnagyobb természetrajzi és embertani kollekciója, amelyben több mint 11 millió természeti objektum található, köztük 360 ezer faj. Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója így fogalmazott: „A nemzet több mint 100 éve vár arra, hogy saját, önálló Természettudományi Múzeuma legyen, ahol elhelyezheti és a mai kor igényeinek megfelelően bemutathatja az egykor Gróf Széchényi Ferenc felesége, Festetics Júlianna által 1803-ban adományozott kőzetgyűjteményre alapozott, mára 11 milliós tételszámú természettudományi gyűjteményt. Az új kiállítóépület és a kapcsolódó gyűjteményi központ az intézmény és a gyűjtemény igényeire szabott, az általa vállalt ismeretterjesztő és kutatási tevékenységet maximálisan támogató, a természeti környezettel harmonikus egységben működő egységet alkot.” – emelte ki.
A régióban egyedülálló zöldmezős beruházásban valósul meg a gyűjteményi központ
A Magyar Természettudományi Múzeum Gyűjteményi Központja – Közép-Európában egyedülálló zöldmezős beruházás keretében – összesen csaknem 43.000 négyzetméteren világszínvonalú gyűjteményi- és látvány raktáraknak, kutató-műhelyeknek ad otthont. Az új debreceni gyűjteményi, kutatási, oktatási és digitalizálási központ a természettudományos kutatások bázisaként a gyűjteményezés, rendszerezés és kutatószolgálat ellátása mellett a nemzetközi természettudományos alap- és alkalmazott kutatások, a biológiai és geológiai sokféleség természetrajzi kutatásának kiemelkedő európai központja lesz – a 21. század nyújtotta legmodernebb technológiai innovációkat a kutatás-fejlesztés és az ismeretátadás szolgálatába állítva. A debreceni Science Park területén megvalósuló beruházás a Kárpát-medence legnagyobb természetrajzi és embertani kollekciójának évtizedek óta fennálló gyűjteményi és raktározási problémáira jelent hosszú távú, megnyugtató megoldást.
A nemzetközi építészeti tervpályázat olyan épület létrehozását irányozta elő, amely biztosítja a gyűjtemények kontrollált tárolását, a kutatás zavartalan működését, valamint a tudásanyag létrehozását és megőrzését. A Gyűjteményi Központ tervpályázatának nyertese a Sordo Madaleno Ltd. // Építész Stúdió Kft. // Buro Happold Ltd. konzorciuma lett, amelynek terve egyetlen, tömör, határozott téglalap alakú tömegként jelenik meg, racionális belső térszervezéssel és rétegezett, masszív homlokzattal, amely reflektál a régió geológiai adottságaira. „A Gyűjteményi Központ Debrecen számára jóval több, mint egy háttérintézmény. Ez az a tudásbázis, amely a várost a magyar természettudomány egyik legfontosabb központjává emeli. A Debreceni Egyetem közelsége révén a kutatás, az oktatás és a múzeumi gyakorlat példátlan módon kapcsolódik össze folyamatos, mindennapi együttműködésben. Itt nemcsak őrizzük a nemzeti természeti örökséget, hanem aktívan segítjük is a jövő kutatóit, pedagógusait és szakembereit. Ez a központ hosszú távon Debrecen szellemi erejét növeli, és nemzetközi szinten is láthatóvá teszi a várost a tudomány térképén.”– fogalmazott Barcsa Lajos Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere, a bíráló bizottság tagja.
A díjnyertes pályamű egyszerre vállalja a hatalmas értékkel bíró gyűjtemények iránti felelősséget és a dolgozók mindennapi komfortjának biztosítását, és meghatározza azt a környezetet, ahol a műtárgyak a lehető legmagasabb szintű szakmai figyelmet kaphatják. A zsűri kiemelte: a terv jól szolgálja a háttérintézmény funkcióját: a 43.000 m²- es gyűjteményi és kutatási központban a raktárak, laborok és digitalizáló műhelyek optimális térszervezése biztosítja a gyűjtemények hosszú távú megőrzését, a kutatások zavartalan működését és a nemzetközi tudományos együttműködések hatékony lebonyolítását. A tervezők külön figyelmet fordítottak a fenntarthatóságra, a biztonságra és a gyűjteményekhez kapcsolódó innovatív logisztikai megoldásokra, így a központ minden szempontból a Magyar Természettudományi Múzeum tudományos hátterét szolgálja. A Gyűjteményi Központ olyan méltó környezetbe érkezik Debrecenbe, amely nemcsak fizikai adottságaival segíti a megfelelő működést, hanem illeszkedik annak céljaihoz, és a tudományos élet szakemberei fizikai közelségben, egymást segítve, inspirálva végezhetik kutató- és ismeretátadó tevékenységüket. A Science Park jelenleg az ország egyetlen olyan egyetemi ipari parkja, ahol a kutató-fejlesztő, szaktanácsadási, illetve szolgáltató tevékenység mellett az oktatás gyakorlati oldala is bemutatható, továbbá nemzetközi szinten is jelentős innovációs technológiai platform kialakítására ad lehetőséget.
Egy városban, a funkcióknak megfelelő helyszíneken
„A kiállító épület és a gyűjteményi központ elhelyezkedése a városon belül kettéválik: a látogatók számára a múzeum épülete a városközpontban, a Nagyerdőben, a régi Loki pálya területén helyezkedik el, így nemcsak könnyen megközelíthető, hanem páratlan természeti környezet veszi körül, míg a gyűjteményi központnak az egyetem ipari parkja ad majd otthont. A kiállító épület és a gyűjteményi központ szétválasztása nem újdonság, sokkal inkább nemzetközi trend, gondoljunk csak például az angol természettudományi múzeumra, amelynek kiállító épülete London belvárosában helyezkedik el, és jelenleg a múzeum történetének legnagyobb költözését készíti elő, az új raktározási és digitalizációs központja Wokingham-be, a Thames Valley Science Park-ba költözik. De hozhatunk hazai példát is, hiszen a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum restaurálási és raktározási központja sem a Városligetben található, hanem a Szabolcs utcában az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási központban.” – hangsúlyozta Kun Ferenc, a Magyar Természettudományi Múzeum debreceni épületegyüttesének megvalósításáért felelős Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft. ügyvezetője.
A külön épületekben történő működés Debrecenben is a legjobb megoldás, mivel ezáltal az épületek megjelenése jobban igazítható nemcsak a városképvédelmi elvárásokhoz, hanem a funkciókhoz is. A gyűjteményi munkálatok különálló helyszínen történő elvégzése azt is jelenti, hogy a gyűjtemény áthelyezése nem függ a kiállítóépület megnyitójától, így az előkészítő tevékenységek hatékonyabban tervezhetők. Mindkét épület a város területén belül, egymástól néhány kilométer távolságra kerül kialakításra, így a kutatók közlekedése a két helyszín között hatékonyan megvalósítható.
Hipermodern múzeumi komplexum – A Magyar Természettudományi Múzeum Debreceni Kiállítóépülete
Néhány hónappal ezelőtt zárult le az a nemzetközi építészeti tervpályázat, amelynek nyertese – a nemzetköz zsűri döntése alapján – a világhírű dán Bjarke Ingels Group (BIG) és a magyar Vikár és Lukács Építész Stúdió által megálmodott, ikonikus épület lett, amely egyszerre múzeum, tudományos központ, ökológiai szimbólum és közösségi tér, új dimenzióban bemutatva a természet és az ember kapcsolatát. Az új múzeumi épület tervezésében és kivitelezésében a 21. század legmodernebb technológiáit ötvözi, ikonikus tájelemként új fejezetet nyitva a hazai múzeumépítészet történetében. A területi adottságokat kihasználva olyan meghatározó és messziről felismerhető létesítmény valósul meg, amely Debrecen és a régió szimbólumává válhat. A Magyar Természettudományi Múzeum új debreceni kiállítóhelye nemcsak fenntartható módon épül, hanem aktívan hozzájárul a Nagyerdő ökológiai megújulásához is. Az egykori Oláh Gábor utcai stadion helyén létrejövő, 23 ezer m²-es komplexum jelentős része belső kertként funkcionál, míg a zöldtető őshonos növényekkel borítva természetes módon terjeszti ki az erdő lombkoronáját. Az épület formája és tömege szervesen illeszkedik a környezetbe, minimális vizuális terhelést jelentve, ösztönözve az állat- és növényvilág visszatérését.
Debrecen bekapcsolódik a nemzetközi kulturális és tudományos vérkeringésbe
Az új intézmény célja, hogy az országhatáron átnyúlva a Partium, Kárpátalja és a kelet-szlovákiai régiók lakosságát is megszólítsa. Mindez különösen nagy jelentőséggel bír Debrecen számára, hiszen a város tudományos és kulturális súlyát a Debreceni Egyetem világszínvonalú háttere alapozza meg. Az egyetem jelenléte nemcsak garancia a szakember-utánpótlás folyamatos biztosítására, hanem olyan szakmai közösséget és tudományos támogatást is jelent, amely egyedülálló Magyarországon. Ez az összefonódás nemcsak a hallgatók és kutatók számára kínál páratlan lehetőségeket, hanem azt is biztosítja, hogy a múzeum hosszú távon is a legmagasabb szakmai színvonalon működhessen. Ennek köszönhetően Debrecen olyan regionális központtá válik, amely egyszerre tudományos, kulturális és közösségi térként szolgál, és már most is aktívan pozícionálja magát a nemzetközi kulturális élet meghatározó szereplőjeként. Az első helyezett konzorcium irodáiról: A Sordo Madaleno Ltd. Mexikóban és Londonban irodával rendelkező építész iroda, amely Mexikótól Spanyolországon keresztül Egyiptomig számos lenyűgöző épületet tervezett. Filozófiája, hogy az épület abból születik, ami megelőzi: a terep, a hagyomány és az emlékezet, amit a gesztusok, rituálék és a generációk közötti kapcsolat alakít.
Az Építész Stúdió Kft. olyan sokak által ismert terveket jegyez, mint a CIB Bank irodaháza, a Népliget Center Irodaház, a pécsi Kodály Központ, vagy a Széll Kálmén tér 2016-os rekonstrukciója. A Buro Happold több kontinensre kiterjedő építész iroda hálózat, amelynek specialitása a landmark épületek homlokzatának a tervezése, legyen szó New York legkeskenyebb felhőkarcolójáról, vagy London egyik nagyszabású lakóépület beruházásáról. A három irodát a fenntarthatóság iránti elkötelezettség mellett az köti össze, hogy a hagyományok alkalmazására tesznek kísérletet a 21. századi környezetben és elvárások mellett.
-
Zöld Energia5 nap telt el a létrehozás ótaMagyar megoldás hozhatja el az energiatárolás jövőjét?
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaEgyre több elektromos autó jelenik meg a magyar használtautópiacon
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaKevés a használt elektromos autó, a tehetősek dominálnak a piacon
-
Zöldinfó7 nap telt el a létrehozás ótaLevegőszennyezettség miatt figyelmeztetést adott ki az önkormányzat
-
Zöld Energia5 nap telt el a létrehozás ótaModern energiatárolóval támogatja a zöld átállást az MVM
