Zöldinfó

Kék bolygó – Áder János: a divatipar súlyos környezeti károkat okoz

A divat és a fenntarthatóság összefüggéseiről beszélgetett Áder János volt köztársasági elnök Kovács-Safarcsik Adriennel, az ECO Fashion Hungary alapítójával a Kék bolygó című podcastjának hétfőn megjelent adásában, amely a legnépszerűbb videómegosztó portálon is megtekinthető.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2023-08-13

Szerző:

Vanessza

A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy világszinten a divatipar felel a szennyvízkibocsátás 20, a hulladék 10, valamint a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékáért. Kiemelte továbbá, hogy az Európai Unióba érkező ruhanemű 30 százaléka eleve be sem jöhetne a közösség területére a benne lévő mérgező anyagok miatt. Áder János fontosnak nevezte a divatiparra vonatkozó szabályozás szigorítását is. A “riasztó adatok” a volt köztársasági elnök szavai szerint bőven adnak rá okot, hogy komolyan foglalkozzanak a divat klímára és vízkészletekre gyakorolt hatásaival. Ezért is fontos a tavaly életre hívott ECO Fashion mozgalom tevékenysége – mondta. Kovács-Safarcsik Adrienn hangsúlyozta, tevékenységükkel szeretnék megmutatni az embereknek, hogy a divatipar komoly környezeti károkat okoz, ugyanakkor a fenntarthatóság e területen is érvényesíthető. Ehhez – mint fogalmazott – elsősorban a középiskolás és egyetemista korosztály szemléletformálására van szükség, mert ők éltetik a “fast fashiont”.

Elmondta, hogy a “fast fashion”, illetve az “ultra fast fashion” kifejezések olyan gyártási folyamatot jelölnek, amely során utánozzák a nagy divatmárkák stílusát, de rosszabb minőségű anyaggal és gyengébb technológiával. Jellemzője továbbá, hogy a gyártók sokkal nagyobb mennyiséget állítanak elő a termékekből, mint amennyit el tudnak adni. Kutatások szerint a termékeknek mindössze 40 százalékát adják el, a többi megy a szemétbe – emelte ki Kovács-Safarcsik Adrienn. Áder János megjegyezte, hogy az olcsó, ám silány minőségű termékek az egészségre is veszélyesek lehetnek, ám erről a problémáról mégis keveset beszélnek. Kovács-Safarcsik Adrienn ezzel összefüggésben közölte: a ruhákba kerülő mérgező anyagok nemcsak a gyártóknál okozhatnak súlyos – akár rákos – megbetegedéseket, hanem a ruhák viselőinél is előfordulhat ekcéma, irritáció vagy valamilyen belső betegség. Az ECO Fashion Hungary alapítója arról is beszélt, hogy világszinten évente 92 millió tonna textilhulladék keletkezik. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként egy kamion raktere megtelik ruhahulladékkal – magyarázta, hozzátéve: becslések szerint 2030-ra 134 millió tonna lesz ez a mennyiség. Mindeközben a ruhahulladéknak csak 1 százalékát hasznosítják újra úgy, hogy ismét ruha készül belőle.

Áder János a felelős vásárlás és használat fontosságát hangsúlyozva azt mondta: nem mindegy, hogy a ruhadarabjainkat kidobjuk-e idő előtt, mert komoly környezeti és klímalábnyoma van mindannak, amit vásárolunk. Egyetlen farmernadrág vízlábnyoma 7600 liter, egy pólóé pedig 2500 liter – ismertette az adatokat a volt köztársasági elnök, aki megjegyezte azt is, hogy minden tizedik ember kidobja azt a ruháját, amelyet viselve már legalább három fotó megjelent róla az interneten. Hozzátette: az idősek tudatosabbak, ők nem fogadják el a “dobd el kultúra” térnyerését. A fiatalok elérése fontos, a megfelelő médiafelületeken minél többször fel kell hívni a figyelmüket a veszélyekre – folytatta, megjegyezve: a fiatalság egyébként rendkívül fogékony a fenntarthatósági kérdésekre, érdeklődik a klímaproblémák iránt.

Zöldinfó

Magyar kutatók fontos felfedezést tettek a sejtek belső működéséről

Magyar kutatók feltárták, hogyan szabályozzák a sejtek a felesleges váladékszemcsék lebontását.

Létrehozva:

8 óra telt el a létrehozás óta

2026-06-16

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az ELTE és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársai közös kutatásukban azonosították azt a molekuláris mechanizmust, amellyel az élő sejtek kijelölik a feleslegessé vagy hibássá vált váladékszemcséiket a lebontásra. Az FEBS Letters című szakfolyóiratban megjelent felfedezés közelebb vihet az akut hasnyálmirigy-gyulladás megértéséhez és hatékonyabb kezeléséhez is. Az élő sejtek folyamatosan döntéseket hoznak arról, hogy az általuk termelt anyagokat milyen módon használják fel, azaz kiürítsék vagy lebontsák azokat. Az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének kutatói, valamint a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének kutatói közös munkájukban azt vizsgálták, hogyan “dönt” egy mirigysejt a benne képződő váladékszemcsék sorsáról – olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott hétfői közleményében. A mirigysejtek a szervezet számára hasznos anyagokat állítanak elő, amelyeket úgynevezett váladékszemcsékben (szekréciós granulumokban) raktároznak. Ezeknek a szemcséknek a beltartalma ezt követően a sejtből kiürülhet, és fontos szerepet játszhat például a nyálkahártyák védelmében vagy az emésztés megindításában.
A folyamat során azonban gyakran keletkezik a szükségesnél több váladék vagy olyan szemcse, amely nem megfelelő minőségű, kiürítésre alkalmatlan. A sejtek ezeket a citoplazmában tartják, majd egy közel 60 éve ismert folyamat, a krinofágia útján lebontják: a szemcsék közvetlenül összeolvadnak a sejt emésztőrendszereként működő lizoszómákkal. Bár a jelenséget régóta ismerik, molekuláris szabályozása sokáig kevéssé volt feltárt.

Az ELTE, valamint az SZBK kutatói arra keresték a választ, mi határozza meg, hogy egy adott váladékszemcse belép-e ebbe a lebontási útvonalba, vagy inkább kiürítésre kerül. A vizsgálatokhoz az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) fiatal bábjainak nyálmirigyeit használták modellrendszerként, amelyek a bábozódás előtt rendkívül nagy mennyiségű ragasztófehérjét termelnek a báb rögzítéséhez. A túltermelés miatt jelentős mennyiségű váladékszemcse marad a sejtek citoplazmájában, amelyeket a szervezet fejlődési programja automatikusan a lebontási útra irányít. Ez ideális környezetet biztosított a krinofágia tanulmányozásához.

Fluoreszcens jelölési technikák segítségével a kutatók kimutatták, hogy az ubiquitin nevű molekula jelenik meg azoknak a váladékszemcséknek a felszínén, amelyek kiürülés helyett lebontásra kerülnek. Ez a fehérje a sejtekben általánosan ismert “jelölőként” működik: számos lebontási folyamatban szolgál a célpontok degradációs címkéjeként. A frissen publikált eredmények alapján az ubiquitin a váladékszemcsék esetében is hasonló szerepet tölt be, vagyis egyfajta “jelzést” ad arra, hogy az adott granulum a kiürülés helyett lebontásra kerül.

A szakemberek azonosították a folyamatért felelős molekulát is: a Cnot4 nevű ubiquitin ligáz enzim képes az ubiquitint a szekréciós granulumok membránjára helyezni. A rendszer működésének fontosságát mutatja, hogy a Cnot4 gátlása megzavarta a lebontást, míg az enzim túltermelése idő előtti granulum-lebomlást idézett elő. A közlemény szerint a magyar kutatók eredményei az alapkutatási jelentőségen túlmutatva a klinikai orvoslásban is fontosak lehetnek. A krinofágia szabályozásának zavara ugyanis számos betegségben, így az akut hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásában is kulcsszerepet játszhat. A hasnyálmirigyben tárolt emésztőenzimek idő előtti, sejten belüli aktiválódása súlyos gyulladást okoz.

A frissen közölt eredmények új szempontokat adnak annak megértéséhez, hogyan működik a sejtek belső “minőségellenőrző” és szortírozó rendszere. A váladékszemcsék sorsának ilyen típusú szabályozása alapvető jelentőségű a sejtek egészséges működése szempontjából, és hosszabb távon hozzájárulhat olyan terápiás megközelítések kidolgozásához, amelyek célzottan befolyásolják ezt a folyamatot.

Tovább olvasom