Zöldinfó
Környezetbarát az ehető pillepalack
A feleslegessé váló eldobható műanyag palackok óriási környezetvédelmi problémát jelentenek világszerte. Az ehető palackok áttörést jelenthetnek a szemétkibocsátás csökkentésében, bár az ízük hagy még kívánnivalót maga után.
Rodrigo García González már korábban is felhívta magára a figyelmet, mégpedig a tulajdonosát hűségesen (és főleg automatikusan) követő bőrönd ötletével. A brit kutatónak most egyszerűbbnek tűnő, de környezetvédelmi szempontból mégis sokkal nagyobb horderejű gondolata támadt: ehető palack előállításán töri a fejét, amelynek segítségével csökkenteni lehetne a világ műanyagszennyezését. Gonzalez az Imperial College London hallgatóival újragondolta a vizespalack fogalmát. Ahelyett, hogy egy előre elkészített palackot feltöltenének vízzel, a vizet gömb alakúra fagyasztják, és ezt a jéglabdát kalcium-klorid oldatba mártják, amely zselés réteget képez a jég felületén. Ezt követően barna algakivonatból álló oldatba helyezik a golyóbist, amely második membránként tovább erősíti a bevonatot. Hosszú algafürdőt követően a héj egyre vastagabbá és erősebbé válik – írja a Smithonian Intézet magazinja.
A jéggé fagyasztás azért fontos, hogy a kapszuláció alatt a kalcium-klorid és az alga a membránban maradjon, és ne oldódjon bele a folyadékba. Az eljárást egyébiránt a molekuláris gasztronómia is alkalmazza, többek között műkaviár és más zselés ízbombák előállítására; a technika szferifikáció néven terjedt el a világ éttermeiben.
Gonzalezék már több ezer prototípussal próbálkoztak az ehető víztartó előállítása érdekében, amelyek közül a legsikeresebbeket egy spanyol televíziós műsor keretében meg is kóstoltatták vállalkozó kedvű járókelőkkel. A csemege nem aratott osztatlan sikert: többen medúzához vagy mellimplantátumhoz hasonlították a vizet borító membránt, és az íze sem nyerte el a kóstolók tetszését. Az éles tesztelés során a gyümölcsök héjának megfelelő erősségű hártya mechanikai szempontból is elégtelennek bizonyult, ezen a szakemberek dupla falú membrán bevetésével próbálnak enyhíteni.
További problémákat vet fel a visszazárás, főként a már megkezdett vízgolyó borítórétegének emberi fogyasztásra alkalmas állapotban tartása. Egy joghurtgyártó is próbálkozott már a poharastul ehető joghurt gyártásával, de környezetvédelmi sikerét aláaknázta az a tény, hogy az ehető poharat műanyag védőtasakban lehetett csak forgalomba hozni. González szerint is hosszú még az út, amíg a membránban tárolás valóban tömegessé válhat, de biztatónak tartja, hogy számos élelmiszergyártó érdeklődik találmánya és annak továbbfejlesztése iránt.
forrás: origo.hu
Zöldinfó
Hagyományos módszerrel csökkentenék a tűzveszélyt Dalmáciában: jöhetnek a kecskék
Kecskékkel védekeznének az erdőtüzek ellen Dalmáciában.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A kecskék ellenőrzött legeltetése is segíthetne az erdő- és bozóttüzek megelőzésében Dalmáciában, mivel az állatok a nehezen megközelíthető karsztvidékeken jelentősen csökkenthetik a könnyen lángra kapó aljnövényzet mennyiségét – írja az alternativenergia.hu. A kecskék füvet, gyomokat, cserjéket és fiatal hajtásokat fogyasztanak, így olyan köves, meredek területeken is ritkíthatják a növényzetet, ahol gépekkel nehéz vagy lehetetlen elvégezni a bozótirtást. A hosszú, száraz időszakokban éppen ez az aljnövényzet válik az erdőtüzek egyik legfontosabb éghető anyagává. A kecsketartásnak nagy hagyománya volt a dalmáciai karsztvidéken, 1954-ben azonban az akkori jugoszláv hatóságok olyan szabályokat vezettek be, amelyek gyakorlatilag megtiltották a kecskék tartását és legeltetését. Az intézkedést az erdők védelmével indokolták, mert úgy vélték, hogy az állatok túlzott legelése és rágása károsítja a növényzetet, és akadályozza az erdők megújulását. A kecskeállomány ezt követően nagyrészt eltűnt Dalmáciából, és később sem érte el korábbi nagyságát.
Az állatok eltűnésével ugyanakkor megszűnt a növényzet karbantartásának egyik hagyományos módja is. A dalmáciai területek elbozótosodása azonban nem vezethető vissza kizárólag a kecsketartás korlátozására: ehhez hozzájárult a mezőgazdasági területek elhagyása, a vidéki térségek elnéptelenedése, a földhasználat megváltozása és az éghajlatváltozás is. A kontrollált legeltetés nem helyettesítené a tűzoltókat, a tűzvédelmi utakat, a légi tűzoltást vagy a növényzet gépi eltávolítását, hanem megelőző szerepet tölthetne be – olvasható a Slobodna Dalmacija cikkében. A módszer alkalmazásához szakmai felügyeletre lenne szükség, egyebek mellett meg kellene határozni a legeltetésre kijelölt területeket, az állatok számát és a legeltetés időtartamát, valamint gondoskodni kellene a talaj, az erdők és a biológiai sokféleség védelméről.
A horvát jogszabályok jelenleg lehetővé teszik az állami tulajdonban lévő erdőterületek egy részének legeltetési célú bérbeadását. A 2026 márciusa óta hatályos szabályozás szerint ilyen területeket nyilvános pályázaton legfeljebb tíz évre lehet bérbe venni. A legeltetés tehát nem tiltott, az állatokat azonban nem lehet engedély nélkül állami erdőterületre hajtani.
-
Zöldinfó4 nap telt el a létrehozás ótaNincs elég víz az atomreaktor hűtéséhez: súlyos energiahelyzet alakult ki Romániában
-
Zöld Energia1 hét telt el a létrehozás ótaÚjabb lendületet kaphatnak a magyarországi szélerőmű-fejlesztések
-
Zöld Közlekedés1 hét telt el a létrehozás ótaMielőbb szabályoznák az elektromos rollerek közlekedését
-
Otthon4 nap telt el a létrehozás ótaAI kontra szakember: kié legyen az utolsó szó az építkezésen?
-
Zöld Energia1 hét telt el a létrehozás ótaZöld energiára váltott a különleges parádsasvári üvegmanufaktúra

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés