Zöldinfó

Magyar kutatók közreműködésével készült el az európai talajok sótartalomtérképe

Magyar kutatók közreműködésével, csaknem húszezer feltalajminta elemzése nyomán készült el Európa talajainak sótartalomtérképe egy nemzetközi kutatás keretében – áll a HUN-REN Központ MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében.

Létrehozva:

11 hónap telt el a létrehozás óta

2025-03-06

Szerző:

Vanessza

Napelem, akár 3 millió Ft vissza nem térítendő támogatással a Vidéki Otthonfelújítási Program keretében. Kalkuláljon itt. (x)

A tájékoztatásban emlékeztettek, hogy a fenntartható élelmiszer-termeléshez rendelkezésre álló termőterületekre világszerte egyre nagyobb nyomás nehezedik a talajromlás, az éghajlatváltozás és a vízhiány következtében, ezért elengedhetetlen a talajok védelme és fenntartható kezelése a jövő élelmezésbiztonsága érdekében. Mivel a világ népessége várhatóan a jövőben is növekedni fog, szükség van az erőforrások felmérésére és az eszközök biztosítására a pontos és gyors talajmonitorozáshoz – mutattak rá. A talajromlás, a szárazság, a szélsőséges időjárás és a különböző szennyeződések miatt világszerte komoly veszélynek vannak kitéve a termőtalajok, és fennáll annak a kockázata, hogy hosszú távon nem tudják kielégíteni az egyre nagyobb élelmiszerszükségletet – tették hozzá. Felidézték, az Európai Bizottság javaslata szerint 2050-re Európa lehetne az első klímasemleges kontinens, amely cél elérésében a talajnak is jelentős szerepe van. Ennek a javaslatnak a része az a stratégia, amely a fenntartható élelmezésbiztonságot helyezi fókuszba. A magyar kutatók közreműködésével elkészített nemzetközi felmérés hozzájárulhat a talajok védelméhez, valamint a tudatosabb és fenntarthatóbb termőtalaj-használathoz – írták a közleményben.

A talaj sótartalmának térbeli eloszlásáról készült térkép az európai viszonylatban elérhető legrészletesebb, 500 méteres felbontású, harmonizált információt nyújtja a jelenleg rendelkezésre álló uniós monitoring adatbázis, a LUCAS 2018. évi felvételezésének adatai alapján. Ennek köszönhetően a gazdálkodók és a szakemberek könnyebben azonosíthatják a problémás területeket, valamint kiválaszthatják a talajuk sóállapotának megfelelő művelési gyakorlatokat – fűzték hozzá. A kutatók a felmérés során azt tapasztalták, hogy a kontinens északi részén és az atlanti térségben a sófelhalmozódás természetes folyamatok következménye. A mediterrán és déli régiókban az emberi tevékenységek, például az öntözés és a nem megfelelő vízelvezetés, a parti sávban pedig a tengervíz behatolása játszanak kulcsszerepet. A közleményben arra is kitértek, hogy a kutatás szerint Magyarország termőtalajainak sótartalma közepesnek mondható, mégis fennáll a veszélye a sótartalom növekedésének. A másodlagos szikesedés olyan folyamat, amely során eredetileg nem szikes talajokban a természeti körülmények változása vagy az emberi tevékenység hatására sófelhalmozódás indul meg.

Magyarországon a nem megfelelő sótartalmú vagy mennyiségű vízzel történő öntözés, a rossz vízgazdálkodás és a helytelen talajművelési technikák tehetik szikessé a talajokat. Az egyre rendszeresebb aszályos időszakok is növelik a talaj párolgását, így a talajvízben oldott sók a feltalajba jutnak – olvasható a tájékoztatásban. Arra is figyelmeztettek, hogy a talaj sótartalmára azért is fontos ügyelni, mert a magas talajsótartalom negatív hatással van a mezőgazdasági termelésre. A túlzott sókoncentráció gátolja a növények vízfelvételét, ami növekedési problémákhoz és terméscsökkenéshez vezet, gátolja a csírázást és rontja a növények tápanyagfelvételét. A sófelhalmozódás a talaj szerkezetének romlását is okozhatja, ugyanis csökkenti annak víz- és levegőáteresztő képességét, ami tovább rontja a növények növekedési feltételeit. A magas sótartalom a mikrobiális aktivitást is gátolhatja a talajban, a sóérzékeny fajok kipusztulnak, és helyüket sótűrő baktériumok és gombák vehetik át, amelyek kevésbé aktívak a talaj szempontjából fontos tápanyagkörforgásban. Így az olyan sóérzékeny növények, mint például a gabona- vagy zöldségfélék, különösen károsodhatnak – hívták fel a figyelmet a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének (HUN-REN ATK TAKI) kutatói.

A szakemberek szerint úgy előzhető meg a talaj sótartalmának növekedése, ha alacsony sótartalmú vízzel öntözik, valamint optimalizálják az öntözővíz mennyiségét és annak időbeli eloszlását. Fontos még a talaj megfelelő vízelvezetésének kialakítása, amivel elkerülhető a talajvíz szintjének emelkedése és a sók felhalmozódása. Felhívták a figyelmet arra, hogy szikesedés esetén a talaj javítására is nagy gondot kell fordítani. Kalciumtartalmú talajjavító anyag, például gipsz és mész hozzáadásával ki lehet szorítani a nátriumionokat, így a talaj kémiai és fizikai adottságai is javulnak. Tömődött, rossz vízvezetésű talaj esetén a mélylazítás segíthet, szerves anyagok hozzáadásával pedig elősegíthető a sók kimosódása és csökkenthető a további szikesedés kockázata – áll a tájékoztatásban.

Kapcsolódó tartalom:klímaváltozás környezetvédelem kutatás sótérkép talaj talajromlás természet vízhiány

Zöldinfó

Zöld célok versenyképesség nélkül? A napenergia önmagában nem biztos hogy elég

A karbonsemlegesség elérése reálisan 2070-re képzelhető el.

Létrehozva:

7 óra telt el a létrehozás óta

2026-01-29

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az Európai Unió Fit for 55 programja (Irány az 55 százalék!) irreális célkitűzéseket tartalmaz, ezért fel kell adni a 2050-re kitűzött klímasemlegességi célt – mondta Lantos Csaba energiaügyi miniszter Budapesten, az Energiaszuverenitás 2026 konferencián. Ismertette, hogy a Fit for 55 programban a tagországok azt vállalták, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását – tette hozzá az alternativenergia.hu. Ez uniós szinten jelenleg 37-39 százalék, míg Magyarország már 48 százalékot teljesített. A célok teljesítéséhez az üvegházhatású gázok (ÜHG) korábbi tervek szerinti évi 1,1 százalékos mérséklése helyett évi mintegy 3,2 százalékos csökkentésre lenne szükség, ami nem megvalósítható, erre részletes terv és megfelelő finanszírozás sem áll rendelkezésre – hangsúlyozta. Lantos Csaba szerint az európai vezetők gondolkodását egy újabb “izmus”, a “greenism” (méregzöld gondolat) jellemzi, amit ha követünk, akkor soha nem lesz Európa versenyképes, ez a politika megöli az európai ipart. A miniszter bírálta az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerét (ETS) is, amely megdrágítja az európai iparvállalatok termelési költségeit. A rendszer a tervek szerint a közlekedésre és a lakossági energiafelhasználásra is kiterjedne, ami az üzemanyagárak emelkedését, valamint a lakossági földgázfogyasztás drágulását eredményezné. Ezt a módosítást, vagyis az ETS2 bevezetését egyelőre elhalasztották, ugyanakkor a miniszter az ETS jelenlegi rendszerének felülvizsgálatát is szükségesnek nevezte.

Lantos Csaba szerint Európa stratégiai dilemmával szembesül: a 2050-es karbonsemlegesség elérését célul kitűző Green Deal céljait követi, miközben a globális üvegházhatású gázkibocsátás mindössze mintegy 6 százalékáért felel. Magyarország részesedése pedig körülbelül 0,11 százalék – jegyezte meg. Hangsúlyozta, a klímacélok teljesítéséhez jelentős beruházásokra van szükség az energiahálózatok fejlesztésében, az energiatárolási kapacitások bővítésében, valamint a távhőrendszerek korszerűsítésében és a geotermikus energia hasznosításában. Lantos Csaba Energiafüggésből energiaszuverenitás című előadásában kiemelte: globális verseny zajlik az energiaszuverenitás megteremtéséért, amelynek kulcsa egy stabil, rugalmas és versenyképes termelési mix kialakítása. Magyarország ebben egy biztonságos és megvalósítható, arányos “középutas” megközelítést képvisel.

A zsinórtermelés gerincét továbbra is az atomerőművek biztosítják, a kibocsátásmentes és megfizethető villamos energiát pedig a megújuló források adják, a rendszer kiegyensúlyozásában pedig kulcsszerepe lesz a gyorsindítású, rugalmasan működő kombinált ciklusú gázturbinás erőműveknek (CCGT), amelyek gyors szabályozási szolgáltatás nyújtására alkalmasak. Szemben más nyugat-európai országokkal, Magyarország időben lépett ezen a területen, és az energiamixben a földgáz tartós jelenlétével számol. A kapacitások bővítésére már csak azért is szükség van, mert nemcsak az átlagfogyasztás, hanem a csúcsfogyasztás is évről-évre bővül.

A miniszter szólt arról is, hogy az energiaszuverenitás felé vezető úton kiemelt szerepe van a hazai nagyvállalatoknak, különösen a Mol és az MVM külföldi szerepvállalásának. A cél olyan nemzetközi pozíciók megszerzése, amelyekhez erős vállalatokra és következetes stratégiára van szükség.

A magyar energiastratégia egyik pillére az atomenergia: folyamatban van a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása, megépül a Paks II. beruházás, és emellett Magyarország vizsgálja a kis moduláris reaktor (SMR) bevezetésének technológiai jogi és gazdasági lehetőségeit. Lantos Csaba felidézte: a beépített naperőművi kapacitás a 2010-es 1 megawattról 8300 megawattra nőtt, jelenleg mintegy 326 ezer naperőmű üzemel az országban, és 2025 márciusára elérte a 300 ezret a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) száma, ami jelentős társadalmi összefogás eredménye. Az egyik legfontosabb lépés az energiaszuverenitás felé az importkitettség csökkentése. Míg nyolc éve a villamosenergia-felhasználás mintegy 32 százaléka származott importból, addig ez az arány tavaly 20 százalékra mérséklődött. A hazai termelésen belül a napenergia aránya 29 százalékot tett ki, szemben az egy évvel korábbi 25 százalékkal, amellyel Magyarország a világ élvonalába került.

A következő lépés az energiatárolási kapacitások jelentős bővítése – emelte ki a miniszter, megjegyezve, hogy a kormány tervei alapján az akkumulátoros tárolókapacitás 2030-ra a jelenlegi mintegy 0,5-0,6 gigawattról 3 gigawattra emelkedhet, ami több ezer milliárd forintos beruházást igényel. Magyarország kedvező helyzetben van, mivel az itt működő, jelenleg a járműipart kiszolgáló akkumulátorgyártók részben átállhatnak a fix telepítésű energiatárolók gyártására. Magyarország emellett komparatív előnyt élvez a geotermikus energia terén, amely a zöldgazdaság egyik húzóágazata lehet. A cél a geotermikus energiafelhasználás megduplázása, 2030-ig 12-13 petajoule-ra történő növelése.

Tovább olvasom