Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Nem kell többé háztetőkre napelemet telepíteni? A tavak felszínei lehetnek az új felületek!

Az úszó napelemek komoly előnye, hogy nem veszik el a hasznos területet, kérdés azonban, hogy miként hatnak a környezetre.

Létrehozva:

|

A fosszilis energiahordozók visszaszorításáért folyó küzdelem egyik legfontosabb eszköze a napenergia. A napelemek egyre több területen jelennek meg a házak tetejétől a nagy, sivatagi farmokig. A technológia egyik kihívása, hogy a napelemek sokkal helyigényesebbek, mint például a szénerőművek, az utóbbi időkben ezért egyre több helyen kísérleteznek azzal, hogy miként adhatnak helyet a vizeken a fotovoltaikus rendszereknek. Vajon a lebegő napelemparkok jelenthetik a jövőt? Ennek a kérdésnek járt utána az EcoWatch.

Napelemes rendszerek elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

Bár a gondolat egészen újnak tűnhet, az első vízi napelemes rendszert már másfél évtizede, 2008-ban kiépítették egy kaliforniai borászat öntözőtavára. Azóta a technológia természetesen rengeteget fejlődött, már többek között kínai és brazíliai tavakon is találkozhatunk vele. „Az úszó fotovoltaikus energia az egyik leggyorsabban növekvő energiatermelési technológia napjainkban, és egy ígéretes alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás” – állítja Rafael Almeida, a Rio Grande Valley-i Texasi Egyetem munkatársa. A szakértő szerint a paneleket ideális esetben mesterséges vizekre, például öntözőcsatornákba telepítik, így nem vesznek el teret a természettől.

A kutató kollégáival egy vizsgálat során arra jutott, hogy a vízerőművekhez tartozó víztározókból kiindulva afrikai és amerikai országok lehetnek a legalkalmasabbak a technológia használatára. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy egyelőre nagyon keveset tudni a lebegő napelemek ökológiai és egyéb hatásairól. Talán bele sem gondolnánk, de a napelemek potenciálisan jelentősen befolyásolhatják egy víztömeg élővilágát. A panelek például blokkolhatják a napfényt, ami hathat az algákra, felborítva az egész ökoszisztéma egyensúlyát.

Advertisement

Credit: Dennis Schroeder/NREL, CC BY-NC-ND 2.0

A szerkezetek emellett az üvegházhatású gázok körforgását is megváltoztathatják. Többek között ezeket a kérdéseket elemzi Regina Nobre, a toulouse-i Paul Sabatier Egyetem szakértője. A kutató régi európai kavicsbányákban vizsgálja a következményeket, bár eredményei még nincsenek, azok bizonyosan hatni fognak a későbbi döntéshozatalra.

 

 

Advertisement

Borítókép: Ministry of Economic Affairs Water Conservancy Agency

Advertisement

Zöldinfó

Flamingók otthona kerülhet veszélybe: sürgős beavatkozásra van szükség Montenegróban

Veszélyben Európa egyik legfontosabb madárélőhelye, az ulcinji sólepárló.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Egyre sürgetőbbé válik a montenegrói Ulcinj egykori sólepárlójának megmentése, mivel a 2013-ban leállt sótermelés következtében folyamatosan romlik az Adria egyik legfontosabb vizes élőhelyének ökológiai állapota – közölte az alternativenergia.hu. Természetvédők szerint a terület megőrzésének kulcsa a vízgazdálkodási rendszer helyreállítása és a sótermelés újraindítása. Az Ulcinj melletti, mintegy 15 négyzetkilométeres sólepárló a Földközi-tenger egyik legjelentősebb madárélőhelye. A terület rózsás flamingók, gödények és több tucat más vonuló madárfaj számára nélkülözhetetlen pihenő- és táplálkozóhely.

A természetes lagúnából a XX. század elején alakították ki a sólepárlót. A mesterséges medencék és csatornák nemcsak a sótermelést szolgálták, hanem egy különleges ökoszisztémát is létrehoztak. A sótermelést végző vállalat 2013-as csődje után azonban leálltak a vízszintet szabályozó szivattyúk, megszűnt a medencék folyamatos tengervíz-utánpótlása, a területet benőtte a növényzet, csökkent a víz sótartalma, és romlani kezdtek a madarak, növények és rovarok életfeltételei. Zenepa Lika természetvédő szerint a sólepárló teljes egészében mesterségesen fenntartott rendszer, amelynek működéséhez folyamatos vízutánpótlás szükséges. Korábban másodpercenként mintegy 3000 liter tengervizet szivattyúztak a medencékbe egy 37 kilométeres csatornahálózaton keresztül, jelenleg azonban mindössze egy szivattyú működik. A szakember arra figyelmeztetett, hogy ha rövid időn belül nem kezdődik meg a rehabilitáció, néhány éven belül visszafordíthatatlanul megváltozhat a terület élővilága.

A sólepárlót 2019-ben természeti parkká nyilvánították, és felkerült a ramszári egyezmény által védett, nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listájára is. A természetvédők szerint azonban a jogi védelem önmagában nem elegendő, mert a terület állapota tovább romlik, miközben az értékes tengerparti fekvése miatt az ingatlanfejlesztők érdeklődése sem csökkent. A montenegrói kormány és Ulcinj önkormányzata bejelentette, hogy négymillió eurós közös vállalatot hoznak létre a természetvédelmi terület kezelésére és a sótermelés fokozatos újraindítására. A projekt Podgorica európai uniós csatlakozási törekvéseinek is része: az Európai Bizottság a környezetvédelemről szóló 27-es tárgyalási fejezet keretében többször is sürgette a sólepárló helyreállítását.

Advertisement

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a teljes rehabilitáció akár öt-tíz évet is igénybe vehet, és a korábbi becslések szerint a beruházás költsége elérheti a 20 millió eurót. A természetvédők szerint az ulcinji sólepárló megőrzése nem csupán montenegrói ügy: a terület a kelet-adriai térség egyik legfontosabb madárvonulási állomása, eltűnése pedig egész Európa biodiverzitására érezhető hatással lenne.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák