Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Nem kell többé háztetőkre napelemet telepíteni? A tavak felszínei lehetnek az új felületek!

Az úszó napelemek komoly előnye, hogy nem veszik el a hasznos területet, kérdés azonban, hogy miként hatnak a környezetre.

Létrehozva:

|

A fosszilis energiahordozók visszaszorításáért folyó küzdelem egyik legfontosabb eszköze a napenergia. A napelemek egyre több területen jelennek meg a házak tetejétől a nagy, sivatagi farmokig. A technológia egyik kihívása, hogy a napelemek sokkal helyigényesebbek, mint például a szénerőművek, az utóbbi időkben ezért egyre több helyen kísérleteznek azzal, hogy miként adhatnak helyet a vizeken a fotovoltaikus rendszereknek. Vajon a lebegő napelemparkok jelenthetik a jövőt? Ennek a kérdésnek járt utána az EcoWatch.

Napelemes rendszerek elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen (x)

Bár a gondolat egészen újnak tűnhet, az első vízi napelemes rendszert már másfél évtizede, 2008-ban kiépítették egy kaliforniai borászat öntözőtavára. Azóta a technológia természetesen rengeteget fejlődött, már többek között kínai és brazíliai tavakon is találkozhatunk vele. „Az úszó fotovoltaikus energia az egyik leggyorsabban növekvő energiatermelési technológia napjainkban, és egy ígéretes alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás” – állítja Rafael Almeida, a Rio Grande Valley-i Texasi Egyetem munkatársa. A szakértő szerint a paneleket ideális esetben mesterséges vizekre, például öntözőcsatornákba telepítik, így nem vesznek el teret a természettől.

A kutató kollégáival egy vizsgálat során arra jutott, hogy a vízerőművekhez tartozó víztározókból kiindulva afrikai és amerikai országok lehetnek a legalkalmasabbak a technológia használatára. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy egyelőre nagyon keveset tudni a lebegő napelemek ökológiai és egyéb hatásairól. Talán bele sem gondolnánk, de a napelemek potenciálisan jelentősen befolyásolhatják egy víztömeg élővilágát. A panelek például blokkolhatják a napfényt, ami hathat az algákra, felborítva az egész ökoszisztéma egyensúlyát.

Advertisement

Credit: Dennis Schroeder/NREL, CC BY-NC-ND 2.0

A szerkezetek emellett az üvegházhatású gázok körforgását is megváltoztathatják. Többek között ezeket a kérdéseket elemzi Regina Nobre, a toulouse-i Paul Sabatier Egyetem szakértője. A kutató régi európai kavicsbányákban vizsgálja a következményeket, bár eredményei még nincsenek, azok bizonyosan hatni fognak a későbbi döntéshozatalra.

 

 

Advertisement

Borítókép: Ministry of Economic Affairs Water Conservancy Agency

Advertisement

Zöldinfó

Csapadékhiány, nem vízvisszatartás: az OVF szerint ezért fogy el a Duna vize

Nem igaz, hogy a “felvízi országok” visszatartják a Duna vizét.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szombati közleményében cáfolt több tévhitet a Duna rekordalacsony vízállása kapcsán: nem igaz például, hogy a “felvízi országok” visszatartják a folyó vizét – írja az alternativenergia.hu. Az OVF azt közölte az MTI-vel, hogy az elmúlt napokban számtalan valótlan állítás látott napvilágot, amelyek alkalmasak a lakosság megtévesztésére. A szervezet szerint az egyik ilyen téves állítás, hogy a Duna felső szakaszán bőven van víz, de Magyarországon “valamit rosszul csinálunk”, hiszen itt szinte kiszárad a Duna és negatív rekordokat döntöget a vízállás. A másik szintén gyakran felvetődő tévhit, hogy a “felvízi országok” visszatartják a Dunát, és emiatt nincs víz Magyarországon.

Ezekkel a téves állításokkal szemben az a tény, hogy a Duna nemzetközi vízfolyás, így egyetlen állam sem rendelkezhet a vízkészletével korlátlanul. A Duna vízkészletének használatát többszintű szabályozás határozza meg: nemzetközi egyezmények, európai uniós jogszabályok, kétoldalú államközi megállapodások és a nemzeti vízgazdálkodási előírások – hangsúlyozták. Rámutattak, hogy a Duna aktuális természetes vízhozamát úgynevezett zsinórüzemben vezetik tovább, vagyis a beérkező vízmennyiséget lényegében változatlanul bocsátják tovább az alvízi szakaszokra.

A jelenlegi természetes vízhozam azonban minden korábban mért értéknél alacsonyabb – fűzték hozzá. Az OVF kiemelte, hogy a vízlépcsők rövid távon képesek a vízhozam időbeli kiegyenlítésére vagy átmeneti tározására, azonban a Duna teljes vízkészletét tartósan nem tudják visszatartani. Hosszabb időléptékben a beérkező természetes vízhozamot tovább kell vezetniük, miközben az üzemeltetésnek meg kell felelnie a vonatkozó nemzetközi és nemzeti jogszabályoknak.

Advertisement

A rendkívül alacsony vízállások elsődleges oka jellemzően a vízgyűjtő területén kialakuló csapadékhiány és az ebből következő alacsony természetes vízhozam, nem pedig a víz tartós visszatartása a vízlépcsőknél – húzták alá. Kifejtették, hogy Ausztriában 12 duzzasztó működik, amely rövid távú megoldást lehetővé tesz, de alapjaiban nem oldja meg a klímaváltozás okozta sokkot. Magyarországon a Dunán nem működik olyan vízlépcső, amely lehetőséget biztosítana a nagyvízi időszakokban történő vízkészlet-felhalmozásra és az azt követő szabályozott vízpótlásra. Ennek következtében a magyarországi Duna-szakasz vízjárása közvetlenül követi a rendkívül alacsony természetes vízhozam alakulását, amely a jelenleg tapasztalható, történelmi léptékű kisvízi vízállások kialakulásához vezet – fogalmaztak a közleményben.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák