Zöldinfó

Nemzetközi összefogás a nagyragadozók védelméért a Kárpátokban

Március végén lezárult a Kárpát-régió nagyragadozóival foglalkozó projekt.

Létrehozva:

3 hónap telt el a létrehozás óta

2026-04-10

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Március végén lezárult az összesen hat ország 11 szervezete részvételével zajló Interreg LECA (A Kárpát-régióban élő nagyragadozók védelme és a velük való együttélés támogatása) elnevezésű projekt, melyben Magyarországról teljes jogú partnerként a WWF Magyarország és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, valamint több partnerszervezet vett részt. A 2023. április és 2026. március között futó nemzetközi projekt célja a nagyragadozók védelmének megerősítése a Kárpát-régióban – írja az alternativenergia.hu. A projekt keretében észak-magyarországi gazdáknak juttattak ragadozóbiztos villanypásztorrendszert, amelyek összesen több mint 800 haszonállat védelméhez járulnak hozzá. A projektnek köszönhetően egy gazda egészíthette ki nyája védelmét 2 kuvasszal. Összesen 100 db vadkamerával, mintegy kétmillió órán át figyelték meg az Északi-középhegység területén előforduló nagyragadozókat. Az elkészült felvételek értékes információkat szolgáltatnak a hazai nagyragadozókról és prédafajaikról.

A Kárpátok vonulatának hegységeiben mindhárom ikonikus európai nagyragadozófaj – a szürke farkas, az eurázsiai hiúz és a barna medve – őshonos. Ezek a nagyragadozók hatalmas területeken mozognak, amelyek országhatárokon is átívelnek. Míg a vadon élő állatok nem veszik figyelembe az országhatárokat, a természetvédelmi intézkedések gyakran igen. Ezért a nagyragadozók hosszú távú fennmaradásának biztosítása a Kárpátokban az egész térségre kiterjedő együttműködést igényel. Bár jogi védelem alatt állnak, ezek a fajok továbbra is számos fenyegetéssel néznek szembe, beleértve az orvvadászatot, az élőhelyek feldarabolódását, a közúti elütéseket, az intenzív földhasználatot és az ember–vadvilág konfliktusok növekedését. A megfigyelési módszerek országonként is eltérnek, ami megnehezíti az adatok összehasonlítását és a hatékony, regionális szintű együttműködést, az állományok közös kezelését.

Ez a kihívás állt a LECA nemzetközi projekt középpontjában. Az elmúlt három év során a projektben részt vevő szervezetek – hat országból minisztériumok, egyetemek, természetvédelmi hatóságok és civil szervezetek – azon dolgoztak, hogy erősítsék az együttműködést, és gyakorlati megoldásokat dolgozzanak ki a nagyragadozók megfigyelésére, az ember–vadvilág konfliktusok megelőzésére és a védett fajok elleni bűncselekmények visszaszorítására. Hazánkból a WWF Magyarország (a Szlovák- és az Aggteleki-karszt projektterület vezető partnereként) és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság teljes jogú partnerként, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, az Agrárminisztérium és a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) pedig társult partnerként vett részt a projektben. A WWF vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték.

„A nagyragadozók nem ismernek határokat, hatékony védelmük érdekében az érintett államok és a különféle szereplők közötti együttműködésre és tudásmegosztásra van szükség” – emelte ki Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást, a genetikai elemzést és a GPS-telemetriát. A projekt teljes, együttesen 6 országot érintő területén összesen több mint 560 kameracsapdát helyeztek ki a projekt által lefedett 37 000 km²-nyi területen. A kutatók 108 állatot azonosítottak egyedileg, közülük 27-re telemetriás nyakörvet helyeztek fel, ami értékes adatokat szolgáltatott a mozgásukról, territóriumaikról és viselkedésükről. „Az aktív monitoring periódus során – 2023. március és 2025. március között – összesen 587 alkalommal rögzített a 100 darab hazai kamera valamilyen nagyragadozót, döntő többségben farkast. Medvéről 23 felvétel készült, viszont hiúzt sajnos egyetlen alkalommal sem észleltünk a vizsgált magyar területeken, még a jelenlétére utaló nyomokat sem” – tette hozzá Sütő Dávid.

A projekt során gyűjtött adatok alapján elmondható, hogy idehaza a haszonállatokban okozott károk a rendelkezésre álló adatok alapján továbbra is ritkák. Az érintett gazdálkodók azonban a megelőző eszközökkel szemben gyakran bizalmatlanok és nem rendelkeznek a kiépítésükhöz szükséges forrásokkal sem. Ennek ellenére az ember-nagyragadozó konfliktusok idehaza is jelen vannak, melyet egyrészt az illegális elejtések jeleznek, másrészt az, hogy az északi országrészben jelenleg is számos olyan terület akad, amely ugyan alkalmas lenne a nagyragadozók számára, mégis betöltetlen, így ott kedvező ökológiai hatásaikat sem tudják kifejteni. Az ember általi hatások közvetlenül befolyásolják a hazai, fokozottan védett nagyragadozók életét. A projekt ideje alatt hat farkas ember által elpusztított teteme került elő, további két állat elpusztulásának körülményeit jelenleg is vizsgálják a szakemberek. Az állatorvosi vizsgálatok igazolták, hogy egy példány egyértelműen közúti elütés áldozata lett a 21. sz. főúton.

A LECA projekt Kárpátok-szerte arra is összpontosított, hogyan segíthető elő az emberek és a nagyragadozók együttélése. A projekt több mintaterületén – köztük Magyarországon is – villanypásztorrendszereket helyeztek ki gazdálkodókhoz, medvebiztos kukákat és egyéb megelőző eszközöket teszteltek, amelyekkel csökkenthető a konfliktusok kialakulása a nagyragadozókkal. Ezeket a gyakorlati intézkedéseket határokon átnyúló területeken valósították meg, a Kiszucai-Beszkidek, a Lengyel- és Szlovák-Tátra, a Keleti-Kárpátok, valamint a Bükk és a Mátra, illetve a Szlovák- és az Aggteleki-karszt térségében. A projektben összesen több mint 22, országhatárokon átnyúló találkozót szerveztek, több mint 300 fő – helyi hatóságok, állattartók, vadgazdálkodók, természetvédelmi szervezetek és nemzeti parki munkatársak – részvételével.

Kapcsolódó tartalom:állatok állatvédelem ragadozó természet vadak vadvilág

Zöldinfó

Rekordméretű vb, rekordméretű kibocsátás: nagy árat fizethet a bolygó

Minden idők legnagyobb karbonlábnyomú sporteseménye lehet az idei futball-vb.

Létrehozva:

2 nap telt el a létrehozás óta

2026-07-12

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A három országban, 16 helyszínen rendezett, 48 csapatos világbajnokság a becslések szerint minden idők legnagyobb karbonlábnyomú sporteseménye lehet: a kibocsátások döntő része a repülésre épülő logisztikából származik – írja az alternativenergia.hu. Szász Anna Dorottya, a Green Policy Center junior elemzője szerint miközben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA kommunikációjában hangsúlyos cél a klímavédelem, a földrajzilag szétszórt rendezési modell, a szurkolói utazások, az extrém hőség és a fosszilis szponzoráció egyre inkább megkérdőjelezik e vállalások hitelességét.

Miközben sokan találgatják és fogadnak arra, ki nyeri a tornát, a „vesztes” kiléte már most egyértelmű: maga a bolygónk. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett világbajnokság minden eddiginél nagyobb léptékű: a korábbi 32 helyett már 48 válogatott vesz részt, 104 mérkőzést játszva három hatalmas területű országban, 16 különböző helyszínen. A városok között sok esetben több mint 4000 kilométer a távolság, amelyet a jelenlegi egyesült államokbeli infrastruktúrát ismerve reálisan csak repülővel lehet megtenni.

A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) kommunikációjában a klímavédelem hangsúlyos célként jelenik meg, a gyakorlatban azonban ezek a vállalások egyre nehezebben tűnnek hitelesnek. Gianni Infantino 2022-ben még azt ígérte, hogy a katari világbajnokság karbonsemleges lesz, és a szervezet hosszú távú tervei szerint 2040-re elérné a klímasemlegességet. Bár ez a stratégia nem kizárólag a világbajnokságokra vonatkozik, a torna logisztikáját, a szurkolói utazásokat és a teljes kibocsátási képet nézve egyre nehezebb valódi fordulatként értelmezni a sportág környezeti terhelésében.

A klímaváltozás már a játékosok és a szurkolók biztonságát is veszélyezteti

A stadionokban közben nemcsak a hangulat, hanem a hőmérséklet is egyre forróbbá válik. A klímaváltozás következtében kialakuló extrém időjárási viszonyok a játékosok, a szurkolók és a szervezők biztonságát is veszélyeztethetik. Ennek egyik példája, hogy a Philadelphiában rendezett Franciaország–Irak mérkőzést több órára is félbe kellett szakítani a heves esőzés, az erős szél és a villámlás miatt. Emellett az extrém hőség is komoly kihívást jelent a világbajnokság megrendezése során: az előrejelzések szerint a torna 16 helyszíne közül 14-ben a WBGT-érték (a kicsit fura nevű ún. nedves gömbhőmérsékleti index – amely a hőmérsékletet, páratartalmat, napsugárzást és szélhatást együtt vizsgálva mutatja meg az emberi testre való hőterhelést) meghaladja a 28 °C-ot, ami már egészségügyi kockázatot jelenthet a sportolók számára. Ráadásul az Egyesült Államokban a statisztikák szerint a hőség több halálesetet okoz évente, mint bármilyen más szélsőséges időjárási jelenség. Tehát az extrém hőmérséklet és a hőhullámok nemcsak a játékosokra, hanem valamennyi résztvevőre kockázatot jelentenek.

A repülésre épülő rendezés teszi kiugróvá a vb karbonlábnyomát

A probléma gyökere a földrajzilag szétszórt rendezési modell, ahol a csapatok és szurkolók milliói kényszerülnek folyamatos repülésre a mérkőzések között. Ezt jól mutatja, hogy az üvegházhatású-gáz (ÜHG) kibocsátások döntő része – mintegy 85 százaléka – a légi közlekedéshez köthető. A csapatok és stábok a nagy távolságok miatt akár több száz vagy több ezer kilométert repülnek egyik mérkőzésről a másikra. Például Bosznia-Hercegovina válogatottja a csoportmeccsei során több mint 5000 kilométert utazott Toronto, Los Angeles és Seattle között. Ez több, mint a Lisszabon-Moszkva távolság.

Ehhez társul a szurkolók utazása is: több millió néző mozdul meg, ami tovább növeli a kibocsátásokat. A BBC becslése szerint egy angol szurkoló, aki végig követi csapatát a tornán egészen a döntőig, önmagában körülbelül 3,5 tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe. Így egyetlen mérkőzés teljes karbonlábnyoma – az utazásokkal együtt – akár 72 ezer tonnára is rúghat, ami megegyezik 48 000 autó átlagos éves kibocsátásával. Összességében az előrejelzések szerint az idei futball-világbajnokság lehet a történelem legnagyobb ÜHG-kibocsátású sporteseménye, mintegy 9 millió tonna kibocsátással, ami közel kétszerese az előző tornák mértékének, és majdnem hatszorosa a 2024-es párizsi olimpia kibocsátásának. Némi vigaszt ad, hogy a világbajnoksághoz szükséges stadionok már rendelkezésre állnak, így legalább az építkezések nem növelték tovább a torna ökológiai lábnyomát.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nem igazán töri magát a bolygóért…

Mindeközben a FIFA többéves partnerséget kötött egy szaúd-arábiai olajvállalattal, az Aramco-val, amely a világ egyik legnagyobb vállalati szén-dioxid-kibocsátója, és 1965 óta a globális kibocsátások több mint 4 százalékáért felel. Összehasonlításképpen Oroszország is valamivel több mint 4 százalékáért felel a globális kibocsátásoknak évente.

Ez a környezetterhelő tendencia a következő világbajnokságok esetében sem látszik megtörni: 2030-ban a torna három kontinensen zajlik majd (igaz, a dél-amerikai helyszínek összesen 3 meccset érintenek, a nagyja Spanyolország-Portugália-Marokkó területén oszlik el, azaz a mostani világbajnokságnál jóval kisebb területen), 2034-ben pedig Szaúd-Arábia lesz a rendezvény házigazdája. Az előbbinél a nagy távok miatti utazások (a 3 kihelyezett meccs miatt) és a világ legnagyobb focistadionjának építése, míg az utóbbinál az építeni tervezett 11 új stadion és annak energiafelhasználása (beleértve a nézőtéri hűtést) okoznak majd komoly környezeti kihívást.

…miközben a futballnak lenne ereje a klímavédelemhez

Ugyanakkor léteznek előremutató nemzetközi kezdeményezések is. Az ENSZ Football for the Goals programja például a futball közösségén keresztül igyekszik támogatni a fenntartható fejlődési célok elérését. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is aktívan dolgozik a 2040-es klímasemlegességi célok elérésén, és 2024-ben elindította saját egységes karbonlábnyom-kalkulátorát, amely lehetővé teszi, hogy a klubok és a szövetség is nyomon kövessék kibocsátásaikat. Emellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap a stadionok és a futballhoz szükséges infrastruktúra fenntarthatóbbá tétele: az UEFA EURO 2024 klímaalapon keresztül több mint 2300 németországi klub nyújtott be pályázatot, amelyek közül 80 kiválasztott klub összesen 2,3 millió euró támogatásban részesült létesítményeik korszerűsítésére, például napelemek, LED-világítás és hőszivattyúk telepítésére, valamint elektromos buszok beszerzésére.

Az UEFA emellett az edukációban is fontos szerepet vállal: egy közös UEFA–Európai Bizottság televíziós kampányt is indított #EveryTrickCounts címmel, amelyben korábbi sztárjátékosok – többek között Luís Figo és Gianluigi Buffon – mutatják be, hogy a mindennapi élet apró változtatásai is érdemben hozzájárulhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemhez.

Hiszen ahogy Nigel Topping, a COP26 magas szintű klímaügyi nagykövete is fogalmazott: „Sok szempontból a futball ugyanazokat a készségeket igényli, amelyekre a klímaválság kezeléséhez is szükségünk lesz: kitartást, alkalmazkodóképességet és egy valóban együttműködő, ‘teljes csapatként’ működő megközelítést.” Talán egy napon a FIFA is elkötelezi magát amellett, hogy a nagymértékű ÜHG-kibocsátás helyett a fenntarthatósági célok szolgálatába állítsa a sport által összefogott globális közösséget.

Tovább olvasom