Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Uniós számvevőszék: a szénorientált régióknak nyújtott támogatás nem segítette elő a klímasemlegességet

Létrehozva:

|

Az Európai Számvevőszék (ECA) legfrissebb jelentése szerint a szénorientált régióknak nyújtott uniós pénzügyi támogatás nem gyakorolt jelentős hatást a munkahelyteremtésre és az energetikai átalakulásra, a szén továbbra is jelentős üvegházhatású gázkibocsátási forrás több uniós országban.

A luxemburgi testület kedden kiadott jelentésében a 2014 és 2020 közötti mintegy 12,5 milliárd eurós uniós támogatás hatásait elemezte hét széntermelő régió vonatkozásában, Németországban, Lengyelországban, Romániában, a Cseh Köztársaságban és Spanyolországban. A közelmúltban aláírt uniós Zöld megállapodás szerint a szén fokozatos kivonása elengedhetetlen a 2030-as éghajlatpolitikai célok eléréséhez és ahhoz, hogy Európa 2050-re klímasemlegessé váljon. A 2021 júniusában létrehozott Igazságos Átmenet Alap a 2021-2027-es időszakban 19,3 milliárd euróval segíti a klímasemlegesség felé történő átmenet által leginkább érintett régiókat és ágazatokat. A számvevők úgy vélik, az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források segítségével el lehessen hárítani a szénről való átállás útjában álló akadályokat, figyelembe véve az Ukrajna orosz inváziója nyomán jelentkező energiapiaci feszültségeket is. Ennek érdekében pedig az Igazságos Átmenet Alap forrásainak hatékony felhasználása is szükséges.

Az ECA felhívta a figyelmet, hogy a széntermelés csökkenése miatt visszaesett az ágazatban foglalkoztatottak száma is. Az elbocsátott szénipari munkavállalók uniós finanszírozású képzésekben vehettek részt, de mivel részvételi adatok nem állnak rendelkezésre, a számvevők nem tudták megállapítani, hogy ez segített-e nekik a munkakeresésben. A számvevők arra utaló jeleket sem találtak, hogy a finanszírozott projektek a vizsgált régiókban jelentős hatást gyakoroltak volna a megújulóenergia-termelési kapacitásra. Az energiamegtakarítást célzó uniós finanszírozású beruházások hatása szerény volt, illetve nem volt számszerűsíthető – tette hozzá a testület. A számvevőszék bírálta azt is, hogy az Európai Bizottság nem végzett megfelelő elemzést arról, hogy a korábbi uniós finanszírozás milyen eredményeket ért el ezekben a régiókban, sem azok fennmaradó szükségleteiről. A számvevők hangsúlyozzák annak kockázatát, hogy e forrásokat esetleg úgy költhetik el, hogy közben nem történik meg ténylegesen az átállás.

Advertisement

Az ECA továbbá kifogásolta, hogy néhány európai országban a belföldön bányászott szenet importtal vagy más fosszilis tüzelőanyaggal váltották ki. Németország és Lengyelország például az elmúlt 15 évben jelentősen növelte szénimportját. A szén továbbra is jelentős üvegházhatásúgáz-forrás maradt, különösen Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Bulgáriában, Németországban, Szlovéniában és Romániában.

Advertisement

Zöldinfó

Régiónként nagy különbségek az építőipari árakban

Idén az építőiparban ismét nőtt a szakemberhiány.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Idén ismét nőtt a szakemberhiány az építőiparban: Magyarországon egy kivitelezőre átlagosan 56 napot kell várni, ami három nappal több mint egy évvel korábban – közölte az alternativenergia.hu. A vállalat idei februári felmérésében 1900 építőipari szakembert kérdeztek meg. A közlemény idézte Markovich Bélát, a Mapei Kft. ügyvezetőjét, aki elmondta, hogy bár a várakozási idő három nappal nőtt, az 56 napos átlag még mindig elfogadható. A szakemberhiány azonban jelentősen eltér az ország egyes részei között, amit elsősorban a beruházások területi koncentrációja és az egyes térségek munkaerő-kínálata magyaráz. Példaként említették, hogy a Dél-Alföldön átlagosan 65, a Dél-Dunántúlon 60, Észak-Magyarországon pedig átlagosan 47 nap telik el a szakember megkeresése és a munkakezdés között. A szakmacsoportok közül jelenleg a generálkivitelezőkre, burkolókra, kőművesekre és az épületszigetelőkre kell a legtöbbet várni: 63, 60, 59, illetve 57 napot.

Kitértek arra is, hogy a szakipari munkák átlagos díja 2026 februárjában négyzetméterenként 9596 forint volt, ami éves szinten 1 százalékos növekedés. Markovich Béla a közleményben megjegyezte, a regionális adatok szerint több mint 3500 forintos a különbség az ország legdrágább és legolcsóbb vármegyéje között. A különbségek hátterében elsősorban a gazdasági fejlettség, a beruházások koncentrációja és a fizetőképes kereslet eltérései állnak: azokban a régiókban, ahol több építési projekt zajlik és nagyobb a kereslet a kivitelezők iránt, a munkadíjak is jellemzően magasabb szinten alakulnak.

A legmagasabb átlagos munkadíj a Közép-Dunántúlon jellemző, ahol négyzetméterenként 10 402 forint az átlagos kivitelezési díj. Budapesten és Közép-Magyarországon is az országos átlag felett alakulnak az árak. A legalacsonyabb árak az Alföldön jellemzők: Észak-Alföldön 8532 Dél-Alföldön 8824 forint az átlagos munkadíj négyzetméterenként. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a kivitelezők 56 százaléka tervez áremelést, amelynek az átlagos tervezett mértéke 10 százalék körül alakul. Az áremelések mögött elsősorban a költségek növekedése áll: a szakemberek 38 százaléka az inflációt és az általános megélhetési drágulást jelölte meg fő okként. Emellett a vállalkozási költségek emelkedése és az építőanyagok drágulása is szerepet játszik a munkadíjak emelésében.

Advertisement

Markovich Béla a közleményben rámutatott, a kutatás szerint a kivitelezők 58 százaléka az elmúlt hat hónapban kapott olyan megrendelést, amelynél a megrendelő valamilyen állami támogatást vett igénybe. A szakemberek várakozásai szerint a következő egy évben a legtöbben a Vidéki otthonfelújítási programtól és az energetikai Otthonfelújítási programtól várnak munkát. Ugyanakkor a megkérdezettek 43 százaléka úgy látja, egyik támogatási program sem hoz számára érdemi többletmunkát a következő évben. Markovich Béla az építőipar jelenlegi helyzetéről elmondta, az iráni háború és az ebből fakadó alapanyagár-emelkedések új kockázatokat hoztak a piacra. Ezek rövid távon elsősorban a költségeken és a beruházási döntéseken keresztül hatnak és bizonytalanságot erősítenek a szereplőkben. A további irányt, legyen az növekedés vagy visszaesés, nagyban befolyásolja a gazdasági és geopolitikai környezet alakulása.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák