Zöldinfó

Vízügy: súlyos volt az idei aszály, de nem rendkívüli

Bár nagyon súlyos volt az idei aszály, nem tekinthető rendkívüli méretűnek: hasonló súlyosságú aszályok 20-50 évente bekövetkeznek Magyarországon – áll az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a honlapján közzétett elemzésében.

Létrehozva:

3 év telt el a létrehozás óta

2022-09-23

Szerző:

Hell

Az elmúlt évszázadokban viszonylag rendszeresen előfordultak aszályos időszakok, a 11. és a 19. század között eltelt nyolcszáz évben mintegy harminc rendkívül súlyos aszályt jegyeztek fel, amelyek idején nagyobb folyóink vízszintje jelentősen lecsökkent, az állatállomány nagyobb része elpusztult és éhínség ütötte fel a fejét. Az 1794. évi és az 1863. évi aszályt tekintették az eddig előforduló legnagyobbaknak – írták. A 20. század sem volt mentes az aszályoktól, 1930 és 2000 között 33 olyan év volt, ami aszályosnak minősíthető. Az 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben bekövetkező aszályok súlyosak voltak. Az 1952-es messze kiemelkedett közülük: június 27. és augusztus 17. között a csapadék mennyisége a sokéves átlag tíz százalékát sem érte el, az ötven százalékát is csak kis foltokban haladta meg. Az aszály jelentősen hozzájárult az életszínvonal 1952-es mélypontjának kialakulásához, 1953 első hónapjaira pedig élelmiszerhiány alakult ki – idézték fel.

Az elemzés szerint az idei aszály tekinthető a 21. század eddigi legkomolyabbjának. (A csapadék mennyisége már 2020-ban és 2021-ben is elmaradt a sokéves átlagtól, és nyaranta hosszú hőhullámok voltak.) Az agrárév csapadékösszege rendkívül alacsony volt, Szegeden mindössze 275 milliméter, ami a sokéves átlag fele, és máshol is alig haladta meg a 300 millimétert. A Dunán, a Tiszán és a Dráván elmaradt a tavaszi árhullám, mindhárom folyón rendkívül alacsony vízállások és vízhozamok voltak tapasztalhatók. A Dráván februárban megdőlt az addig mért legkisebb vízállás, de a Dunán és a Tiszán is a legkisebb vízálláshoz közeli értékeket mértek. A téli hónapok havi középhőmérsékletei 1-6 Celsius-fok körül mozogtak, a júliusi középhőmérséklet 24,7 fok volt, ami csaknem három fokkal magasabb a sokéves átlagnál. Az első becslések szerint az aszály következtében egymillió hektárt érintett-érint aszálykár, a napraforgó esetében hozzávetőleg ötvenszázalékos a terméskiesés – írták.

Megjegyezték: mind az 1794-es, mind az 1863-as, mind a 2022-es évet egy száraz időszak előzte meg. 1794-et megelőzően 1790-ben már aszály volt és 1793-ban is szárazság volt tapasztalható, szinte teljesen csapadékmentes őszi-téli időjárással. 1863-at megelőzően 1861 és 1862 is száraz is volt. Ezekhez az évekhez hasonlóan 2022-t megelőzően 2020-ban és 2021-ben is a sokéves átlagnál kevesebb csapadék hullott, idén pedig a sokéves átlagnál mintegy 45 százalékkal kevesebb. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a meteorológiai aszály (a csapadékhiány) mindhárom esetben hidrológiai aszállyal párosult, azaz a folyók vízhozama elmaradt a szokásostól. Ugyanez tapasztalható a mostani aszály idején is: Magyarország folyóin 2017 óta nem vonult le nagyobb árhullám, 2022-ben legfeljebb közepes vízállás volt mérhető, míg júliusra a negatív vízszintrekordok dőltek meg. Az aszály kialakulásának harmadik tényezője a szokatlanul meleg időjárás: 1794-ben és 1863-ban is nagyon enyhe tél és kiugróan meleg nyár volt a jellemző, akárcsak 2022-ben.

Az idei aszály nagyon súlyosnak ítélhető, de az eddig tapasztalt legsúlyosabb, valóban katasztrofális aszályok mértékét nem érte el. “Ez egyben azt is jelenti, hogy egy, a jelenleginél is súlyosabb aszály nagy valószínűséggel be fog következni” – jegyezték meg. Azt írták, bár korábban rendszerint a folyamszabályozásokat jelölték meg az aszály okaként, a történelmi adatok azonban azt mutatják, hogy a folyamszabályozások előtt is rendszeresen sújtotta aszály az országot, ezért a folyók “vissza-kanyargósítása” nem jelent megoldást az aszályra, mivel a folyók drasztikusan csökkenő vízhozamát nem pótolja. Nem ígérkezik hatékony megoldásnak a vizek visszatartása, betározása sem, a legjelentősebb aszályok ugyanis a folyók alacsony vízhozamai mellett alakulnak ki, amikor elmaradtak a tavaszi árvizek és nincs eltárolható belvíz sem – írták, megjegyezve, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni a vizek visszatartására.

Hozzátették, az aszály kérdésével foglalkozó szakemberek szerint az erdőknek nagyobb szerepük lehet a klíma helyi szintű javításában, a szél erejének megtörése, a párologtatás és a felhőképződés elősegítése és a hőmérséklet csökkentése révén. Az öntözéssel szemben hatékonyabb megoldás lehet a talajvízszint emelése, ami akár a víz csatornák medrében történő tározásával (medertározás) is elérhető, a mederből elszivárgó víz ugyanis a medertől mintegy ötszáz méter távolságban is szignifikánsan emelheti a talajvíz szintjét. Szintén segíthet, ha a csapadékosabb évek vizét vagy árvizét szikkasztó mezőkkel juttatják vissza a talajba, de törekedni kell az eddig kárba vesző víz – például a városok területéről elfolyó csapadékvíz – hasznosítására is.

mti

Kapcsolódó tartalom:aszály felmelegedés víz

Zöld Energia

Túl a boomon: merre tart a magyar napenergia 2025 után?

Soha nem termelt még ennyi áramot a nap Magyarországon, mint 2025-ben.

Létrehozva:

32 perc telt el a létrehozás óta

2026-02-05

Szerző:

Vanessza

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

2025-ben a napenergia szerepe Magyarországon egyszerre vált meghatározóvá az energiatermelésben és központi kérdéssé az energiapolitikában – írja az alternativenergia.hu. Az elmúlt évek robbanásszerű bővülése után a hazai napelemes piac éretté vált, miközben új kihívások is megjelentek a támogatások, hálózati csatlakozás és piaci szerkezet tekintetében. Az évet Magyarország körülbelül 7 gigawattot meghaladó beépített napelemes kapacitással kezdte. Ez az érték néhány évvel korábban még elképzelhetetlennek tűnt, 2025-re azonban természetes kiindulóponttá vált. Az év során tovább folytatódott a bővülés, így az összesített kapacitás az év második felére megközelítette, egyes becslések szerint el is érte a 8 gigawattos szintet. A növekedés nemcsak nagy naperőművekhez kötődött, hanem döntően a lakossági és kisebb vállalati rendszerekhez is, amelyek száma országosan már meghaladta a háromszázezret.

A bővülés egyik legfontosabb hajtóereje továbbra is az állami támogatási rendszer volt. A korábban elindított Napenergia Plusz Program 2025-ben is éreztette hatását, mivel a pályázatok jelentős része ekkorra valósult meg fizikailag. Sok háztartás ebben az évben jutott el oda, hogy a támogatási döntést valódi, működő napelemes rendszer kövesse. A támogatások elsősorban a lakossági szektort célozták, de közvetve az egész piacra élénkítő hatással voltak, stabil megrendelésállományt biztosítva a kivitelezőknek és gyártóknak.

A hálózat kérdése

Ugyanakkor 2025 már nem kizárólag a támogatások sikeréről szólt. Egyre hangsúlyosabbá vált a kérdés, hogy a villamosenergia-hálózat mennyire képes kezelni a gyorsan növekvő napenergia-termelést. A korábbi évek csatlakozási korlátozásai ugyan fokozatosan enyhültek, de sok térségben továbbra is szűk keresztmetszetet jelentett a hálózati kapacitás. Ez különösen a nagyobb, ipari méretű beruházásoknál okozott késedelmeket, miközben a lakossági rendszerek esetében is egyre nagyobb figyelmet kaptak az inverterek szabályozhatóságára és az adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó előírások.

A termelési adatok alapján 2025-ben egyértelműen látszott, hogy a napenergia már nem kiegészítő szereplő a magyar energiatermelésben. A nyári hónapokban rendszeressé váltak azok a napok, amikor a napelemes termelés a teljes országos villamosenergia-igény jelentős részét fedezte, csúcsidei időszakokban több ezer megawattos teljesítménnyel. Ezek a rekordok egyszerre jelentettek sikert és kihívást. Siker volt abból a szempontból, hogy Magyarország európai összevetésben is az élmezőnybe került a napenergia arányát tekintve, kihívás pedig azért, mert a rendszerirányítás számára egyre fontosabbá vált a termelés és a fogyasztás finomhangolása.

Az elszámolási rendszer jövője

2025-ben viták középpontjába került az elszámolási rendszer jövője is. A korábbi nettó elszámolás fokozatos kivezetése után sok háztartás számára vált világossá, hogy a napelem önmagában már nem feltétlenül jelent azonnali megtérülést, ha nincs mellette tudatos fogyasztásszervezés vagy energiatárolás. Ennek hatására egyre többen kezdtek érdeklődni akkumulátoros rendszerek, okos vezérlés és energiaközösségi megoldások iránt, amelyek 2025-ben még inkább a jövő ígéretét, mintsem a tömeges valóságot jelentették.

Összességében 2025 a magyar napelemes szektor számára egy átmeneti év volt. Az időszak már messze nem a kezdeti fellendülésről szólt, de még nem is egy teljesen kiforrott, stabil rendszer működéséről. A napenergia vitathatatlanul az energiamix egyik alappillérévé vált, miközben világossá lett az is, hogy a további növekedés kulcsa nem pusztán az új panelek telepítésében, hanem a hálózat fejlesztésében, az energiatárolásban és a szabályozási környezet finomhangolásában rejlik. 2025 így nemcsak egy erős év volt a számok szintjén, hanem egy olyan fordulópont is, amely meghatározza a hazai napenergia jövőbeli irányát a következő évtizedben.

Napelem forradalom után tárolói forradalom jön!

A kormány február elején 100 milliárd forintos lakossági energiatárolói programot indít, amelyben háztartásonként akár 2,5 millió forint támogatás igényelhető egy mindössze 2,5 oldalas pályázati űrlap kitöltésével. A program célja, hogy a már megtermelt, de jelenleg elvesző napenergiát a háztartások akkumulátorok segítségével eltárolhassák, csökkentve ezzel a villamosenergia-hálózat terhelését és a fogyasztók kiszolgáltatottságát. A támogatás nemcsak az energiatárolóra, hanem az inverterre is vonatkozik, és különösen előnyös azok számára, akik már bruttó elszámolásban vannak, vagy 2030-ig abba kerülnek át.

A kormány párhuzamosan egy 50 milliárd forintos vállalati programot is indít, így a jelenlegi mintegy 220 megawattnyi hazai tárolókapacitás másfél éven belül akár 1000 megawattra nőhet. A számítások szerint a lakossági program önmagában is legalább 200 megawattnyi új energiatároló kapacitást hozhat létre, ami kulcsszerepet játszik a napelemes rendszerek hatékonyabb kihasználásában és az ellátásbiztonság erősítésében.

Tovább olvasom