Zöldinfó
Wachsler Tamás: az Országház fűtési rendszerét 120 éve nem korszerűsítették
Jelentősen alacsonyabbak lehetnének az Országház rezsiszámlái, ha a 120 éve átadott épület korszerűbb energetikai rendszerekkel rendelkezne, részben ezért kezdődik a ház belső rekonstrukciójának és modernizációjának előkészítése – mondta el az MTI-nek a projektért felelős Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. (SIP Zrt.) vezérigazgatója.
Wachsler Tamás emlékeztetett arra, hogy az Országház épülete 120 éve készült el, a tervei pedig 140 évesek. Ennyi idő alatt a leggondosabb fenntartás mellett is – amelyet a ház szerencsére folyamatosan megkap – fizikailag elhasználódnak egyes rendszerei. Ezekbe a napi működés közben nem lehet mélyen “belenyúlni” – tette hozzá. Másfelől a 140 évvel ezelőtti technológiák – köztük az Országház fűtési rendszere, a maga korában forradalmian újnak számító, gőz közvetítőközeges távfűtés – fölött mára eljárt az idő. Számtalan, megújuló energiákat használó fűtési-hűtési rendszer létezik, ezek befogadására azonban az épület jelenleg nem alkalmas – jegyezte meg. “Ha ezt a beruházást, amelyről most még csak gondolkodunk, tíz évvel ezelőtt elkezdtük volna, akkor mára valószínűleg az Országház gázszámlája és villanyszámlája is jelentősen alacsonyabb lenne” – fogalmazott. Mint hangsúlyozta: “esztétikailag a ház teljesen rendben van, a homlokzatfelújítás elkészült, folyamatosan gondoskodnak róla, sőt azt merem mondani, hogy szebb, mint az elmúlt száz évben bármikor”.
Elmondása szerint mégis több olyan beavatkozásra lehet szükség, amelyet a ház működése közben nem lehet elvégezni, a november 2-án megjelent kormányhatározat azonban most lehetővé teszi ezek átgondolását. A határozat nyomán elindult projektnek négy szakasza lesz; a most zajló, első fázisban, május 31-ig a beruházási tervet kell elkészíteni. “Végignézzük a házat, amiben számítunk az üzemeltetők segítségére és tapasztalatára, és megvizsgáljuk, melyek azok a rendszerek, elemek, amelyek elavultak, elöregedtek, javításra, modernizációra vagy cserére szorulnak benne. A felmérés alapján készítünk egy javaslatot a kormány és az Országgyűlés Hivatala számára, jelezve, hogy szerintünk milyen beavatkozásokra van szükség, mellette pedig adunk majd egy vázlatos költségbecslést” – mondta el.
“Még a beruházási tervben kell feltenni néhány alapvető kérdést a politikai döntéshozók számára. Ha például egy olyan műszaki tartalom megvalósítására teszünk javaslatot, amelyet értelmesen csak az Országgyűlés átmeneti kiköltözésével lehet megvalósítani, akkor leírjuk, hogy ennek mik a feltételei és mik a megoldási lehetőségei” – emelte ki. Wachsler Tamás hozzáfűzte, ha ilyen típusú döntések születnek, akkor ezeket még a mostani parlamenti ciklusban célszerű meghozni. Hozzátette, a beruházási terv alapján születhet arról döntés, hogy milyen beavatkozások valósulhatnak meg, ezután készítik a második szakaszban a tervezési programot, amely már konkrét részleteket tartalmaz. A második szakasszal párhuzamosan elvégezendők a ház jelenlegi műszaki tartalmának mélyebb megismerését célzó azon vizsgálatok, amelyek esetleg még nem készültek el az elmúlt években. Ez a szakasz egy feltételes tervezési tenderrel zárul.
A harmadik fázis – ha a kormány ennek megkezdéséhez is zöld lámpát ad – a kiviteli tervek elkészítését és a szükséges engedélyeztetést foglalja magába, és a szintén feltételes kivitelezési tenderrel zárul. A kormány a konkrét ajánlatok ismeretében dönthet a projekt tényleges kezdéséről. A kivitelezői tenderrel és az esetleges kiköltözés fizikai előkészítésével ebben a négy évben kellene elkészülni, és akkor a következő ciklusban valósulhat meg a kivitelezés – érvelt a szakember, hangsúlyozva: egészen biztos tehát, hogy 2026-ig semmilyen konkrét munkálat nem kezdődik el az Országházban. A projektet válságos időkben időszerűtlennek tartó politikai kritikákra válaszolva Wachsler Tamás kiemelte: nem véletlen, hogy országszerte rengeteg házat éppen azért újítanak most fel, mert megemelkedtek a rezsiköltségek és alkalmassá akarják tenni az épületeket a megújuló energiaforrások használatára. Az Országház erre jelenleg teljesen alkalmatlan. Nem utolsósorban éppen azért van szükség az épület korszerűsítésének átgondolására, hogy az Országház energiafüggetlensége nőjön – hangoztatta.
Elmondása szerint a beruházási tervnek további kérdéseket is tisztáznia kell, át kell például tekinteni a ház beruházás közbeni látogathatóságának feltételeit. “Ez nem egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés: elképzelhető, hogy a beruházás bizonyos időszakokban, bizonyos részeken zavarja a házban a turisztikai funkciókat, máshol azonban nem. Lehetséges és elvárás is a rugalmasság”.
Emlékeztetett arra, hogy az Országház a Szent Korona és a koronázási jelvények őrzési helye is. “A mandátumunk arra szól, hogy ha szükséges, átgondoljuk a korona elhelyezését is a projekt időszakára. A beruházási tervnek lesz egy olyan pontja, amely arról szól, hogy az általunk javasolt műszaki változtatásokból kiindulva javasoljuk-e a korona ideiglenes áthelyezését. Ha igen, akkor azt is végig kell gondolnunk, hová lehetséges elhelyezni. Nem nekünk kell erről döntenünk, de fontos róla elgondolkodni” – fogalmazott.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy nemcsak Magyarországon, hanem világszerte számos helyen emeltek törvényhozási épületeket a 19. század második felében, a 20. század első negyedében, ezek közül jelenleg több parlament felújítása is zajlik vagy készül. A bécsi parlamenti épületbe például többéves felújítás végén éppen most költöznek vissza a képviselők, Kanadában az épület rekonstrukciója miatt éppen ideiglenes helyeken ülésezik a törvényhozás, Londonban pedig a beruházás és a költözés előkészítése zajlik nagy erőkkel. Nem egyedi gondolat tehát az Országház korszerűsítése és energiafüggetlenebbé tétele – mondta el Wachsler Tamás.
Zöldinfó
Vízhiány és rekordalacsony Duna: szemléletváltást sürgetnek a magyar vízgazdálkodásban
Új vízgazdálkodást sürget a szakember a változó klímában.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Új, a víz elvezetése helyett annak megtartására épülő, a helyi adottságokat figyelembe vevő vízgazdálkodásra és szemléletváltásra van szükség Magyarországon a klímaváltozás miatt – hangsúlyozta Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Biztos hang című podcastjének új adásában – írja az alternativenergia.hu. A szakember rámutatott: az idei nyári hőhullámok és a Duna rekordalacsony vízállása Magyarországon egyértelműen jelzik a klímaváltozás hatásait. Timár Gábor szerint az extrém kisvíz a folyó felső vízgyűjtő területén tapasztalható tartós hőség és csapadékhiány következménye, ugyanakkor a másik véglet sem tűnt el, továbbra is érkezhetnek nagy árhullámok, ahogy azt a 2024-es árvíz is megmutatta. Timár Gábor kifejtette: a dunai hajózást és a Paksi Atomerőmű hűtési rendszerét is egy korábbi, másfajta vízjáráshoz alakították ki. A jövőben az eddig megszokottnál gyakoribb és tartósabb kisvizekkel kell számolni, ezért Paks esetében hosszabb távon indokolt lenne hűtést kevésbé függővé tenni a Duna pillanatnyi vízhozamától.
A geofizikus szerint az Alföldön is szemléletváltásra van szükség. A 19–20. századi vízgazdálkodás célja az árvizek és belvizek gyors elvezetése volt, a melegebbé és szárazabbá váló éghajlaton azonban ez a rendszer éppen azt a vizet vezeti el, amelyre később szükség lenne. A tartós kiszáradás már a légkört is megváltoztatja: a száraz, felmelegedett levegőben a csapadék egy része elpárolog, mielőtt elérné a felszínt. A felszínközeli nedvesség hiánya pedig a zivatarok fennmaradását is nehezíti. 2022-ben még nagyjából a Duna térségében gyengültek el az Alföld felé tartó zivatarok, idén azonban már a Dunántúl középső részén is előfordult, hogy feloszlottak – magyarázta a szakember.
Timár Gábor tévesnek nevezte azt a magyarázatot, amely a csapadékhiányt a jégkármérséklő rendszer működésének tulajdonítja. A szakember szerint sokkal alapvetőbb folyamatról van szó: a kiszáradt táj egyre kevésbé képes vizet visszajuttatni a légkörbe. Timár Gábor úgy vélte, a megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy az aszály idején megpróbálják öntözővízzel pótolni a hiányt. A tájat kell ismét nedvesebbé tenni. Ha a növények gyökérzónájában rendelkezésre áll a víz, párologtatni tudnak, ezzel hűtik és nedvesítik a felszín közeli levegőt. Ezen keresztül meg lehet kísérelni annak a természetes körforgásnak a helyreállítását is, amely kedvezőbb feltételeket teremt a csapadék számára.
A szakértő kiemelte: a megoldást nem az aszály idején alkalmazott öntözés kiterjesztése vagy néhány hatalmas felszíni tározó jelenti, mivel a szükséges vízmennyiség meghaladja ezek kapacitását. A vizet magában a tájban, leginkább a talajvízbe juttatva kell tárolni. A cél tehát az lenne, hogy akkor fogjuk meg a vizet, amikor rendelkezésre áll – hangsúlyozta Timár Gábor.
A szakember szerint a Tiszán érkező nagyobb vízhozamok egy részét ki kellene vezetni a tájba, a meglévő csatornahálózatot pedig nemcsak a belvíz elvezetésére, hanem ellenkező irányban, vízpótlásra is lehetne használni. Az alacsonyan fekvő területeken a vizet hagyni kellene beszivárogni a talajba, ahol hónapokkal később is segíthetné a növényzet vízellátását.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy mindenütt ugyanazt kell csinálni. A szakember egy sokkal kifinomultabb, a helyi adottságokra épülő vízgazdálkodást sürget. Meg kell ismerni, hol érdemes vizet kivezetni, milyen talajokon tud az valóban beszivárogni, hol emeli kedvezően a talajvíz szintjét, és hol okozhatna például szikesedést. Más megoldásra lehet szükség egyik és másik tájegységen, sőt akár egymáshoz közeli területeken is – magyarázta.
A professzor szerint a folyók mentén is többféle helyi beavatkozásra van szükség: a Tiszán egyes helyeken szélesebb teret lehetne adni az árvíznek, a töltéseket távolabb vinni a folyóktól, hosszabb távon pedig akár a korábbi kanyarulatok egy részének helyreállítása is segíthetne lassítani a víz lefolyását és a meder bevágódását. Máshol pedig kisebb műtárgyak, zsilipek és vízkivezetések alkalmazása indokolt. “Nem egyetlen nagy beruházás oldaná meg tehát a problémát, hanem sok, egymáshoz kapcsolódó helyi beavatkozás” – hangsúlyozta a szakember, aki a technikai megoldások mellett a szabályok átírását is sürgette.
Javaslata szerint a mezőgazdasági támogatási rendszert hozzá kellene igazítani ahhoz, hogy a gyenge termőképességű területeken gazdaságilag is megérje vizet visszatartani, amely akár új művelési kategóriaként is megjelenhetne. A változáshoz emellett szükség lenne egy olyan erős tudományos háttérintézményre, amely összegyűjti a különböző vízvisszatartási kísérletek tapasztalatait, modellezi az eredményeket, és segít eldönteni, hogy a következő évben hol és hogyan érdemes beavatkozni.
Timár Gábor zárásként elmondta: a feladat léptéke a 19. századi nagy folyószabályozásokéhoz mérhető, ám most a korábbi vízelvezetéssel ellentétben a víz megtartását kell elsajátítani.
-
Zöldinfó4 nap telt el a létrehozás ótaMegszűnik az elektronikai hulladék leadása az önkormányzati gyűjtéseken
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaA rezsicsökkentés eltörlését és célzott kompenzációt sürget a Levegő Munkacsoport
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaForradalmi változás jöhet az időjárás-előrejelzésben az új műholddal
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaFurcsa szagú, barna anyag jelent meg a Dunában
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaSzennyezés az akkumulátorgyárnál: függetlenül vizsgálják az iváncsai kutak vizét
