Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Visszatelepült hazánkba az aranysakál

Létrehozva:

|

Visszatelepült hazánkba a 40-es évekre kihalt aranysakál. Az aranysakál a Kárpát-medence őshonos ragadozója, a faj jelenlétét illetően az elmúlt 150-200 évben hullámzó tendenciát mutatott.

Az 1800-as évektől kezdve kezdődött meg eltűnésük, és Magyarországon 1941 körülire tehető az utolsó sakálok elejtése. Az OzoneNetwork csütörtöki Egyenlítő c. műsorának vendége Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet egyetemi docense 1997 óta foglalkozik sakálokkal. Elmondása szerint eltűnésükben egyrészt az játszott szerepet, hogy a természetes élőhelyük megváltozott, pontosabban az országban átalakultak a vizes helyek valamint az új mezőgazdasági területek is kiszorították őket. Másrészt a mérgezésük, és vadászatuk miatt tűnt el a faj. A Balkánra húzódtak vissza, Bulgáriában és Görögországban maradtak meg nagyobb aranysakál állományok.

Az 1990-es években figyeltek fel arra, hogy az aranysakál ismét megjelent Magyarországon, 1995-től már egyre többször lehetett hallani jellegzetes üvöltésüket, tehát egy jelentőseb szaporulat indult meg. Az 1970-es évekre az állandóan változó környezet elnyerte úgymond végleges formáját. Visszatelepülésük így az élettér stabilitásnak köszönhető, és hogy megszűntek az irtási kampányok. Emellett Bulgáriában 1961-ben védett állattá nyilvánították.

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Magyar kutatók menthetik meg a dunai ingola állományát

Elsőként szaporítottak dunai ingolát a MATE kutatói.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Elsőként szaporítottak dunai ingolát, és telepítették vissza a halfaj szaporulatát eredeti élőhelyére a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói – tájékoztat az alternativenergia.hu. A közlemény szerint a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének Halászatfejlesztési Tanszékén végzett munka az első ilyen jellegű természetvédelmi célú visszatelepítési tevékenység a világon. A dunai ingola Magyarországon fokozottan védett, endemikus faj. Angolnaszerű, pikkelytelen testtel és állkapocs nélküli, szívófogas szájjal rendelkezik. Ivarszervei páratlanok, izomrostjai nem tagoltak. A kifejlett példányok az ívás után elpusztulnak. A lárvák 3-5 éves fejlődés után metamorfózison mennek keresztül, kialakítva rövid életű ivarérett formájukat.

A faj a legősibb ma is élő gerincesek közé tartozik, formája és életciklusa 360 millió éve szinte változatlan. A kutatás a MATE és a Duna-Ipoly Nemzeti Park együttműködésében, egy NKFI Advanced pályázat keretében valósult meg 2025 és 2026 között. A szakemberek a Rábából gyűjtöttek be ivarérett egyedeket. Az ivartermékeket hormonálisan indukált szaporítással, valamint természetes úton beérett egyedekből nyerték ki. A megtermékenyítést száraz eljárással végezték, majd az embriókat és lárvákat különböző fejlődési stádiumokig nevelték.

A két év során közvetlenül kelés előtt álló ikrákat és néhány napos lárvákat szállítottak vissza a folyóba, a szülőállatok eredeti szaporodási helyére. A módszer célja az volt, hogy a ragadozóktól védett, előnevelt lárvák a természetes élőhelyükön fejlődhessenek tovább. A két esztendő alatt összesen 10 105 egyedet telepítettek vissza a folyóba a kutatók. A visszatelepített példányok természetvédelmi összértéke meghaladja az egymilliárd forintot. A közlemény szerint a faj szaporodásbiológiai sajátosságainak feltárása jelenleg is tart. A MATE a munkát hazai és külföldi társintézményekkel – az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, valamint a brit Birmingham Universityvel és a japán Kanazawa Universityvel – együttműködésben végzi.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák