Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Visszatelepült hazánkba az aranysakál

Létrehozva:

|

Visszatelepült hazánkba a 40-es évekre kihalt aranysakál. Az aranysakál a Kárpát-medence őshonos ragadozója, a faj jelenlétét illetően az elmúlt 150-200 évben hullámzó tendenciát mutatott.

Az 1800-as évektől kezdve kezdődött meg eltűnésük, és Magyarországon 1941 körülire tehető az utolsó sakálok elejtése. Az OzoneNetwork csütörtöki Egyenlítő c. műsorának vendége Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet egyetemi docense 1997 óta foglalkozik sakálokkal. Elmondása szerint eltűnésükben egyrészt az játszott szerepet, hogy a természetes élőhelyük megváltozott, pontosabban az országban átalakultak a vizes helyek valamint az új mezőgazdasági területek is kiszorították őket. Másrészt a mérgezésük, és vadászatuk miatt tűnt el a faj. A Balkánra húzódtak vissza, Bulgáriában és Görögországban maradtak meg nagyobb aranysakál állományok.

Az 1990-es években figyeltek fel arra, hogy az aranysakál ismét megjelent Magyarországon, 1995-től már egyre többször lehetett hallani jellegzetes üvöltésüket, tehát egy jelentőseb szaporulat indult meg. Az 1970-es évekre az állandóan változó környezet elnyerte úgymond végleges formáját. Visszatelepülésük így az élettér stabilitásnak köszönhető, és hogy megszűntek az irtási kampányok. Emellett Bulgáriában 1961-ben védett állattá nyilvánították.

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Emberi beavatkozás nyomai és végzetes következmények egy elszigetelt teknősszigeten

A túlzottan eltolódott ivararány miatt tömeges pusztulás fenyegeti a teknősöket a Preszpa-tóban található Golem Grad szigetén.

Létrehozva:

|

Szerző:

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

Dragan Arszovszki kutatása szerint a szigeten minden ivarérett nőstényre átlagosan 19 hím jut, ami rendkívül erős szexuális agresszióhoz vezet – írja az alternativenergia.hu. A nőstények folyamatos üldöztetésnek, stressznek és fizikai sérüléseknek vannak kitéve, és menekülés közben gyakran a meredek sziklafalakról zuhannak a mélybe. A kutatás eredményeit a közelmúltban közölte az Ecology Letters című tudományos folyóirat, ami a nemzetközi tudományos érdeklődés középpontjába helyezte az északmacedón teknősöket – közölte a Meta.mk északmacedón hírportál. A beszámoló szerint a szigeten mintegy ezer szárazföldi teknős él, ami első látásra stabil és sűrű populációnak tűnik, azonban a kutatók szerint a nemek arányának szélsőséges felborulása hosszú távon a faj helyi összeomlásához vezethet. Az adatok alapján a nőstények éves túlélési aránya mindössze 84 százalék, míg a hímeké eléri a 98 százalékot. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, számítások szerint 2083-ra eltűnhet az utolsó nőstény teknős is a szigetről.

Dragan Arszovszki közölte: a kutatók ösztönösen beavatkoznának, ugyanakkor egy ilyen döntést nem lehet előzetes megfontolás nélkül meghozni, ezért szakértők bevonásával tanácskoznak majd arról, hogy szükséges-e beavatkozás, vagy a természetes folyamatokat kell érvényesülni hagyni. A kutató rámutatott: a természetben gyakran uralkodnak kegyetlen túlélési feltételek, és más fajok is hasonló problémákkal nézhetnek szembe, ám ezek sokszor rejtve maradnak. A tudományos közösség számára továbbra is rejtély, miként kerültek a teknősök a szigetre, mivel nem képesek átúszni a tavat. Az egyik feltételezés szerint emberek telepítették be őket, ráadásul egyenlőtlen ivararányban. A legidősebb hímek páncélján látható bevésett számok is emberi beavatkozásra utalhatnak.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák