Több az ember termelte higany az óceánokban, mint eddig vélték. Sok helyen kétszer-háromszor annyi van a cseppfolyós fémből, mint az iparosodás előtt volt.

A higany nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok használatából és az aranybányászatból származik. Egy tíztagú amerikai-francia-holland kutatócsoport a nem szerves eredetű higany mennyiségét vizsgálta, amely az óceánokban átalakul a tengeri állatokban található, mérgező metil-higannyá.

A higany koncentrációja a vízmélység szerint eltérő: általában magasabb a felszín közelében és közepes mélységben, mint az óceánok mélyén. Az Atlanti-óceán északi részén azonban már több mint 1000 méteres mélységben is magas a higanykoncentráció. A felszín és száz méteres óceáni mélység között a koncentráció 3,4-szer haladja meg az iparosodás előtti szintet. „Száztól ezer méteres mélységig körülbelül 150 százalékkal magasabb a több mint egy évszázaddal korábbi szintnél” – mondta Carl Lamborg kutatásvezető, a massachusettsi Woods Hole Óceánkutatási Intézet geokémikusa a Nature híroldalának.

Jótékony áramlatok
Ezer méternél mélyebben azonban csak tíz százalékkal lett magasabb a higanykoncentráció az emberi tevékenykedés következményeként. Ez alól a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi része a kivétel, ahol rendellenesen nagy higanykoncentrációkat mértek ezer méternél mélyebben az Atlanti-óceán déli részének és a Csendes-óceán hasonló rétegeihez képest.

A vizsgálatból az is kiderül, hogy az emberi szennyezésből származó higany majdnem kétharmada ezer méternél sekélyebb vízben található. Az emberi eredetű higany mennyiségét 60 ezer (plusz-mínusz 20 ezer) tonnára becsülik. A kutatók több ezer atlanti- és csendes-óceáni vízmintát elemeztek; a mintákat 2006 és 2011 között, nyolc kutatóúton gyűjtötték 0-5000 méteres mélységből. A kutatók a Woods Hole Oceanográfiai Intézet, a Wright Állami Egyetem, a Toulouse-i Földtudományi Laboratórium és a Holland Királyi Tengerkutató Intézet munkatársai, eredményeiket a Nature közölte.

A tengeráramlatok némileg tompítják a higanyszennyezés következményeit. A hűvösebb, sósabb, sűrűbb vizek lesüllyednek, ez pedig jelentősen csökkenti a higanykoncentrációt a felszínhez közeli vizekben, ahol a leggazdagabb az élet. Ez azért lényeges, mert a higany a felhalmozódás miatt annál mérgezőbb, minél tovább halad a táplálékláncban. Egy csúcsragadozó, mint az előszeretettel fogyasztott tonhal húsában tízmilliószor nagyobb a koncentrációja, mint abban a vízrétegben, amelyben a hal él.

Idegrendszeri kockázatok
Ha várandós kismamák, szoptató anyák és kisgyermekek túl sok metilhigany-tartalmú tengeri élelmiszert esznek, fokozódik annak kockázata, hogy idegrendszeri problémák alakulnak ki a kicsik fejlődő szervezetében. Egy 1999-2004 között végzett vizsgálat szerint az USA-ban a szülőképes korú nők 5-10 százalékának vérében olyan magas a higanyszint, amely már növeli az idegrendszeri rendellenességek kockázatát a magzatnál. Az EU-ban a becslések szerint évente 1,5-2 millió olyan gyermek születik, akik IQ-problémáit a higanyszennyezés okozza.

Ha a jelenlegi trendek maradnak, Carl Lamborg szerint a következő ötven évben annyi higanyt bocsát az emberiség a tengerbe, mint az utóbbi százötven év alatt összesen. Emiatt a tengeráramlatok hatása kevésbé tud érvényesülni, tehát a sekélyebb vizekben még tovább nőhet a koncentráció. A kutató abban bízik, hogy vizsgálatuk nyomán a probléma inkább nyomon követhetővé válik.

forrás: origo.hu