Miközben egyre több Disney-mesében van szó ökológiai problémákról, a rajzfilmekben egyre kevesebb az „igazi” természet. Nem látunk bele az animációs ipar ötletgyáraiba, de ez azért egy kicsit azt sugallja, hogy a környezetvédelem inkább csak ideológiai szinten erős, a valóságban még a virtuális természet sem annyira érdekes.

Az 1950 és 2010 között készült egész estés Disney-meséket a párizsi természettudományi múzeum kutatói azért nézték újra, hogy a rajzfilmek természetábrázolásának változásairól mondhassanak valamit. Bár a vizsgálatot franciák jegyzik, ez így elsőre akár a brit tudósok rovatba is passzolhatna, de a környezetről való reprezentációk tudományos vizsgálata valójában elég bevett foglalatosság. Mivel a természettel a mai átlagembernek nem sok közvetlen kapcsolata van, így többnyire csak kulturális közvetítéssel, fotókon, dokumentumfilmeken, madárcsicsergős cédéken, vagy éppen az Egy bogár életén keresztül, Némó nyomában adhatja át magát azoknak az érzéseknek, amelyeket a benne való alámerüléssel szeretne kiélvezni.

Azt gondolhatnánk, hogy a növekvő ökológiai tudatossággal, meg az egész problémakör népszerűségével és kereskedelmi hasznosításával együtt a gyerekeknek szánt művekben is már annyi a veszélyeztetett faj, hogy a gonosz bálnavadászok lépni is alig tudnak tőlük. Azt a mostani francia tanulmány is megállapítja, hogy a Disney mesékben, főleg a nyolcvanas évek óta, egyre hangsúlyosabban van jelen az ökológiai problémakör.

Annál meglepőbb, hogy a „zöld természet”, vagyis a látványos emberi beavatkozás jeleit nem mutató igazi természet (tehát erdők igen, búzamezők nem) egyre kevesebbet látható a rajzfilmekben. Az ötvenes években még jellemzően ez adta a hátterét a szabadban játszódó jeleneteknek, most viszont a természet már sokkal inkább csak kerteket és aranyos háziállatokat jelent. Eközben egyre kevesebb féle állatot animálnak elénk, a fajok száma és sokszínűsége, vagyis a biodiverzitás is szignifikánsan csökkent. A kutatást vezető Prévot-

Julliard szavaival:
Még akkor is, ha kifejezetten a természettel és az élővilággal kapcsolatos az üzenet, a vadont és a természet komplexitását egyre inkább leegyszerűsítik.

Rodney Steadmant, a kutatásról beszámoló öko-bloggert azért is aggasztják ezek a természettől elidegenedett, álérzékeny rajzfilmek, mert szerinte mindez arról szól hogy egyre kevésbé tudjuk megkülönböztetni a természeti környezetet az ember által manipulált környezettől. Ha pedig tényleg van ebben valami, akkor azt sem igazán tudjuk, hogy hol van az a természet, ami igazán védelemre szorul.

forrás: index.hu