Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Látott mostanában igazi erdőt rajzfilmen? Na ugye

Létrehozva:

|

Miközben egyre több Disney-mesében van szó ökológiai problémákról, a rajzfilmekben egyre kevesebb az „igazi” természet. Nem látunk bele az animációs ipar ötletgyáraiba, de ez azért egy kicsit azt sugallja, hogy a környezetvédelem inkább csak ideológiai szinten erős, a valóságban még a virtuális természet sem annyira érdekes.

Az 1950 és 2010 között készült egész estés Disney-meséket a párizsi természettudományi múzeum kutatói azért nézték újra, hogy a rajzfilmek természetábrázolásának változásairól mondhassanak valamit. Bár a vizsgálatot franciák jegyzik, ez így elsőre akár a brit tudósok rovatba is passzolhatna, de a környezetről való reprezentációk tudományos vizsgálata valójában elég bevett foglalatosság. Mivel a természettel a mai átlagembernek nem sok közvetlen kapcsolata van, így többnyire csak kulturális közvetítéssel, fotókon, dokumentumfilmeken, madárcsicsergős cédéken, vagy éppen az Egy bogár életén keresztül, Némó nyomában adhatja át magát azoknak az érzéseknek, amelyeket a benne való alámerüléssel szeretne kiélvezni.

Azt gondolhatnánk, hogy a növekvő ökológiai tudatossággal, meg az egész problémakör népszerűségével és kereskedelmi hasznosításával együtt a gyerekeknek szánt művekben is már annyi a veszélyeztetett faj, hogy a gonosz bálnavadászok lépni is alig tudnak tőlük. Azt a mostani francia tanulmány is megállapítja, hogy a Disney mesékben, főleg a nyolcvanas évek óta, egyre hangsúlyosabban van jelen az ökológiai problémakör.

Annál meglepőbb, hogy a „zöld természet”, vagyis a látványos emberi beavatkozás jeleit nem mutató igazi természet (tehát erdők igen, búzamezők nem) egyre kevesebbet látható a rajzfilmekben. Az ötvenes években még jellemzően ez adta a hátterét a szabadban játszódó jeleneteknek, most viszont a természet már sokkal inkább csak kerteket és aranyos háziállatokat jelent. Eközben egyre kevesebb féle állatot animálnak elénk, a fajok száma és sokszínűsége, vagyis a biodiverzitás is szignifikánsan csökkent. A kutatást vezető Prévot-

Julliard szavaival:
Még akkor is, ha kifejezetten a természettel és az élővilággal kapcsolatos az üzenet, a vadont és a természet komplexitását egyre inkább leegyszerűsítik.

Rodney Steadmant, a kutatásról beszámoló öko-bloggert azért is aggasztják ezek a természettől elidegenedett, álérzékeny rajzfilmek, mert szerinte mindez arról szól hogy egyre kevésbé tudjuk megkülönböztetni a természeti környezetet az ember által manipulált környezettől. Ha pedig tényleg van ebben valami, akkor azt sem igazán tudjuk, hogy hol van az a természet, ami igazán védelemre szorul.

Advertisement

forrás: index.hu

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Vízügy: súlyos volt az idei aszály, de nem rendkívüli

Bár nagyon súlyos volt az idei aszály, nem tekinthető rendkívüli méretűnek: hasonló súlyosságú aszályok 20-50 évente bekövetkeznek Magyarországon – áll az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a honlapján közzétett elemzésében.

Létrehozva:

|

Szerző:

Az elmúlt évszázadokban viszonylag rendszeresen előfordultak aszályos időszakok, a 11. és a 19. század között eltelt nyolcszáz évben mintegy harminc rendkívül súlyos aszályt jegyeztek fel, amelyek idején nagyobb folyóink vízszintje jelentősen lecsökkent, az állatállomány nagyobb része elpusztult és éhínség ütötte fel a fejét. Az 1794. évi és az 1863. évi aszályt tekintették az eddig előforduló legnagyobbaknak – írták. A 20. század sem volt mentes az aszályoktól, 1930 és 2000 között 33 olyan év volt, ami aszályosnak minősíthető. Az 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben bekövetkező aszályok súlyosak voltak. Az 1952-es messze kiemelkedett közülük: június 27. és augusztus 17. között a csapadék mennyisége a sokéves átlag tíz százalékát sem érte el, az ötven százalékát is csak kis foltokban haladta meg. Az aszály jelentősen hozzájárult az életszínvonal 1952-es mélypontjának kialakulásához, 1953 első hónapjaira pedig élelmiszerhiány alakult ki – idézték fel.

Az elemzés szerint az idei aszály tekinthető a 21. század eddigi legkomolyabbjának. (A csapadék mennyisége már 2020-ban és 2021-ben is elmaradt a sokéves átlagtól, és nyaranta hosszú hőhullámok voltak.) Az agrárév csapadékösszege rendkívül alacsony volt, Szegeden mindössze 275 milliméter, ami a sokéves átlag fele, és máshol is alig haladta meg a 300 millimétert. A Dunán, a Tiszán és a Dráván elmaradt a tavaszi árhullám, mindhárom folyón rendkívül alacsony vízállások és vízhozamok voltak tapasztalhatók. A Dráván februárban megdőlt az addig mért legkisebb vízállás, de a Dunán és a Tiszán is a legkisebb vízálláshoz közeli értékeket mértek. A téli hónapok havi középhőmérsékletei 1-6 Celsius-fok körül mozogtak, a júliusi középhőmérséklet 24,7 fok volt, ami csaknem három fokkal magasabb a sokéves átlagnál. Az első becslések szerint az aszály következtében egymillió hektárt érintett-érint aszálykár, a napraforgó esetében hozzávetőleg ötvenszázalékos a terméskiesés – írták.

Megjegyezték: mind az 1794-es, mind az 1863-as, mind a 2022-es évet egy száraz időszak előzte meg. 1794-et megelőzően 1790-ben már aszály volt és 1793-ban is szárazság volt tapasztalható, szinte teljesen csapadékmentes őszi-téli időjárással. 1863-at megelőzően 1861 és 1862 is száraz is volt. Ezekhez az évekhez hasonlóan 2022-t megelőzően 2020-ban és 2021-ben is a sokéves átlagnál kevesebb csapadék hullott, idén pedig a sokéves átlagnál mintegy 45 százalékkal kevesebb. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a meteorológiai aszály (a csapadékhiány) mindhárom esetben hidrológiai aszállyal párosult, azaz a folyók vízhozama elmaradt a szokásostól. Ugyanez tapasztalható a mostani aszály idején is: Magyarország folyóin 2017 óta nem vonult le nagyobb árhullám, 2022-ben legfeljebb közepes vízállás volt mérhető, míg júliusra a negatív vízszintrekordok dőltek meg. Az aszály kialakulásának harmadik tényezője a szokatlanul meleg időjárás: 1794-ben és 1863-ban is nagyon enyhe tél és kiugróan meleg nyár volt a jellemző, akárcsak 2022-ben.

Az idei aszály nagyon súlyosnak ítélhető, de az eddig tapasztalt legsúlyosabb, valóban katasztrofális aszályok mértékét nem érte el. “Ez egyben azt is jelenti, hogy egy, a jelenleginél is súlyosabb aszály nagy valószínűséggel be fog következni” – jegyezték meg. Azt írták, bár korábban rendszerint a folyamszabályozásokat jelölték meg az aszály okaként, a történelmi adatok azonban azt mutatják, hogy a folyamszabályozások előtt is rendszeresen sújtotta aszály az országot, ezért a folyók “vissza-kanyargósítása” nem jelent megoldást az aszályra, mivel a folyók drasztikusan csökkenő vízhozamát nem pótolja. Nem ígérkezik hatékony megoldásnak a vizek visszatartása, betározása sem, a legjelentősebb aszályok ugyanis a folyók alacsony vízhozamai mellett alakulnak ki, amikor elmaradtak a tavaszi árvizek és nincs eltárolható belvíz sem – írták, megjegyezve, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni a vizek visszatartására.

Hozzátették, az aszály kérdésével foglalkozó szakemberek szerint az erdőknek nagyobb szerepük lehet a klíma helyi szintű javításában, a szél erejének megtörése, a párologtatás és a felhőképződés elősegítése és a hőmérséklet csökkentése révén. Az öntözéssel szemben hatékonyabb megoldás lehet a talajvízszint emelése, ami akár a víz csatornák medrében történő tározásával (medertározás) is elérhető, a mederből elszivárgó víz ugyanis a medertől mintegy ötszáz méter távolságban is szignifikánsan emelheti a talajvíz szintjét. Szintén segíthet, ha a csapadékosabb évek vizét vagy árvizét szikkasztó mezőkkel juttatják vissza a talajba, de törekedni kell az eddig kárba vesző víz – például a városok területéről elfolyó csapadékvíz – hasznosítására is.

Advertisement

 

mti

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák