Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Meteorológiai szolgálat: az ország déli és délnyugati vidékein nőtt a leginkább az indián nyári napok száma

Az ország déli és délnyugati vidékein nőtt a leginkább az indián nyári napok száma, 121 év alatt hét nappal – írta az Országos Meteorológiai Szolgálat a honlapján közzétett elemzésében.  

Létrehozva:

|

A meteorológiai szolgálat a tanulmányban a meleg őszi periódusokat (indián nyár vagy vénasszonyok nyara), valamint az októberi átlagos napi maximumhőmérsékletek alakulását vizsgálta 1901-től, hogy kiderüljön, az éghajlatváltozás miként hat ezeknek az őszi, derűs napoknak a gyakoriságára. Mint írták, a klímaváltozás eredményeképpen az őszi átlag-, és maximumhőmérsékletek emelkednek, országos átlagban 1,5 Celsius fokkal nőtt az októberi havi maximumhőmérséklet 121 év alatt. A leginkább az Alföld déli területein, valamint Nyugat-Magyarországon nőtt a havi maximumhőmérséklet – egyes helyeken akár 1,9 fokkal is -, a legkevésbé pedig az Északi- és a Dunántúli-középhegységben és a Dél-Dunántúlon, egyes helyeken mindössze 1,2 fokkal. A meleg őszi periódusok elemzését szeptember utolsó dekádjától november első dekádjáig végezték. Indián nyári napnak azokat a napokat tekintették, amikor a napi maximumhőmérséklet elérte a 20 Celsius-fokot ősszel.

Az elmúlt 30 év átlagát tekintve jellemzően az alföldi, különösen a dél-alföldi tájakon volt a legtöbb (16-20) olyan nap, amikor a maximumhőmérséklet 20 fok felett alakult, de az ország középső részén, a Dél-Dunántúlon, valamint Kelet-Magyarországon is 12-16 közötti az indián nyári napok átlaga. A legkevesebb Nyugat-Magyarországon, valamint a magasabb tengerszint feletti magasságú régiókban fordult elő, ezeken a területeken átlagosan 0-4 nap indián nyári nap volt. Az 1991-2020 közötti időszak országos átlaga 14,2 nap. Az indián nyári napok száma az ország déli és délnyugati vidékein nőtt a leginkább, itt 121 év alatt egy héttel nőtt a 20 fok feletti maximumhőmérséklet ősszel. Nyugat-Magyarországon, illetve a Dunántúl egyes vidékein 3-5 nap volt a növekedés, de Kelet-Magyarország felé haladva egyre csökken a változás mértéke, a Nyírség egyes részein pedig nem következett be szignifikáns változás, és ez igaz a hegységek vidékeire is. Budapest belterületén az országos trendnek megfelelően az októberi átlagos napi maximumhőmérséklet 1,5 fokkal nőtt 1901 óta. Az öt legmelegebb október a 121 éves idősorban 1907 (21,4 fok), amelyet 2019 (21,0 fok) és 1943 követ, de 20 fok felett alakult 1966 és 2018 októberi átlagos napi maximumhőmérséklete is. Az indián nyári napok száma 1901 óta 5,5 nappal nőtt Budapest belterületén, a legtöbb ilyen nap 2019-ben és 1943-ban fordult elő (30-30 nap), de 2018-ban 28 nap, valamint 2006-ban és 1907-ben is igen sok, 27 indián nyári nap fordult elő szeptember 21. és november 7. között a fővárosban.

 

Advertisement

mti

Advertisement

Zöldinfó

Szavazz a bokrok hangjára – elindult a 2026-os év madara-választás

Július 25-ig várja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a voksokat az év madarára, a lakosság a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhat.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az MME 1979-óta választja meg az év madarát, ami 2011 óta rendszerint közönségszavazással történik. 2026-ra három, bokorban fészkelő madárfaj, a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhat a lakosság az egyesület honlapján július 25-e 12 óráig – közölte az alternativenergia.hu. A bokrosok menedéket nyújtanak rengeteg élőlény számára. Sok madár találja meg itt fészkelő- és táplálkozóhelyét, és a vonulás alatt még több használja megállóhelyként, zöld folyosóként ezeket a területeket. Ezért is fontos, hogy ezekre természetbarát szemmel, értékes élőhelyként és ne “rendezetlen bozótként” tekintsünk. A kis poszáta verébnagyságú, de annál karcsúbb madár. Színezete nem feltűnő, jellegzetes “lüktető” éneke alapján azonban könnyű felismerni. Rovarevő, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik. Hazánkban gyakori fészkelő, tavasztól őszig találkozhatunk vele ártéri erdőkben, bokrosokban, de akár városi parkokban is. A telet Afrikában tölti.

Az énekes rigó a fekete rigó után a második leggyakoribb települési fészkelő rigónk. A rokon fajnál kisebb, attól teljesen eltérő színezetű, így könnyű elkülöníteni attól. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kedveli az üdébb, párásabb parkokat, kerteket, ahol bőven talál kisebb házas csigákat. Fészke igazi remekmű, belsejét nyálával kevert korhadó faanyaggal simára tapasztja. A telet főként a mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is. A kerti geze verébnagyságú, ritkán megfigyelhető madár. Hasoldala világos sárgás, hátoldala sötétebb barnás, esetleg olajzöldbe hajló, lábai kékesszürkék. Fészkeléshez sűrű növényzetet igényel, ezért leginkább nedves területeken, ártéri erdőkben fordul elő. A telet Afrika déli, szubtrópusi részén tölti, hozzánk csak késő tavasszal érkezik, és a költés befejezése után, nyár derekán megkezdi a vonulást a telelőterületek felé.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák