Zöldinfó
Minden kornak megvan a maga közellensége most a műanyag jött sorra
A műanyag lett korunk új közellensége – és jó okkal.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A közellenség[1] című thriller 1998-ban megelőzte a korát a nemzetbiztonság és a magánélet védelmének kérdéseit illetően – írja az alternativenergia.hu. A Tony Scott rendezte filmben Will Smith nagyot alakít az igazság bajnokaként, amiben a zseniális Gene Hackman segíti őt – tényleg érdemes újra megnézni. Ez a párhuzam akkor jutott eszembe, amikor a Verra[2] műanyagszennyezésről és a műanyagkreditekről szóló webinárját néztem. Átvitt értelemben minden kornak megvan a maga közellensége, és erre mostanság az egyik legnagyobb eséllyel – és teszem hozzá: joggal – a műanyagok pályáznak. Gyártásuk, használatuk visszaszorítása és ezzel párhuzamosan teljes körű újrahasznosításuk elemi érdekünk. Az alábbi cikkben összefoglaltam, hogy ez miként lehetséges. Ha csak az elmúlt évtizedekre tekintünk vissza, volt már az emberiség sírásója, legfőbb mérge, átka és önpusztításának eszköze a cigaretta[3], a finomított cukor[4], a rossz koleszterin[5], de a freon[6] és a finom szálló por[7], meg persze a szén-dioxid-kibocsátás[8] is. Nem mindegyik esetben egyből, és nem feltétlenül önként és dalolva, de mégis: végül csak elértünk közmegegyezést és elkezdtük kiszorítani ezeket a világunkból. Ha minden tiltást olyan komolyan vennénk, mint a hűtőgépek hajtógázaként használt freoné – az 1987-es montreali egyezmény[9]az egyetlen olyan ENSZ-megállapodás a történelemben, melyet a világ összes országa ratifikált –, akkor biztosan jobb hely lenne a világ.
A sorban a következők jogosan a műanyagok lehetnének a legjobb eséllyel. Az igazat megvallva eddig már azzal is elakadtam, hogy miként lehetne, kellene, tudnánk kezdeni valamit az életünkből való mellőzésükkel, hiszen oly „természetesen” és kényelmesen vesznek körbe minket a hétköznapokban. Keveset gondolkodunk a plasztikmentes életről, hiszen generációk óta mellettünk vannak, és tán már észre sem vesszük őket. Kinek jutott eszébe például idén júliusban, hogy az a dedikáltan műanyagmentes hónapunk? Szimplán feledésbe merült. Az sem szenzációs hír ma már, ha egy elpusztult bálna testében 40 kilónyi (!) felhalmozódott műanyagot találnak, ahogy az sem, ha a világtól egy évtizedek óta elzárt területen is mérnek szignifikáns mikroműanyag-szennyezést, ha az már a vérünkben, sőt az agyunkban[10] is kimutatható. A színes hír kategóriájába tartozott már pár évvel ezelőtt is, amikor kiderült, hogy évente 25 deka[11] műanyag kerül a szervezetünkbe, de valahogy azóta sem vesszük elég komolyan a problémát.
A csomagolóanyagok innovációja még mindig legfeljebb a felhasznált műanyag mennyiségének csökkentéséről, nem pedig a kiváltásáról vagy a kötelező teljes újrahasznosításáról szól. A műanyagok lassan 200 éves történetének lezárásáról nem is hallunk, sőt: három éve ismert, hogy 2060-ra a globális műanyaghulladék mennyisége várhatóan háromszorosára nő[12]. A jelenlegi, éves szinten mintegy 430-450 millió tonnányi plasztikból kb. 400 tonna végzi (jobb esetben) hulladéklerakókban és a közvetlen vagy a távolabbi környezetünkben, ahol vígan tovább szennyez mikroműanyaggá válva. Ráadásul az anyagában történő újrahasznosítás megoldatlansága miatt a szűz műanyagok előállítása, majd lebomlása vagy elégetése a globális felmelegedés egyik motorja is egyben: a műanyagok a jövőbeli karbonkeret („carbon budget”) nagyságrendileg 20-30% közötti részéért felelősek[13]. Nem tartom enyhítő körülménynek, hogy a 2023-as OECD-jelentés szerint a drámai növekedés a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok jellemzője lesz. Más szennyezések esetében is igazolódott, hogy ami mérgez Brazíliában[14], Kínában[15] vagy akár Fukusimában[16], az előbb-utóbb mindenhol máshol is súlyos következményekkel jár. Furcsa módon – vagy éppen, hogy a méreténél és hangsúlyossá válásának köszönhetően törvényszerűen – a műanyagszennyezés kérdése nagyon sok tekintetben párhuzamba állítható a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének lehetőségével. Nemrég volt szerencsém meghallgatni a Verra témába vágó webináriumát – ezt egyébként itt[17] bárki más is megteheti –, és azóta is sokat gondolkodom néhány ott elhangzott mondaton. A Verra – amelyet eddig úgy ismertünk, mint a klímavédelemben, a fenntartható fejlődés és a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezése témakörében a globális tanúsítási szabványait fejlesztő és adminisztráló szervezet – ugyanis előállt egy műanyaghulladék-csökkentési szabvány[18] és egy kapcsolódó integrált program tervezetével. A Verra Plastic Program lényege, hogy zöld pénzügyi forrásokat mozgósítson a műanyaghulladék-gyűjtési és -újrahasznosítási infrastruktúrák fejlesztésére, hogy lehetővé tegye az ilyen projektek tanúsítását, független ellenőrzését és különféle krediteket biztosítson „az alapértékeken felül újrahasznosított műanyaghulladék mennyisége alapján”.
Ez a mozgatórugó ismerős lehet az önkéntes karbonpiacon (VCM <[19]) korábban már elindult szénmentesítési folyamatokból (erről korábban több tételben, több példát is bemutattam – az átfogó elemzésem itt[20] található). A párhuzam abban is megáll, hogy a washingtoni központú szervezet szerint olyan skálázható megoldásokat kell kiépíteni, amely a tényleges megoldásokat a műanyaghulladék-gazdálkodás környezetvédelmi és pénzügyi felelősségét a kormányokról a gyártókra helyezi át. A kiterjesztett gyártói felelősség rendszere, az EPR[21] már elég jó ismerősünk lett az utóbbi években, de sajnos inkább a sajátos hazai koncessziós struktúra uniós kompatibilitási hiánya miatt került a hírekbe[22], valamint azzal, hogy tovább drágul[23]. A valódi kérdés viszont az, hogy az EPR rendszert hogyan lehet teljes körűen kiterjeszteni a műanyag hulladékokra, és az egészet egy 100%-ban az anyagában történő újrahasznosítást támogató zöld finanszírozási struktúrába illeszteni. Ezt mutatja be a Verra átfogó, EPR-be ágyazott kreditalapú zöldfinanszírozási koncepciója[24].
Nagy tétet tennék arra, hogy a következő hónapok-évek egyik legnagyobb dobása lesz, hogy a karbonkreditekhez hasonlóan világ működésének egyenletébe a műanyagkreditek is bekerülnek, jó eséllyel a kötelező EPR-rendszerbe illesztve. A bevezetésük, elfogadásuk, illetve ezen piac működtetése és felpörgetése nem lesz küzdelemmentes. A Verra szerint[25] a szabványok, a követelmények, a független hitelesítés és a módszertan kidolgozásán keresztül vezet ez az út, melyen kihívásokból a kormányoknak, a hulladékgazdálkodási szektornak és a termelőknek is jut majd bőven. De más út nincs, és ezen most már el kell indulni. Mi a mitigiánál ezért is vágtunk bele már idén nagy erőkkel a műanyagok anyagában történő újrahasznosításának kreditesítésébe[26]. Talán Will Smith is hamarosan csatlakozik hozzánk, hogy átlendítse a holtponton a világot az új közellenség, a műanyagszennyezés elleni küzdelemben.
[1] https://www.imdb.com/title/tt0120660/?ref_=vp_close
[2] https://verra.org/
[3] https://archive.cdc.gov/www_cdc_gov/tobacco/data_statistics/fact_sheets/health_effects/tobacco_related_mortality/index.htm
[4] https://www.health.harvard.edu/heart-health/the-sweet-danger-of-sugar
[5] https://www.webmd.com/heart-disease/ldl-cholesterol-the-bad-cholesterol
[6] https://www.thisoldhouse.com/heating-cooling/21281571/freon-ban
[7] https://www.extremeairproducts.com/what-is-fine-dust-how-harmful-is-it/
[8] https://www.europarl.europa.eu/topics/hu/article/20231109STO09918/szen-dioxid-kivonas-tovabbi-intezkedesek-a-
klimasemlegesseg-eleresehez
[9] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/montreal-protocol-on-substances-that-deplete-the-ozone-layer.html
[10] https://greendex.hu/muanyag-az-agyban/
[11] https://qubit.hu/2019/06/12/egz-ember-atlagosan-negyed-kilo-muanyagot-fogyaszt-el-evente
[12] https://www.oecd.org/en/about/news/press-releases/2022/06/global-plastic-waste-set-to-almost-triple-by-2060.html
[13] https://eta-publications.lbl.gov/sites/default/files/climate_and_plastic_report_final.pdf
[14] https://pulitzercenter.org/stories/fords-electric-pickup-built-metal-thats-damaging-amazon
[15] https://energyandcleanair.org/why-china-should-get-tougher-on-smog/
[16] https://www.pac.dfo-mpo.gc.ca/science/oceans/fukushima/index-eng.html
[17] https://www.youtube.com/watch?v=MPaOJ0Oz_RI
[18] https://verra.org/programs/plastic-waste-reduction-standard/
[19] https://icvcm.org/voluntary-carbon-market-explained/
[20] https://www.linkedin.com/pulse/luther-m%25C3%25A1rton-kalap%25C3%25A1cs%25C3%25A1t-megfogta-levente-t%25C3%25B3th-oq9if/?trackingId=m93IeZ90R3upRPYNVJzoAw%3D%3D
[21] https://www.oecd.org/en/topics/extended-producer-responsibility-and-economic-instruments.html
[22] https://hvg.hu/gazdasag/20250624_visszavaltasi-rendszer-DRS-Mohu-unios-rendelet
[23] https://www.economx.hu/gazdasag/hulladekgazdalkodas-rendelet-epr-dij-emelkedes.816525.html
[24] https://verra.org/new-discussion-paper-plastic-credits-and-extended-producer-responsibility/
[25] https://verra.org/programs/plastic-waste-reduction-standard/why-purchase-plastic-credits/
[26] https://mitigia.com/waste-management
Zöldinfó
A világ fulladozik a műanyagban, de az akarat hiányzik a megoldáshoz
Bár tudjuk, mit kellene tenni, a nagyhatalmi érdekek és a félmegoldások bénultságban tartják a bolygót – pedig a kétsebességes, ösztönző alapú rendszer valódi áttörést hozhatna.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)
Ugye mindannyian emlékszünk még Leonardo DiCaprio zseniális alakítására a „Ne nézz fel!”[1] („Don’t Look Up”) című 2021-es szatirikus sci-fi filmben? Bár óriási üstökös nem fenyeget minket, de hatásaiban azzal vetekedő, a filmbeli groteszk helyzethez hasonló szituáció alakult ki globálisan a műanyagszennyezés ügyében: az országok hosszú évek óta képtelenek közös nevezőre jutni a témában az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalások során – írja az alternativenergia.hu. A műanyagtrilógia utolsó cikkében ezt a patthelyzetet és az ide vezető utat dolgozom fel, és egyúttal bátorkodom adni egy reális, középutas javaslatot arra, hogy miként tudnánk mégiscsak lépni egyet előre. Kissé rémisztő lehet, ha a déjà vu akkor és úgy fog el minket, hogy az eredeti érzést sem felejtettük még el. A „Ne nézz fel!” (2021) című mozi hatása még el sem múlt igazán, máris ismétel a sors: a becsapódásról szóló szatirikus történet körülményei egy egészen más, a film készítésekor még nem ismert dráma koreográfiájához passzolnak. A film műfaji besorolása szerint ugyan fekete komédia, de logikus, a rendszer működési problémáinak ismeretén túl képes az amerikai gondolkodásmód bemutatására is. Most éppen ott tartok, hogy amit éreztem a Leonardo DiCaprio–Jennifer Lawrence mozi kapcsán, az pont ugyanaz, ami a műanyagszennyezésről szóló globális tárgyalási térben jelenleg érzékelhető. A műanyaghulladékok történetét feldolgozó trilógia nyitóképét[2] és fő tételét[3] nemrég posztoltam. Ennek lényege: miközben jól tudjuk (hiszen tudósok modellezték), hogy ha így megy tovább, bele fogunk fulladni a szennyezésbe, és hogy vannak elméleti és gyakorlati megoldások e helyzet kezelésére, valójában az óhajtozáson kívül nem teszünk semmit.
Jelenleg fenntarthatatlanul brutális mennyiségű műanyagot használunk és dobunk a szemétbe, juttatunk az élővizekbe, a termőföldekre, bárhova-mindenhova. E műanyagok jelentős részének a lebomlása akár több százezer évbe is beletelik, és miközben már csak az óceánokba bekerül ebből évente több mint 10 millió tonna. Eddig összességében közel 10 milliárd tonnával már megterheltük a Földet, de továbbra „sem nézünk fel”. A déjà vu-hatás elfogadását minden porcikám ellenzi, többek között akkor, ha az olvasom, a tárgyban a nagyhatalmak világmegváltó politikáját illetően is csak rossz hírek érkeznek[4]. Amit az ENSZ (illetőleg a szervezet környezetvédelmi közgyűlése, az UNEA) 2022 márciusában elért, azt idén nyár végére az amerikaiak diplomáciai befolyásolás és zsarolás határesetének tekinthető megoldással éppen teljesen ellehetetleníti. Az UNEA 2022-ben, Nairobiban fogadta el az 5/14. sz határozatot[5], amelyről azt érdemes tudni, hogy az a műanyaggyártás, kibocsátás, illetve újrahasznosítás témakörében fontosságát és egyetemességét illetően kb. egyenértékű a párizsi klímaegyezménnyel[6]. Elsősorban abban az értelemben, hogy olyan történelmi jelentőségű dokumentum, amely a tankönyvekbe úgy kerülhet be, mint amely elindította a világot a műanyagmentes világ felé.
Nairobiban csak a kezdő lépést tették meg a tagországok: a műanyagkibocsátás csökkentését illetően egy jogilag kötelező erővel bíró nemzetközi egyezmény tető alá hozatalát célozták meg. E határozat céljai között az egyszer használatos műanyagok kivezetésével kapcsolatos alapkérdések tisztázása mellett olyan sarokpontok szerepelnek, mint hogy legyen egy, a világban mindenhol érvényes, kötelező szabályrendszer a műanyagok gyártását, forgalmazását és újrahasznosítását illetően, és a gyártók felelősségét terjesszék ki a termék teljes életciklusára mindenfajta műanyaghulladék tekintetében. A biztató kezdet ellenére mindeddig nem került több az asztalra, mint némi önkéntes vállalás és konkrétumok nélküli kötelezettségvállalások zűrzavara. Már akkor is kevés volt, hogy mintegy 40 ország és az EU egy olyan koalícióba tömörült, amely a műanyagok előállításának visszaszorítását és a globálisan kötelező szabályozást sürgeti. Ahogyan legutóbb a Reuters[7] oknyomozói összerakták a képet: a haladó törekvéseket Donald Trump emberei egyszerűen szétbombázták. A globális, teljes körű megoldást célzó munkát Amerika aláásta azáltal, hogy – mint a világ legnagyobb műanyaggyártója és szennyezője – kormánya erőből akarja megszabni, miről lehet és miről nem lehet tárgyalni. Az például „vörös vonalon” túli területnek számít náluk, ahol a műanyag teljes életciklusának felelősségét és kezelését a gyártóra terhelnék az EPR-rendszer[8] keretein belül.
Mindez a felelősség teljes elhárítása, ami egy belső, diplomáciai levelezésből derült ki, melyben az Egyesült Államok a Genfben tárgyaló 180 országból mintegy százat megfenyegetett, sürgetve őket, hogy utasítsák el az ügyben a tervezett paktumba írt korlátozásokat. „Nem fogjuk támogatni az olyan gyakorlatiatlan globális megközelítéseket, mint a műanyagtermelési célok, illetve a műanyag adalékanyagok vagy műanyagtermékek betiltása és korlátozása, amelyek növelni fogják a mindennapi életünkben használt összes műanyagtermék költségeit” – írták az amerikaiak. Az indoklásuk, miszerint nem látják az összefüggést a műanyaggyártás és a tervbe vett globális korlátozások és tiltások között, azt jelzi, hogy a Trump-adminisztráció a klímaváltozáshoz hasonlóan, műanyag-ügyben is a tagadást választotta. Így részükről az a legkevesebb, hogy a 2022-es, Nairobiban elfogadott határozatból kifarolva újra akarják tárgyalni az egészet. Pedig a közgazdasági cél éppen az, hogy az EPR-en keresztül a műanyag életciklusért vállalt teljes felelősség költsége kerüljön be a műanyag termékek önköltségi modelljébe és az árába. Ma éppen azért szennyezünk annyit, mert ennek nem fizetjük meg az árát a termékek árába építve.
Ugye ismerős ez a szén-dioxid piacról? Hasonlóképpen a klímavédelmi megállapodással történtekhez, a jelen helyzet is a diplomácia csődjét jelenti. Ahogy Steve Fletcher és Antaya March szennyezési szakértők a The Conversation[9] felületén tűpontosan meg is írták: ez még nem a vége, a folyamat nem omlott össze, de a műanyagválságra megoldást kell találni, mert „nem a tudás hiányzik, hanem az akarat, hogy a szavakat kötelező érvényű tettekkel párosítsuk”. Én is úgy gondolom, hogy a helyzet súlyos, ám nincs minden veszve, a kötelező optimizmust félretolva: éppen a szén-dioxid önkéntes karbonpiaci újragondolása miatt gondolom így. Az egyik központi feszítő erő az, ha a cégeket, a szektor szereplőit és az érintetteket a tiltásokkal és szankcióval fenyegetések helyett (de legalábbis amellett, azt kiegészítve) anyagi ösztönzőkön keresztül érdekeltté tennék abban, hogy a műanyagot másként lássák és másként kezeljék. Ahogyan a karbonkreditek világában, úgy a műanyagok esetében is az első kérdés az: ha a teljes körű, globális, szigorú-fenyegető-szankcionáló megoldásra nincs meg a konszenzusos politikai hajlandóság, akkor milyen tételekre volna, vagy lehetne ezt megteremteni. Ha az „egyszer és mindenkorra” megszabottan nem tudjuk az életünkből ma kivonni a műanyagokat[10], akkor létezik-e olyan megoldás, amely akár egy kicsit kisebbet fogva is, de működhet és nemzetközileg ratifikálható? Szabad-e egyáltalán erkölcsileg ilyen kompromisszumot kötni? És végül: vajon azzal, ha mégiscsak így a kívánt cél felé mozdítható el a rendszer, vajon nem valószínűbb-e, hogy talán mindenki – vagy egyre többen –aláírhatónak tartana-e egy ilyen menetrendet? Én úgy látom, van ilyen opció.
A teljeskörű és kötelező EPR tekintetében egy globális, mindenkire kötelező érvényű rendszer felépítésére van szükség a műanyag csomagolást és gyártási hulladékot illetően, ám ezt egyből nem, csak lépésről-lépésre lehet megvalósítani. Egyrészt jelentősen, realista megközelítésben mintegy 15-25 évre ki kellene tolni a teljes körű műanyag kivonás- korlátozás-újrahasznosítás céldátumát. (Azaz 2040-et vagy rosszabb esetben akár 2050-et kellene belőni), hogy egy minél szélesebb körben aláírható és ratifikálható egyezmény születhessen, és a globális politikai szándék egységesüljön.) Másrészt, az alapforgatókönyvhöz képesti gyorsítást lehetővé kell tenni és azt ösztönözni szükséges, azaz vonzóbbá, érdekesebbé kellene tenni a mostaninál. Mit is jelent a kétsebességes forgatókönyv? A gyorsítósáv definíciója nálam azzal kezdődik, hogy a nagyobb tempó önkéntes módon vállalható, így, ha az EU-nak (és más önkéntesen csatlakozó országoknak) a műanyagkrízis megoldása tényleg afféle zászlóshajó projekt, akkor mehessenek gyorsabban, cipelhessenek nagyobb részt a teherből. Ez szerintem azonban csak úgy lesz járható út, ha mindez üzletileg is megéri az piaci szereplők számára. Az ilyen vállalásokhoz szükséges volna egy nemzetközi, az UNEP égisze alatt működő műanyagkredit-rendszer[11] létrehozása – hasonló van folyamatban a klímamitigációs célú karbonpiacon a párizsi klímamegállapodás kiegészítése keretében[12].
Mivel két, logikailag részben átfedő iniciatíváról beszélünk és mindkettő az ENSZ keretein belül működik, akár össze is drótozható a kettő[13] a bonyolultság csökkentése érdekében. Az EPR-rendszer és az önkéntes, anyagában történő műanyag-újrahasznosítási projektek piaci alapú, ösztönzési célú kreditesítése fúziójának koncepciója jelenleg a washingtoni székhelyű Verra kommunikációjában[14] látszik legtisztábban. Tovább gondolva a lényeg: a minden műanyag tekintetében kötelezően megfizetendővé váló EPR-díjakból levonható legyen az önkéntes, az alapmenetrendet tükröző jogszabályi kötelezettségeken túlmutató, ahhoz képest többletteljesítményt megvalósító, anyagában történő műanyag újrahasznosítási projektekből származó kreditek megvásárlására fordított összeg. Ezáltal a műanyag kreditekért kifizetett ellenérték direkt módon, holtteher veszteség nélkül, egy az egyben átkerül a műanyagot anyagában újrahasznosító vállalkozáshoz, amely az üzleti alapú többletberuházást megvalósítja. Abból kiindulva, hogy a probléma globális, a megoldása is csak így lehetséges, ezért mihamarabb egységes platformra kell kerüljünk. Megérné ezt alaposabban is végig gondolni: hívjuk hát be Leonardo DiCapriót az ülésterembe, hátha érvelésével felnyitja a szemünket és végre mind felnézünk!
[1] https://m.imdb.com/title/tt11286314/?ref_=vp_close
[2] https://www.linkedin.com/pulse/life-plastic-levente-t%C3%B3th-qjodf/?trackingId=L8pJMH1hLasz027Mg5BYhA%3D%3D
[3] https://www.linkedin.com/pulse/k%C3%B6zellens%C3%A9g-levente-t%C3%B3th-
yvzlf/?trackingId=NZZ3zfuETt6IrQfrgnOe%2BA%3D%3D
[4] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20251004/borzaszto-karokat-okoz-a-muanyagszennyezes-egyelore-azonban-ez-igy-is-
marad-787882
[5] https://digitallibrary.un.org/record/3999257?v=pdf
[6] https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/paris-agreement-climate/
[7] https://www.reuters.com/sustainability/climate-energy/trump-administration-memo-urges-countries-reject-plastic-production-
caps-un-2025-08-06/
[8] https://www.unep.org/ietc/what-we-do/extended-producer-responsibility
[9] https://theconversation.com/three-reasons-plastic-pollution-treaty-talks-ended-in-disagreement-and-deadlock-but-not-collapse-
261327
[10] https://www.recycling-magazine.com/2019/11/18/human-beings-cannot-live-without-plastics-for-one-hour/
[11] https://greendex.hu/muanyag-az-agyban/
[12] https://unfccc.int/process-and-meetings/the-paris-agreement/article-64-mechanism
[13] https://unepccc.org/article-6-pipeline/
[14] https://verra.org/programs/plastic-waste-reduction-standard/why-purchase-plastic-credits/
-
Zöld Energia6 nap telt el a létrehozás ótaHőszivattyú vagy kondenzációs kazán? Melyik a jobb választás a magyar KKV-knak?
-
Zöld Energia1 hét telt el a létrehozás ótaHárom óra ingyen áram naponta – új energiaprogram indul
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaTöbb mint 2000 önkormányzat csatlakozott az idei tűzifaprogramhoz
-
Zöld Energia4 nap telt el a létrehozás ótaHároméves az energiaválság: a magyar lakosság jelentős része hőszivattyús fűtésre állt át
-
Zöld Közlekedés20 óra telt el a létrehozás ótaMagyarországon is bővült az autópiac: robbanásszerűen nőtt az elektromos és plug-in hibrid értékesítés
