Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A gombák és az állatok evolúciós útját térképezték fel az ELTE kutatói

Két látszólag nagyon különböző, ám valójában meglepően közeli rokon többsejtű csoport, az állatok és a gombák evolúciós eredetét vizsgálták nemzetközi együttműködés keretében az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Biológiai Fizikai Tanszékének kutatói.

Létrehozva:

|

A rangos Nature folyóiratban megjelenő tanulmányt jegyző kutatók a mai genetikai sokféleséget felhasználó, az ELTE-n fejlesztett számítógépes modelleken alapuló evolúciós rekonstrukciót mutatnak be – közölte az ELTE Természettudományi Kara szerdán az MTI-vel. Az egyes gének történetét egyenként rekonstruáló eljárás segítségével a szakemberek feltérképezték a gombák és az állatok evolúciós útját a komplex többsejtűség felé. Eredményeik szerint a két csoport már meglepően korán, szinte közvetlenül közös ősüktől való több mint egymilliárd évvel ezelőtti elválásuk után, ám még a többsejtűség megjelenése előtt eltérő evolúciós pályára lépett. A Szöllősi Gergely fizikus és evolúcióbiológus vezette ERC GENECLOCKS kutatócsoport által fejlesztett, a teljes genomszekvenciák hatékony elemzésére képes számítási módszerek segítségével tudtak a korábbinál pontosabb és részletesebb választ adni az evolúció egyik alapvető kérdésére.

Mint a közlemény emlékeztet, az evolúcióbiológusok mindig is kíváncsiak voltak az állatok és gombák evolúciós történetére: az összetett többsejtű organizmusok e két csoportja első látásra teljesen eltérő, valójában azonban közeli rokonok. Az állatok és a gombák ugyanannak a kiterjedt családnak, az eukarióta szupercsoportnak a tagjai, azaz sokkal közelebbi rokonai egymásnak, mint bármelyikük a növényeknek. Mivel nem állnak rendelkezésre részletes fosszíliamaradványok az állatok és gombák ősei szétválásának idejéből, nehéz feladat volt annak a kérdésnek a megválaszolása, hogyan fejlődött ki ugyanazon eukarióta szupercsoporton belül két ilyen mértékben eltérő példa a komplex többsejtűségre. “Ahhoz, hogy ezt az evolúciós rejtélyt megfejtsük, először teljes genomszekvenciákat kellett előállítanunk az egysejtű csoportokból, amelyek az Élet Fáján az állatok és gombák között ágaznak le” – idézi a közlemény Inaki Ruiz-Trillót, a barcelonai Institut de Biologia Evolutiva (CSIC-UPF) vezető kutatóját és professzorát.

A kutatók több állat- és gombafaj és a többsejtűség kialakulását megelőzően leágazó egysejtű csoportokra újonnan meghatározott teljes genomszekvenciáját vizsgálták. A ma élő gombák, állatok és legközvetlenebb egysejtű rokonaik teljes genetikai szövegéből kiindulva az egyes gének evolúciós történetét visszakövetve százmillió éves távlatokban rekonstruálták a két csoport evolúcióját. Az elemzésekből kirajzolódó kép szerint a mai állatok és gombák közötti genetikai különbségek az evolúció korai szakaszában elkezdődött fokozatos változások következményei. A kutatók eredményei azt mutatják, hogy ezek a változások közvetlenül a két csoport leszármazási vonalának több mint egymilliárd évvel ezelőtti elágazása után indultak be.  “Ez meglepett minket, mert azt várhattuk, hogy mind az állatok, mind a gombák esetében a többsejtűség megjelenésével egy időben következett be a genetikai változások többsége” – mondta Eduard Ocana-Pallares, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének posztdoktori kutatója.

Advertisement

A kutatók szerint az állatok kifejlődéséhez vezető leszármazási vonal olyan géneket halmozott fel, amelyek később elengedhetetlenné váltak az állati soksejtűséghez. Ezzel szemben a gombák ősei folyamatos “genetikai veszteségeket” szenvedtek el, ami genetikai “képességeiket” a metabolikus sokféleség irányába tolta. Ez az eltolódás tette lehetővé a gombák számára, hogy hatékonyan alkalmazkodjanak és maradjanak fenn a legkülönfélébb környezeti feltételek mellett is – áll a közleményben.

 

Advertisement

 

mti

Advertisement

Zöldinfó

Hatmillió látogató nyomai: rendkívüli tisztításon Michelangelo Utolsó ítélete

A Sixtus-kápolna freskója a látogatók “párolgása” miatt szorul tisztításra.

Létrehozva:

|

Szerző:

Még nem késő pályázni a 2,5 millió forintos állami energiatároló támogatásra! Kattintson ide! (x)

A Sixtus-kápolna évi több mint hatmillió látogatójától kibocsátott párolgás miatt volt szükség a Michelangelo festette Utolsó ítélet című freskó rendkívüli tisztítására, amely Húsvét hetére fejeződik be – mondta Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatója az MTI-nek. A tervek szerint március utolsó hetében zárul le a restaurálás, így az ünnepekre érkező hívek és turisták ismét teljes szépségében láthatják Michelangelo remekművét. A Sixtus-kápolna főoltára mögötti hatalmas, száznyolcvan négyzetméteres falfreskót jelenleg háló fedi, amelyen az Utolsó ítélet eredeti nagyságú reprodukciója látható. A lepel mögötti hét emelet magas állványon két turnusban tíz-tíz restaurátor dolgozik a festmény tisztításán.

A beavatkozás pofonegyszerű és hatékony: egymás után japán papírlapokat helyezünk a freskó részeire, desztillált vízzel ecseteljük a papírt, ami így magába szívja a szennyeződést, majd megfelelő mozdulattal leemeljük a papírt – magyarázta Paolo Violini vezető restaurátor az állvány hatodik emeletén, vagyis a freskó középpontjában található Krisztus alak magasságában tartott sajtótájékoztatón az MTI tudósítójának. A Michelangelótól 1536 és 1541 között alkotott Utolsó ítéletet utoljára 1994-ben restaurálták. A mostani beavatkozás nem újabb helyreállítás, hanem rendkívüli karbantartás Barbara Jatta a Vatikáni Múzeum igazgatónője szerint.

Elmondta, hogy folyamatosan mérik a kápolna “egészségi állapotát”, így fedezték fel, hogy több mint harminc év alatt a freskón szabad szemmel alig látható mikrorészecskék rakódtak le, amelyek homályosabbá tették az Utolsó ítélet eredeti színeit. Barbara Jatta kifejtette, hogy a szennyeződést a kápolnát évente felkereső több mint hatmillió látogató “párolgása” okozza, vagyis a levegővétellel, izzadással vagy a test természetes transpirációjával kibocsátott vízgőz és só, ami kalciumlaktózként rakódik le a festett felületre. Hiába a kápolnában 23 Celsius-fokon fenntartott állandó hőmérséklet, hiába a szünet nélkül dolgozó szűrőberendezések, az emberek jelenléte meghatározza a freskó állapotát.

Advertisement

A globális felmelegedés is szerepet játszik, hiszen a látogatók egyre melegebb levegőt hoznak be magukkal a Sixtus-kápolnába – tette hozzá Fabrizio Biferali a múzeum úgynevezett reneszánsz csoportjának a művészettörténésze. Elárulta, hogy az állványról jól látszik a kápolna egyenetlen mennyezete is, amelyet Michelangelo az ábrázolások dinamikájával fedett le. Egy másik titokra is fény derült: a reneszánsz művész vulkáni eredetű puccolánát használt kötőanyagként, ami ásványi tartalma miatt finom csillogást ad a színeknek. Fabrizio Biferali, miközben beszélt, többször hozzányúlt az Utolsó ítélethez. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés kézzel tapintani Michelangelót, válasza az volt, hogy sokkoló.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák