Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Hogy kerül egy japán techcég a zöldségpiacra?

Létrehozva:

|

Ahogy mi is megírtuk, a Toshiba gondolt egy meglepőt, és egy régi gyárban salátatermelésbe fogott. De nem ők az egyetlen, sőt még csak nem is az első olyan japán cég, amelyet évtizedek óta a tévékről és kütyükről ismerünk, erre most beszáll a kertészkedésbe. Túlnépesedés, termőföldhiány és gazdasági útkeresés, avagy mi történik a Távol-Keleten?

Korábban többször is írtunk már arról, hogy az élelmezési rendszerünk a jelenlegi formájában egyre inkább fenntarthatatlan. Foglalkoztunk az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákkal, és külön megnéztük, miért tartják a rovarevést egy lehetséges megoldásnak. Ugyanakkor nem csak a húsiparral van gond, a mezőgazdaságnak is új kihívásokkal kell szembenéznie.

Az egyik alapprobléma, hogy a Föld népessége rohamtempóban növekszik, az előrejelzések szerint 2050-re már nagyjából 9,5 milliárdan leszünk. Nem csoda, hogy a FAO szerint ekkorra 70 százalékkal több élelem előállítására lesz szükség, mint 2009-ben, miközben csökken a megművelhető földterület és az ivóvízkészlet is. Ráadásul a meredeken növekvő népesség egyre nagyobb arányban költözik a városokba: az urbanizáció 50-ről 80 százalékra fog emelkedni 2050-re. Ezzel az a probléma, hogy az emberek nagy része egyre távolabb kerül azoktól a területektől, ahol van elég hely a hagyományos földművelésre. Vagyis egyre kisebb földterület lát el egyre nagyobb tömeget, amelyhez egyre többet kell utaztatni az ételt a nagyvárosokba.

Fel a fejjel
Egy lehetséges megoldás a függőleges gazdálkodás (angolul vertical farming), amelynek a lényege, hogy a fogyasztásra szánt növényeket óriási, felfelé terjeszkedő üvegház-felhőkarcolókban termesztik. Bár már a babilóniaiak is próbálkoztak valami hasonlóval a függőkertjeikben, a modern vertikális földművelés még viszonylag új trend. A fogalmat Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora alkotta meg a hallgatóival 1999-ben. Azóta világszerte egyre jobban terjed.

Advertisement

A módszer legnagyobb előnyei, hogy nem kell a zöldségeket és gyümölcsöket messziről a városokba szállítani, hiszen a függőleges gazdálkodás helygazdaságossága miatt a fogyasztás közvetlen közelében is termeszthetők. Ezenkívül nemcsak termőföldre nincs szükség, de az elhasznált vízmennyiségen is rengeteget lehet spórolni a hidroponikus termesztéssel és hasonló módszerekkel, és a növények az időjárási viszontagságoknak, a szezonalitásnak és a kártevőknek sincsenek kitéve.

A vertikális kertek fő kritikusai szerint a módszer túl drága és energiapazarló, a pártolói szerint ezek csak időleges problémák, ráadásul már most is jóval kevesebb vizet vagy műtrágyát igényel, a vegyszerekről nem is beszélve. Hogy kinek lesz igaza, az az eljárások fejlődésével és a fenti problémák súlyosbodásával fog majd csak kiderülni.

Advertisement

Viszont az a kérdés már most is joggal merülhet fel, hogy hogyan jönnek a képbe mindehhez olyan nagy múltú techcégek, mint a Fujitsu, a Toshiba vagy a Panasonic – főleg, hogy számos kifejezetten ezzel foglalkozó cég is létezik. Csábító gondolat, hogy az alma sikerén felbuzdulva próbálkoznak a salátával, de itt nem egy logóról, hanem kézzel fogható, szájjal ehető – és állítólag finom – zöldségek termesztéséről van szó.

A teljes cikk itt olvasható.

Advertisement
Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

Nem pénz kell, hanem technológia – új irányt sürgetnek a klímavédelemben

Óriási üzlet lehet a környezetkímélő élet.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

A környezetkímélő életmódban és technológiákban rejlő üzleti lehetőségekről is beszélgetett Áder János volt köztársasági elnök és Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés korábbi elnöke a Kék bolygó című podcast legújabb adásában, amely a YouTube videómegosztó portálon elérhető – írja az alternativenergia.hu. Az epizódban a volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke rámutatott: kijelenthető, hogy a 2015-ös párizsi klímacsúcson (COP) vállalt másfél foknál nagyobb mértékben melegszik az idő globálisan. A Kárpát-medencében pedig még ennél is erőteljesebben. Áder János szavai szerint már 2015-ben sem volt reális, hogy másfél fok alatt tartsák a felmelegedés mértékét, mostanra pedig ez a célkitűzés teljesen reménytelenné vált. “Távolabb vagyunk a párizsi céloktól, mint akkor voltunk” – jelentette ki, hozzátéve: a fosszilis energiahordozók használata azóta is domináns maradt, miközben minden tized fok emelkedés súlyos változásokat jelent itt a Kárpát-medencében is. Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója elmondta: a koronavírus-járvány idején tapasztalt visszaesés óta ismét növekszik a kibocsátás.

Hangsúlyozta: már rég nem az a kérdés, hogy átlépjük-e a kétfokos emelkedést, hanem hogy mennyivel fogjuk átlépni, és onnan van-e visszaút. “Az már szinte biztos, hogy túllépjük a két fokot”- szögezte le. Egyetértett Áder Jánossal abban, hogy a több tízezres létszámmal – legutóbb az elmúlt év végén – lezajló klímacsúcsok helyett a nagyhatalmak és a világ nagy szennyező államai vezetőinek kellene leülniük és megállapodniuk abban, miként csökkentsék országaik a károsanyag kibocsátást. Rámutatott: az országok egy részénél csökkenő finanszírozó készség, kevesebb ambíció, türelmetlenség és bizalmatlanság figyelhető meg, miközben a kibocsátás és a káros hatások rohamosan emelkednek. A megbeszélések egyre inkább arról szólnak, hogy ki kinek mennyit fizessen – magyarázta Kőrösi Csaba, kiemelve: a klímapolitika terén háromezer milliárd dollár vállalás van érvényben, ha pedig valamennyi, fenntarthatósággal összefüggésbe hozható pénzügyi igényt hozzávesszük, akkor hétezer milliárd dollárt tesznek ki a vállalások. Ennyi pénz nem áll a kormányok rendelkezésére – húzta alá Kőrösi Csaba.

Hozzátette: a donortevékenység minden esetben befektetés kell, hogy legyen. Nem lehet a pénzt egyszerűen odaadni, az intézmények erősítésére, oktatásra van szükség, és olyan projektek kellenek, amelyeknek gazdasági, társadalmi racionalitásuk van – magyarázta. Áder János felvetette: hasznosabb lenne, ha nem pénzt kapnának az országok, hanem technológiát. Energiatároló rendszereket, napelemet vinni talán könnyebb – mondta, jelezve: véleménye szerint ez lehetne a kitörési pont. Kőrösi Csaba kiemelte Kína példáját, ahol kezdetben nem voltak lelkesek a klímavédelem tekintetében, később azonban rájöttek, hogy az átállásból lehet üzletet csinálni, ilyen például az elektromos autók gyártása. A szakember rámutatott: az országok most mind azt keresik, hogyan lehet egyszerre megfelelni a versenyképesség, a biztonság és a fenntarthatóság elvárásainak.

Advertisement
Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák