Zöldinfó
Hogy kerül egy japán techcég a zöldségpiacra?
Ahogy mi is megírtuk, a Toshiba gondolt egy meglepőt, és egy régi gyárban salátatermelésbe fogott. De nem ők az egyetlen, sőt még csak nem is az első olyan japán cég, amelyet évtizedek óta a tévékről és kütyükről ismerünk, erre most beszáll a kertészkedésbe. Túlnépesedés, termőföldhiány és gazdasági útkeresés, avagy mi történik a Távol-Keleten?
Korábban többször is írtunk már arról, hogy az élelmezési rendszerünk a jelenlegi formájában egyre inkább fenntarthatatlan. Foglalkoztunk az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákkal, és külön megnéztük, miért tartják a rovarevést egy lehetséges megoldásnak. Ugyanakkor nem csak a húsiparral van gond, a mezőgazdaságnak is új kihívásokkal kell szembenéznie.
Az egyik alapprobléma, hogy a Föld népessége rohamtempóban növekszik, az előrejelzések szerint 2050-re már nagyjából 9,5 milliárdan leszünk. Nem csoda, hogy a FAO szerint ekkorra 70 százalékkal több élelem előállítására lesz szükség, mint 2009-ben, miközben csökken a megművelhető földterület és az ivóvízkészlet is. Ráadásul a meredeken növekvő népesség egyre nagyobb arányban költözik a városokba: az urbanizáció 50-ről 80 százalékra fog emelkedni 2050-re. Ezzel az a probléma, hogy az emberek nagy része egyre távolabb kerül azoktól a területektől, ahol van elég hely a hagyományos földművelésre. Vagyis egyre kisebb földterület lát el egyre nagyobb tömeget, amelyhez egyre többet kell utaztatni az ételt a nagyvárosokba.
Fel a fejjel
Egy lehetséges megoldás a függőleges gazdálkodás (angolul vertical farming), amelynek a lényege, hogy a fogyasztásra szánt növényeket óriási, felfelé terjeszkedő üvegház-felhőkarcolókban termesztik. Bár már a babilóniaiak is próbálkoztak valami hasonlóval a függőkertjeikben, a modern vertikális földművelés még viszonylag új trend. A fogalmat Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora alkotta meg a hallgatóival 1999-ben. Azóta világszerte egyre jobban terjed.
A módszer legnagyobb előnyei, hogy nem kell a zöldségeket és gyümölcsöket messziről a városokba szállítani, hiszen a függőleges gazdálkodás helygazdaságossága miatt a fogyasztás közvetlen közelében is termeszthetők. Ezenkívül nemcsak termőföldre nincs szükség, de az elhasznált vízmennyiségen is rengeteget lehet spórolni a hidroponikus termesztéssel és hasonló módszerekkel, és a növények az időjárási viszontagságoknak, a szezonalitásnak és a kártevőknek sincsenek kitéve.
A vertikális kertek fő kritikusai szerint a módszer túl drága és energiapazarló, a pártolói szerint ezek csak időleges problémák, ráadásul már most is jóval kevesebb vizet vagy műtrágyát igényel, a vegyszerekről nem is beszélve. Hogy kinek lesz igaza, az az eljárások fejlődésével és a fenti problémák súlyosbodásával fog majd csak kiderülni.
Viszont az a kérdés már most is joggal merülhet fel, hogy hogyan jönnek a képbe mindehhez olyan nagy múltú techcégek, mint a Fujitsu, a Toshiba vagy a Panasonic – főleg, hogy számos kifejezetten ezzel foglalkozó cég is létezik. Csábító gondolat, hogy az alma sikerén felbuzdulva próbálkoznak a salátával, de itt nem egy logóról, hanem kézzel fogható, szájjal ehető – és állítólag finom – zöldségek termesztéséről van szó.
A teljes cikk itt olvasható.
Zöldinfó
Minden csepp számít: így tarthatjuk meg az esővizet a saját kertünkben
Így óvhatjuk Sopron vízkészletét a Soproni Egyetem kutatója szerint.
Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet az Ön rendszere! Ingyenes kalkulálás itt (x)
A víz világnapja alkalmából sokszor beszélünk a távoli gleccserek olvadásáról vagy az óceánok szennyezettségéről, pedig a megoldások – és a problémák is – sokszor a saját kertünkben vagy a környező erdőkben kezdődnek – írja az alternativenergia.hu. Sopron különleges helyzetben van. A hűvös, erdőkkel övezett város klímája is változik, a patakok időnként elapadnak, a hirtelen lezúduló esők pedig próbára teszik a csatornahálózatot. Hogyan segítenek a fák a villámárvizek ellen, és mit tehet egy soproni család a saját udvarán? Erről beszélgettünk dr. Kalicz Péterrel, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézetének egyetemi docensével. Sokan érzik úgy, hogy manapság „dézsából öntik” az esőt Sopronra. Dr. Kalicz Péter szerint a mérések igazolják ezt a szubjektív érzetet, bár a csapadék összmennyisége inkább csökken, az intenzitása növekszik. „Régen is voltak nagy csapadékok, de amit napjainkban látunk, az a klímaváltozással, a hidrológiai ciklus megváltozásával magyarázható” – mondta a docens.
Ilyenkor válik kulcskérdéssé az erdő szerepe. Egy természetes erdő talaja olyan, mint egy hatalmas szivacs. A fák koronája megtöri az eső erejét, az alattuk lévő laza, élettel teli talaj pedig képes elnyelni a vizet. A városban ez nehezebb, hiszen a betontömör talajon a víz egyszerűen végigszalad. Vannak azonban „trükkös” fafajok, amelyek a törzsük mentén, szinte csatornaként vezetik le a vizet a mélyebb gyökerekhez, segítve a beszivárgást. Bár a februári nagy havazások többeknek bosszúságot okozott, a természetnek ez az igazi éltető erő. A szakember szerint nem is feltétlenül a csapadék formája (hó vagy eső) a legfontosabb, hanem az időzítése. Télen ugyanis kicsi a párolgás, így a víz mélyebbre tud jutni, visszatöltve a föld alatti tározókat. Ez a „tartalék” tartja életben a patakokat a forró, száraz nyári hónapokban.
De mi van akkor, ha mégis kiszárad egy-egy kedvelt kirándulóhely patakmedre?
„A patakokban élő gerinctelen szervezetek képesek átvészelni rövidebb száraz időszakokat a nedves üledékben, de ehhez kell, hogy maradjanak vizes foltok. A globális felmelegedés miatt azonban meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egyes vízfolyások időszakossá válnak” – hangsúlyozta dr. Kalicz Péter. A Soproni Egyetem kutatója szerint nem kell nagy dolgokra gondolni, ha segíteni akarunk. Íme három egyszerű lépés:
- Vágjuk le az ereszt a csatornáról! Ahelyett, hogy a tetőről lezúduló vizet rögtön a közműhálózatba (és ezzel a városból kifelé) vezetnénk, irányítsuk a kertbe. Építsünk „esőkertet”!
- Alakítsunk ki egy mélyebben fekvő részt, ahová bevezetjük a csapadékot, és ültessünk oda vízkedvelő növényeket. Ez nemcsak szép, de tehermentesíti a várost is. Gyűjtsük és tároljuk! Egy egyszerű tartály is sokat segít, hiszen a visszatartott esővíz a legjobb locsolóvíz a szárazabb hetekben.
- A Soproni Egyetem nemcsak tanítja, hanem aktívan figyeli is a folyamatokat. A környező hegyvidéken egy berendezett kutatási vízgyűjtő terület működik, ahol évtizedek óta mérik, hogyan reagál az erdő a környezeti változásokra.
„A tudomány nem ismer mindent, nagyon sok kérdés még nyitott. Ezért fontosak a hosszú távú megfigyelések, hogy megértsük az erdő és a víz körforgásának bonyolult kapcsolatát”. A legfontosabb üzenet a víz világnapján azonban egyszerű. A víz kincs, és minden csepp, amit a saját telkünkön vagy az erdeinkben meg tudunk tartani, a közös jövőnket szolgálja.
-
Zöld Közlekedés21 óra telt el a létrehozás ótaA debreceni CATL-gyár már az elektromos autók következő generációjára készül
-
Zöld Energia2 nap telt el a létrehozás ótaEgy jól megválasztott hőszivattyú évekre optimalizálhatja otthona energiafogyasztását
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaAszály ellen is hatékony lehet a magyar fejlesztésű gyapjúpellet
-
Zöldinfó1 hét telt el a létrehozás ótaVizsgálat indult az EcoPro debreceni üzemében történt esemény után
-
Zöldinfó3 nap telt el a létrehozás ótaAzbesztszennyezés miatt sürgős intézkedések kezdődtek

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés