Zöldinfó
Magyar tudósok: ebbe az irányba kell fordítani a napelemeket, a jobb teljesítményhez
Az ELTE kutatói a napraforgók fénymaximalizáló “viselkedését” vizsgálva arra jutottak, hogy a napelemtáblák akkor termelik a legtöbb energiát Magyarországon, ha nem délre, hanem a dőlésszögüktől függően kissé kelet felé tájolják azokat.
A napelemek teljesítménye leginkább attól függ, milyen szögben éri őket a napfény. Eddig úgy vélték, hogy a legtöbb energiát a földrajzi dél felé fordítva termelik, mivel a napfény ereje délben a legnagyobb. Az ELTE kutatói azonban arra jutottak, hogy Magyarországon a napelemtáblákat nem délre, hanem a dőlésszögüktől függően “többé-kevésbé” kelet felé kell tájolni, ami függőleges táblák esetén akár 5 százalékos energiatöbbletet is eredményezhet. E felismerésre a napraforgók vezették a kutatókat – olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott hétfői közleményében. A beszámoló szerint az már régóta ismert, hogy a napraforgók érett virágai kelet felé néznek. A jelenséget sokan sokféleképpen magyarázták az idők során, de egyik feltételezés sem nyert kísérleti bizonyítást. 2020-ban az ELTE kutatói elsőként vetették fel, hogy a virágzat keleti irányát a növény tenyészhelyének fényviszonyai okozhatják.
Horváth Gábor és munkatársai csillagászati, meteorológiai és növényfiziológiai adatok felhasználásával meghatározták az érett napraforgófej virágzata és hátoldala által elnyelt fényenergiát a virágképzés kezdete és a magok teljes érése között, és megállapították, ha a tenyészidőben a délutánok átlagban felhősebbek a délelőttöknél, akkor a keletre néző napraforgóvirágzat nyeli el a legtöbb fényenergiát.
Az energiatöbblet előnyökkel jár a napraforgó számára: serkenti a magok fejlődését, gyorsítja a virágzatra lecsapódott harmat reggeli elpárolgását, ami csökkenti a gombásodás veszélyét, és magához vonzza a délelőtt aktív beporzókat.
A kutatók következő kérdése az volt, vajon a napraforgóvirágok a földrajzi kelet felé, vagy a napkelte folyamatosan változó aktuális azimut irányába (a földrajzi északtól mért irányba) néznek. Azt találták, hogy a virágzatok átlagos azimutszöge megegyezik a földrajzi keleti iránnyal, és jelentősen eltér a helyi napkelte azimutszögétől. “A drónos vizsgálat azt is megmutatta, hogy a kutatók jó irányba indultak el, amikor környezetoptikai magyarázatot kerestek a jelenségre. A 14 vizsgált napraforgótábla közül ugyanis kettőben azt találták, hogy a virágzatok azimutiránya többé-kevésbé eltért a síkvidéki virágzatok keletre nézésétől” – írják, hozzátéve, hogy ezek a táblák domboldalon feküdtek, a dombos helyek fényviszonyai pedig eltérnek a síkvidékiekéitől, mivel egy domboldalt más szögekben ér a közvetlen napsugárzás, mint egy vízszintes területet. Emellett a kutatók azt találták, hogy a környező fák árnyéka is befolyásolja a virágzatok irányát.
Miután a kutatók számára bizonyítást nyert a napraforgók fénymaximalizáló viselkedése, azt kezdték el vizsgálni, vajon igaz lehet-e a napraforgókon tett megfigyelésük a napelemekre is. “Az északi féltekén a rögzített (tehát állandó dőlésű és azimutirányú) napelemtáblák hagyományosan dél felé néznek, mert az uralkodó vélemény szerint a déli irány biztosít maximális napenergiát. Azonban a napraforgókhoz hasonlóan a napelemek fénymaximalizálását is meghatározza a felhőzöttség délelőtt-délutáni eltérése” – fejtik ki.
A beszámoló szerint a napjárás csillagászati ismereteinek és az elmúlt évtizedre átlagolt meteorológiai fénysugárzásmérési adatoknak a felhasználásával az ELTE kutatói meghatározták, hogy egy rögzített napelem egységnyi felülete mennyi fényenergiát nyel el egy év alatt. A vizsgálatot három amerikai területre (a kentuckyi Boone megyére, Tennessee-re és Georgiára), valamint három európai régióra (Közép-Olaszországra, Közép-Magyarországra és Dél-Svédországra) terjesztették ki. Azt találták, hogy a napelemtáblák ideális iránya egyedül Dél-Svédországban a hagyományos földrajzi dél, mégpedig azért, mert ott a délelőttök és délutánok évi átlagban egyformán felhősek. A többi területen viszont megfelelőbb a napelemtáblákat kissé a földrajzi kelet felé fordítani, mivel ezekben a régiókban a délutánok éves átlagban felhősebben a délelőttöknél. Ebből az is következik, hogy azokon a területeken, ahol éves átlagban a délelőttök felhősebbek a délutánoknál, a napelemek ideális iránya kicsit nyugat felé fordul.
Zöldinfó
Az újrahasznosítható műanyag raklapok előnyei a fa változatokkal szemben
A logisztikai és anyagmozgatási iparágakban az árucikkek és termékek hatékony mozgatása és tárolása kulcsfontosságú. A raklapok az egyik alapvető eszközei ennek a folyamatnak, amelyek segítségével az árukat könnyedén szállíthatjuk, tárolhatjuk és kezelhetjük. Azonban az iparág gyors fejlődése és a fenntarthatóság iránti növekvő igények miatt egyre nagyobb figyelmet szentelnek az alternatív megoldásoknak, mint például az újrahasznosítható műanyag raklapok.
Ezeknek az új generációs raklapoknak számos előnye van a hagyományos fa változatokkal szemben, amelyek hatékonyabbá és fenntarthatóbbá teszik a logisztikai folyamatokat:
Az egyik fő előnye az újrahasznosítható műanyag raklap termékeknek az, hogy sokkal tartósabbak és strapabíróbbak, mint a fa raklapok. Utóbbiak ugyanis könnyen sérülhetnek, repedhetnek vagy rothadhatnak, különösen nedves vagy korrozív környezetben. Ezzel szemben az újrahasznosítható műanyag raklapok ellenállnak a külső károsító hatásoknak, így jóval nagyobb élettartammal rendelkeznek a fa változatoknál. Ezáltal csökkentik a raklapok cseréjéből és karbantartásából fakadó extra költségeket, valamint minimalizálják az áruk károsodásának kockázatát.
A műanyag raklapok könnyűsúlyúak és egységesek, ami könnyebbé teszi a kezelésüket és a mozgatásukat. A fa raklapok gyakran változatos méretekben és súlyokban érkeznek, ami nehezítheti azok mobilizálását és összehangolását a logisztikai folyamatok során. Az egységes méretekkel rendelkező műanyag raklapok azonban egyszerűbbé teszik a raktározási és szállítási műveletek tervezését és optimalizálását.
A fenntarthatóság szempontjából is kedvezőbbek az újrahasznosítható műanyag raklapok. Mivel visszaforgatható műanyagból készülnek, hozzájárulnak a faforrások megőrzéséhez és a környezeti terhelés csökkentéséhez. A fa raklapok gyakran fakitermelésből származnak, ami erdőírtáshoz és biodiverzitás-vesztéshez vezethet. Az újrahasznosítható műanyag raklapok gyártása és felhasználása kevesebb káros anyag kibocsátással jár, így csökkenthető az iparág ökológiai lábnyomát.
A Schoeller Allibert plasztik raklapok például teljes mértékben újrahasznosíthatók – a használt raklapokat begyűjtik a gyártóközpontjaikban, majd egy alapos tisztítást, csiszolást, mosást és szárítást követően új formába öntik őket, és máris újra felhasználhatók anélkül, hogy hozzájárultak volna a világ szeméthalmainak növeléséhez.
A műanyag raklapok könnyen tisztíthatók és fertőtleníthetők – ez különösen fontos az élelmiszere és egészségügyi iparágban. A fa raklapok sokszor nehezebben tisztíthatók, és a nedvesség hatására könnyen baktériumokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazhatnak. A plasztik változatoknak azonban az agresszívabb, invazív mosási metódusok sem okoznak kárt, így kiválóan sterilizálhatók és újra felhasználhatók a kényes árucikkek szállításához/tárolásához.