A növekvő globális népesség élelemigényének ellátására minden négyzetméternyi hasznos területet igénybe kell venni. Háztetőkön, teherszállító konténerekben, ládákban fogjuk termelni a betevőt. Az aeropónikus termesztéshez napfény és táptalaj sem kell.

A The Economist gazdasági lap Intelligence Unit nevű kutatócége évente elkészíti a globális élelmiszerbiztonsági indexet. Ez azt méri, mennyire biztonságos az élelmiszerellátás szisztémája egy olyan korban, amikor a klímaváltozás szükségszerűen a szélsőséges időjárással gyakran megakasztja a termelést, akár hosszan tartó aszály, akár heves esőzések és árvíz formájában. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint 800 millió ember folytat növénytermesztést a városokban vagy a városokat övező régiókban. Ez nagyjából az emberiség 20%-ának felel meg. Jelenleg a Föld lakosságának 54%-a él városokban. 2050-re a városlakók aránya eléri a 66%-ot (habár a növekedés elsősorban Afrikában és Ázsiában fog összpontosulni). A városi növénytermesztés tehát szintén növekedni fog. Nem a házak mögötti kiskertekre kell gondolni, hanem olyan professzionális, úgynevezett vertikális farmokra, amelyek felhőkarcolók, toronyépületek tetején helyezkednek el, vagy az épületeken belül, többemeletes helyiségekben felállított gerenda-szerkezetek ad támaszt nekik.

Az aeorpónikus termesztés lényege az, hogy táptalaj helyett vattaszerű vagy szivacsos anyagba ágyazzák a növényeket, így nem érik kórokozók, amivel megspórolják a termesztők a vegyszerek árát. Úgy táplálják az élelmiszernövényeket, mint a kórházi ágyon az embert, afféle intravénás kezeléssel: tápanyagokkal dúsított vizet kapnak. Az eredmény: organikus termény, helyi termés, városi célközönségnek. Mivel a termesztés gyakran beltérben folyik, természetes napfény sem éri a palántákat. Ezt speciális világítóberendezések helyettesítik, ezek segítik a növények fotoszintézisét – nyilván a háztetőkre, gyárak tetejére telepített farmokon erre persze nincs szükség.

A módszernek most elsősorban Amerikában van nagy divatja, valóságos mozgalommá vált, nemcsak az alternatív, ökotudatos életmódot követők körében, mostanra pedig a vállalkozók is látják az aeropónikus termesztésben rejlő üzleti lehetőséget. A Brooklyn Grange például 22 500 kilogramm organikus zöldséget termeszt évente. Chicagóban egy gyárépület tetején trónol a világ legnagyobb tetőkertje: 7000 négyzetméteren termesztenek. Jelenleg Newarkban épül az a farm, amiről tulajdonosai azt állítják, hogy a legnagyobb lesz: évi 900 000 kilogrammnyi leveles növény kerül majd innen ki. Egyre nagyobb számban létesítenek vertikális kerteket Szingapúrban és Japánban is, ahol a zsúfolt városi környezetből eredő helyhiány vitte rá a vállalkozásokat az új módszer bevetésére. A szingapúri Sky Greens például három szinten termeszt leveles növényeket.

Van a vertikális farmoknak “fapados” változata is. Afrikában Nairobi zsúfolt szegénynegyedében, Kiberában jött divatba a kis méretű városi növénytermesztés, ahol több ezer szegény család kezdett zsákokban termeszteni növényeket önellátásra törekedve. Igaz, itt igenis érik kórokozók a növényeket. A zsákokat ugyanis földdel, műtrágyával és kövekkel töltik meg. De még Afrikában is fejlődést mutat a vertikális farmok trendje. Már ha az új ötletekre sikerül befektetőket találni. Az eVolo építészeti magazin minden évben versenyt indít újszerű toronyházak terveit keresve. Közel 400 pályázatból választották ki Pawel Lipiński és Mateusz Frankowski tervét – ami azonban egyelőre beruházóra vár. A Mashambas nevű torony -ami szuahéli nyelven művelt termőföldet jelent- nagy része szétszedhető és szállítható. A 17 emeletesre rajzolt épület alsó szintjein óvoda és orvosi rendelő is helyet kapna, sőt egy drón-leszálló pálya is, hogy nehezen elérhető tájakra is eljuttathassák a termést, írta a piacesprofit.hu.