Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Csaknem 70 százalékkal csökkent a vadon élő állatok populációja a világon

Alig 50 év alatt csaknem 70 százalékkal csökkent a vadon élő állatok populációja világszerte – figyelmeztet a Természetvédelmi Világalap (WWF) friss jelentése, amely azonnali beavatkozást sürget.

Létrehozva:

|

A WWF kétévente közzétett Élő bolygó-jelentésének idei kiadványa 5230 emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj mintegy 32 ezer populációjának változását értékelte az elmúlt évtizedekre visszatekintve. Mint írták, 1970 és 2018 között átlagosan 69 százalékkal csökkent a populációk mérete, amit főleg az állatok természetes élőhelyének eltűnése okoz, mivel ezeket mezőgazdasági területekké alakítják, de az éghajlatváltozás is egyre nagyobb veszélyt jelent számukra. A legsúlyosabb populációvesztést az édesvízű tavakban, folyókban és vizes élőhelyeken élő fajok szenvedték el, ezek létszáma 1970 óta átlagosan 83 százalékkal csökkent. A jelentés szerint a legnagyobb populációvesztés az Amazonas vidékén következett be, ahol az erdőirtás miatt pusztulnak el a korábban az erdőkben élő fajok. Ebben a régióban a vadon élő állatok populációinak mérete átlagosan 94 százalékkal csökkent az elmúlt fél évszázadban.

A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az Amazonas esőerdői gyorsan közelednek ahhoz a fordulóponthoz, amikor már nem tudnak segíteni a globális felmelegedés hatásainak csökkentésében. “Ha elveszítjük az Amazonast, elveszítjük a klímaváltozás elleni harcot” – hangsúlyozta Tanya Steele, a WWF vezérigazgatója. Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában kisebb léptékben csökkent a vadon élő állatok populációja. Ugyanakkor a londoni Zoológiai Társaság kutatói megjegyezték, hogy ezekben a térségekben már 1970-ben is csökkentek a populációk. A WWF a jelentés elkészítéséhez a Zoológiai Társaság Living Planet Indexének adatait használta. “Az éghajlati és a természeti válság nem valami távoli fenyegetés, amelyet unokáink egy még fel sem fedezett technológiával fognak megoldani” – hangsúlyozta Mike Barrett, a WWF tudományos és természetvédelmi ügyvezető igazgatója, aki szerint a természet pusztulása és az éghajlatváltozás egyazon érem két oldala.

A tudósok szerint a globális hőmérsékletemelkedést 1,5 Celsius-fokra kell korlátozni ahhoz, hogy a világ elkerülje az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait. Ennek eléréséhez a természet megóvása is létfontosságú, mert a természeti rendszerek – köztük az esőerdők – nagy mennyiségű üvegházhatású gáz tárolására alkalmasak. Barrett arra figyelmeztetett: “jelenleg még mindig veszítünk a természetből, tehát rossz irányba haladunk”. Évente tízmillió hektár erdő tűnik el, ami hatással van az éghajlatra, az élelmezésbiztonságra és emberek millióinak megélhetésére is.A jelentés ugyanakkor pozitív példákat is kiemelt: mint írták, a ciprusi célzott természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően 1999 és 2015 között 500 százalékkal nőtt az álcserepes teknősök fészkeinek száma. Nagy-Britanniában sikerült visszatelepíteni a kihalt darvakat, és ma már több mint 200 példány él belőlük, a kelet-afrikai Virunga-hegységben pedig 2010 óta a hegyi gorillák száma 480-ról 604-re nőtt.

Advertisement

Barrett hangsúlyozta: kormányoknak nem elegendő arról megállapodni, hogy a bolygó 30 százalékának védelmére biztosítanak forrásokat. “A vezetőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy mi történik a bolygó másik 70 százalékával” – tette hozzá arra is utalva, hogy decemberben rendezik meg a 15. Biológiai Sokféleség Egyezmény konferenciát. A WWF-jelentés azt is kiemelte, hogy a természet helyreállítása nem lehetséges az őslakos népek és a helyi közösségek jogainak, valamint természetvédelmi vezető szerepüknek elismerése és tiszteletben tartása nélkül. A WWF Magyarországnak a jelentésről kiadott csütörtöki közleményében Sipos Katalin igazgató rámutatott: “miközben az éghajlatváltozás hatásai gyötrik az élővilágot is, az élőhelyek és a természeti rendszerek helyreállítása az egyik legfontosabb eszközünk a klímaváltozás hatásaival szemben”. A közlemény szerint Magyarországon mások mellett olyan fajokat fenyeget az eltűnés veszélye, mint az elevenszülő gyík, a kaszpi haragossikló, a lápi póc, a magyar szöcskeegér vagy a délvidéki földikutya.

 “A legutóbbi felmérések alapján Magyarországon a közösségi jelentőségű élőhelyek 87 százaléka kedvezőtlen vagy rossz állapotú, az álló- és folyóvizek között még ennél is nagyobb arányban voltak azok, amelyeknek az ökológiai állapota mérsékelt, gyenge vagy rossz besorolást kapott. Pedig a veszélyeztetett fajok megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban vannak a hazai élőhelyek” – hangsúlyozta Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője.

Advertisement

 

mti

Advertisement

Zöldinfó

Szavazz a bokrok hangjára – elindult a 2026-os év madara-választás

Július 25-ig várja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a voksokat az év madarára, a lakosság a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhat.

Létrehozva:

|

Szerző:

Töltse ki a napelem-kalkulátort, és tudja meg, mennyibe kerülhet Önnek! Ingyenes kalkulálás itt (x)

Az MME 1979-óta választja meg az év madarát, ami 2011 óta rendszerint közönségszavazással történik. 2026-ra három, bokorban fészkelő madárfaj, a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhat a lakosság az egyesület honlapján július 25-e 12 óráig – közölte az alternativenergia.hu. A bokrosok menedéket nyújtanak rengeteg élőlény számára. Sok madár találja meg itt fészkelő- és táplálkozóhelyét, és a vonulás alatt még több használja megállóhelyként, zöld folyosóként ezeket a területeket. Ezért is fontos, hogy ezekre természetbarát szemmel, értékes élőhelyként és ne “rendezetlen bozótként” tekintsünk. A kis poszáta verébnagyságú, de annál karcsúbb madár. Színezete nem feltűnő, jellegzetes “lüktető” éneke alapján azonban könnyű felismerni. Rovarevő, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik. Hazánkban gyakori fészkelő, tavasztól őszig találkozhatunk vele ártéri erdőkben, bokrosokban, de akár városi parkokban is. A telet Afrikában tölti.

Az énekes rigó a fekete rigó után a második leggyakoribb települési fészkelő rigónk. A rokon fajnál kisebb, attól teljesen eltérő színezetű, így könnyű elkülöníteni attól. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kedveli az üdébb, párásabb parkokat, kerteket, ahol bőven talál kisebb házas csigákat. Fészke igazi remekmű, belsejét nyálával kevert korhadó faanyaggal simára tapasztja. A telet főként a mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is. A kerti geze verébnagyságú, ritkán megfigyelhető madár. Hasoldala világos sárgás, hátoldala sötétebb barnás, esetleg olajzöldbe hajló, lábai kékesszürkék. Fészkeléshez sűrű növényzetet igényel, ezért leginkább nedves területeken, ártéri erdőkben fordul elő. A telet Afrika déli, szubtrópusi részén tölti, hozzánk csak késő tavasszal érkezik, és a költés befejezése után, nyár derekán megkezdi a vonulást a telelőterületek felé.

Advertisement
Tovább olvasom

Ezeket olvassák