Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

A változatos étrend létfontosságú az éghajlatváltozás csökkentéséhez

Létrehozva:

|

A Cambridge és Aberdeen Egyetemek kutatóinak tanulmánya szerint az ételek környezetvédelmi hatásait is számításba kell venni az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Az egészségesebb étrend felé való elmozdulás azonban csak egy a számos tennivaló közül ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyes éghajlatváltozást és biztosítani tudjuk az egész Föld népessége számára elegendő élelmiszert.

A nyugati táplálkozási modell veszélyes

Ha a jelenlegi trend folytatódik, az élelemtermelés kibocsátása önmagában eléri, ha meg nem haladja az üvegházhatású gázok kibocsátására kitűzött globális célokat 2050-re.

Ahogy a Föld népessége egyre nő és egyre inkább a húsban gazdag nyugati étrend felé tolódik el, a növekvő mezőgazdasági hozam sem tudja majd biztosítani a 2050-re várható 9,6 milliárd ember számára elegendő élelmet, így több földet kell majd művelés alá vonni.

A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy ezt csak nagyon magas áron lehet biztosítani, hiszen az erdőirtás növeli a szén-dioxid kibocsátást valamint csökken a biológiai sokféleség, és az állattenyésztés növekedése megnöveli a légkörbe jutó metán szintjét.

A szerzők szerint a „minden maradjon a régiben” politikája azt jelenti, hogy 2050-re a termőföldek 42 %-kal bővülnek, és a műtrágya-felhasználás a 2009-es szintet 45 %-kal lépi majd túl.

Nem lesz elegendő a termőföld

A tanulmány rámutat, hogy a legújabb kutatások szerint, ha a mezőgazdasági terméshozamok növekedésének tendenciája nem változik, akkor az nem lesz elegendő a 2050-re tervezett globális élelmiszerkereslet kielégítésére, és így a mezőgazdasági területek további terjeszkedése szükséges. Ez azonban magával hozza a biológiai sokszínűség további csökkenését, és a mezőgazdaság jelentős mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz valamint a környezetszennyezéshez, éppen emiatt további terjeszkedése nem kívánatos. Az általában javasolt alternatívának – vagyis a fokozott erőforrás-felhasználással elért hozamnövelésnek – is vannak negatív hatásai.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy megtaláljuk annak a módját, hogy úgy érjük el a globális élelmezésbiztonságot, hogy ne kelljen növelni a termőföldek és a legelők területeit, így nem növekedne az üvegházhatású gázok kibocsátása sem.

„Néhány kutató potenciális lehetőségként veti fel a fenntartható hozamnövelést is, ami azt jelenti, hogy különféle módszerekkel összébb zárnánk a jelenlegi és a potenciálisan elérhető hozamok közötti rést.”- mondja a tanulmány szerzője. „A tanulmányban egy átlátható, adat-vezérelt modellt használtunk, ami azonban azt mutatja, hogy ha még szűkítenénk is a hozamréseket, ez sem lenne elegendő a várható kereslet kielégítésére, így ez a módszer is további mezőgazdasági terjeszkedést igényelne.”

A megoldás: a változatos, egészséges étrend

A kutatók azt állítják, hogy a jelenlegi élelmiszer-keresleti trendeket kellene megváltoztatni, csökkentve az élelmiszer hulladék mennyiségét és a kiegyensúlyozott étrendet ösztönözni. Rámutattak, hogy a fokozott erdőirtás (azt jósolják, hogy a világ trópusi erdeinek tizede fog eltűnni az elkövetkezendő 35 évben), a műtrágya-felhasználás és az állattenyésztés metán-kibocsátása hozzájárul az élelmiszertermelésből eredő üvegházhatású gázok 80 %-os növekedéséhez. Szerintük az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozást akkor tudnánk enyhíteni, ha az élelmiszer hulladékot a felére csökkentenénk, és a fő környezetromboló élelmiszerek iránti keresletet globális szinten kiváltanánk változatos étrenddel.

A biofizika törvényeit nem kerülhetjük meg

„A biofizika alapvető törvényeit nem kerülhetjük meg” – mondja Bojana Bajzelj, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója, aki kollégáival írta az ismertetett tanulmányt. „Az állattenyésztés általános hatékonysága igen alacsony: a növényevésből az állatok közvetítésével húst előállítani csupán 3 %-os hatékonysággal lehet. Ahogy az emberek egyre több húst fogyasztanak, ennek a többlethúsnak a biztosítására egyre több művelhető földterületet vonnak be az állatok tartására szolgáló takarmánytermelésre. Minden szinten hatalmasak a veszteségek, az emberek egyre több húst esznek, a növényekből-étel konverzió egyre kevésbé hatékony. A mezőgazdaságban alkalmazott gyakorlatok nem feltétlenül kiálthatók ki hibásnak, ám az étkezés a mi választásunk.” – mondja Dr. Bajzelj.

A modell kimutatta, hogy ha a hozamok kiegyenlítettségére törekednénk, akkor az 40%-os növekedést okozna 2050-re az üvegházhatású gázokban. Ha ezt kombinálnánk az élelmiszerhulladékok csökkentésével, az 2%-os növekedést hozna 2050-re. Ha a modellhez hozzáadták az egészséges étrend globális szinten való alkalmazását is, akkor azt hozta ki, hogy a három módszert együttesen alkalmazva az üvegházhatású gázok szintje majdnem megfeleződne, vagyis a 2009-es szintnek a 48 %-ára csökkenne.

„A nyugati étkezésre egyre inkább az élelmiszerek túlfogyasztása a jellemző, beleértve az emisszió-intenzív hús- és tejtermékek fogyasztását. Megvizsgáltuk azt a forgatókönyvet, amelyben feltételeztük, hogy minden országban egy átlagosan kiegyensúlyozott étrendet vezetnének be, a cukrok, zsírok és hústermékek túlzott fogyasztása nélkül. Azt találtuk, hogy ez jelentősen csökkentette a környezeti terhelést. Az átlagosan kiegyensúlyozott étrendet úgy alakítottuk ki, hogy az a legtöbb ember számára tartható lenne: például tartalmazott kis mennyiségben vörös húst, 5 tojást hetente, valamint naponta egy adag baromfihúst is.” – mondta el Dr. Bajzelj.
http://receptneked.hu/

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöldinfó

A rovarok menthetik meg az óceánokat

Létrehozva:

|

Szerző:

Szakértők szerint az évszázad közepére nem lesz több hal a tengerekben. Hogy miért?

Azt valószínűleg sokan tudják, hogy tányérunkra egyre többször kerül hal, az azonban kevésbé ismert, hogy az óceánokból származó fogás harmadát tápként, hallisztként használják fel. Ezen muszáj változtatni. Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje rovarokból készült takarmánnyal forradalmasítaná a halak takarmányozását, elkerülve ezzel a vízi ökoszisztémák összeomlását. A K&H a hasonló úttörő ötleteket, innovatív megoldásokat idén 2022. szeptember 30-ig várja.

A halfogyasztás egyre népszerűbb, a FAO adatai szerint a világ éves halfogyasztása nagyjából 200 millió tonna, és ennek hozzávetőleg a felét termeljük akvakultúrában, azaz speciálisan erre a célra kialakított „farmon”. Az elmúlt harminc évben a tengerből fogott hal mennyisége nagyjából 15 százalékkal emelkedett, a nevelt halé viszont több mint hatszorosára nőtt. Ezek takarmányozására használjuk fel az óceánokból kifogott halak harmadát, ami miatt 2048-ra kiürülhetnek az óceánok. Ha ez bekövetkezne, a vízi ökoszisztémák összeomlanának, ami katasztrofális következményekkel járna, ugyanis a tengerekből származik a Föld oxigénjének körülbelül kétharmada.

Az egyre növekvő halfogyasztásból két dolog következik: egyrészt, ha a jelenleg megszokott módon tápláljuk például a Magyarországon népszerű tenyésztett lazacot vagy pontyot, a termelés felfutása miatt a mostaninál is sokkal több halat kell majd kifogni. Azaz az óceáni ökoszisztémák még nagyobb terhelésnek lesznek kitéve ahelyett, hogy megóvjuk őket. Másrészt viszont azt is mutatja, hogy hatalmas eredményeket lehetne elérni a takarmány megváltoztatásával.

Molnár Áron, a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória második helyezettje már majdnem három éve foglalkozik a kérdéssel, és szerinte a lisztbogár jelentheti a megoldást, mivel nemcsak feldolgozott formában, hanem akár élve is adható takarmányként, azaz rugalmasan felhasználható. „Jelenleg az összes kifogott hal harmadát tápként használják fel, pedig erre semmi szükség nincs. Akár rovarhús is biztosíthatja a szükséges magas fehérjetartalmat, amelynek előállítása elhanyagolható mértékben terheli a környezetet. Kutatásomban ezért megvizsgáltam, mennyire alkalmas a lisztbogár a hazánkban közkedvelt ponty és a csapósügér etetésére. Örömmel mondhatom, hogy tökéletesen ki tudja váltani a hagyományos, halliszt alapú takarmányt” – mondta el Molnár Áron.

Ahhoz, hogy a doktoranduszhallgató úttörő módszere szélesebb körben elterjedhessen, még sok kutatásra van szükség, amelyek az elképzelés gyakorlati alkalmazhatóságát vizsgálják. Meg kell például bizonyosodni arról, hogy az így előállított étel megfelel az élelmiszerbiztonsági előírásoknak. „Egyelőre nem tartunk ott, hogy rovarokból készült takarmánnyal tápláljuk a tenyésztett halakat, de jól látható az a trend, hogy a rovaralapú táplálékok egyre nagyobb szerepet kapnak a környezetkímélő takarmányozásban. A hazai kutatás ezért óriási eredményeket hozhat az óceánok megóvásában, ha ez a kezdeményezés a mindennapi gyakorlatok részévé válik. A K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat célja idén is az, hogy olyan úttörő ötleteket támogasson, amelyek jelentős változást hozhatnak nemcsak az ágazatban, hanem a klímaváltozás elleni harcban is” – magyarázta Tresó István, a K&H Agrárfejlesztési főosztály vezetője.

Tovább olvasom

Zöldinfó

Első ízben észlelnek tengeriszivacs-fehéredést Új-Zélandon

Létrehozva:

|

Szerző:

Első ízben találtak Új-Zéland partjainál olyan tengeri szivacsokat, amelyek – a korallfehéredéshez hasonlóan – elveszítették színüket, vélhetően az óceán szokatlanul magas hőmérséklete miatt.

A wellingtoni Viktória Egyetem kutatói egy áprilisi expedíció alkalmával a Déli-sziget déli partjának több mint tucatnyi pontján találtak kifehéredett tengeri szivacsokat, amelyek normális esetében csokoládébarnák – írja a Guardian brit hírportál. Helyenként a tengeri szivacsok 95 százaléka fehéredett ki – közölte ez egyetem tengerbiológusa, James Bell. A kutatók az első adatok alapján úgy vélik, hogy tengeri szivacsok százezrei fakulhattak ki. A szigetország körüli vizek mélyét tengeriszivacstelepek népesítik be, amelyek élőhelyet nyújtanak a halaknak és olyan karbont bocsátanak ki, amelyet más fajok táplálékként hasznosítanak. Egy ideje már érkeznek hírek szórványos szivacsfehéredésről, nemrég például az Ausztráliához tartozó Tasmánia partja mentén észlelték a jelenséget, de a tengeri szivacsok jellemzően könnyebben elviselik az óceán változásait, mint más fajok, például a korallok. A mostani egy merőben szokatlan jelenség – mondta James Bell.

A tudós szerint a szivacsfehéredés “rávilágít a klímaválságra, amellyel az emberiség szembenéz”. “Rengeteg faj él Új-Zéland körül, és fogalmunk sincs, milyen a hőtűrőképességük” – tette hozzá. A világtengerek hőmérséklete tavaly rekordot döntött, és ez alól nem volt kivétel Új-Zéland környéke sem, ahol a parti vizek az átlagosnál 2,6 fokkal voltak melegebbek idén áprilisban. A szivacsfehéredés által leginkább sújtott térségek közül az átlagosnál is jobban felmelegedett a tenger Fiordland partjainál, ahol a szokásosnál 5 fokkal magasabb hőmérsékletet mértek, ez az utóbbi negyven év legerősebb tengeri hőhulláma. James Bell szerint további kutatások szükségesek annak végleges kimondásához, hogy a fehéredést az óceán felmelegedése okozza. A kutatók egyelőre csak “egy nagyon erős korrelációt” figyeltek meg a fehéredés és a meredek hőmérsékletemelkedés között. A tudós szerint egyes kifehéredett szivacsok életre kelhetnek, de hogy ez megtörténik-e, arra csak további megfigyelések során derülhet fény.

Tovább olvasom

Zöldinfó

Magyar tudósok: ebbe az irányba kell fordítani a napelemeket, a jobb teljesítményhez

Létrehozva:

|

Szerző:

3 millió forint támogatás napelemre. Kérjen ingyenes ajánlatot!

Az ELTE kutatói a napraforgók fénymaximalizáló “viselkedését” vizsgálva arra jutottak, hogy a napelemtáblák akkor termelik a legtöbb energiát Magyarországon, ha nem délre, hanem a dőlésszögüktől függően kissé kelet felé tájolják azokat.

A napelemek teljesítménye leginkább attól függ, milyen szögben éri őket a napfény. Eddig úgy vélték, hogy a legtöbb energiát a földrajzi dél felé fordítva termelik, mivel a napfény ereje délben a legnagyobb. Az ELTE kutatói azonban arra jutottak, hogy Magyarországon a napelemtáblákat nem délre, hanem a dőlésszögüktől függően “többé-kevésbé” kelet felé kell tájolni, ami függőleges táblák esetén akár 5 százalékos energiatöbbletet is eredményezhet. E felismerésre a napraforgók vezették a kutatókat – olvasható az ELTE MTI-hez eljuttatott hétfői közleményében. A beszámoló szerint az már régóta ismert, hogy a napraforgók érett virágai kelet felé néznek. A jelenséget sokan sokféleképpen magyarázták az idők során, de egyik feltételezés sem nyert kísérleti bizonyítást. 2020-ban az ELTE kutatói elsőként vetették fel, hogy a virágzat keleti irányát a növény tenyészhelyének fényviszonyai okozhatják.

Horváth Gábor és munkatársai csillagászati, meteorológiai és növényfiziológiai adatok felhasználásával meghatározták az érett napraforgófej virágzata és hátoldala által elnyelt fényenergiát a virágképzés kezdete és a magok teljes érése között, és megállapították, ha a tenyészidőben a délutánok átlagban felhősebbek a délelőttöknél, akkor a keletre néző napraforgóvirágzat nyeli el a legtöbb fényenergiát.
Az energiatöbblet előnyökkel jár a napraforgó számára: serkenti a magok fejlődését, gyorsítja a virágzatra lecsapódott harmat reggeli elpárolgását, ami csökkenti a gombásodás veszélyét, és magához vonzza a délelőtt aktív beporzókat.

A kutatók következő kérdése az volt, vajon a napraforgóvirágok a földrajzi kelet felé, vagy a napkelte folyamatosan változó aktuális azimut irányába (a földrajzi északtól mért irányba) néznek. Azt találták, hogy a virágzatok átlagos azimutszöge megegyezik a földrajzi keleti iránnyal, és jelentősen eltér a helyi napkelte azimutszögétől. “A drónos vizsgálat azt is megmutatta, hogy a kutatók jó irányba indultak el, amikor környezetoptikai magyarázatot kerestek a jelenségre. A 14 vizsgált napraforgótábla közül ugyanis kettőben azt találták, hogy a virágzatok azimutiránya többé-kevésbé eltért a síkvidéki virágzatok keletre nézésétől” – írják, hozzátéve, hogy ezek a táblák domboldalon feküdtek, a dombos helyek fényviszonyai pedig eltérnek a síkvidékiekéitől, mivel egy domboldalt más szögekben ér a közvetlen napsugárzás, mint egy vízszintes területet. Emellett a kutatók azt találták, hogy a környező fák árnyéka is befolyásolja a virágzatok irányát.

Miután a kutatók számára bizonyítást nyert a napraforgók fénymaximalizáló viselkedése, azt kezdték el vizsgálni, vajon igaz lehet-e a napraforgókon tett megfigyelésük a napelemekre is. “Az északi féltekén a rögzített (tehát állandó dőlésű és azimutirányú) napelemtáblák hagyományosan dél felé néznek, mert az uralkodó vélemény szerint a déli irány biztosít maximális napenergiát. Azonban a napraforgókhoz hasonlóan a napelemek fénymaximalizálását is meghatározza a felhőzöttség délelőtt-délutáni eltérése” – fejtik ki.

A beszámoló szerint a napjárás csillagászati ismereteinek és az elmúlt évtizedre átlagolt meteorológiai fénysugárzásmérési adatoknak a felhasználásával az ELTE kutatói meghatározták, hogy egy rögzített napelem egységnyi felülete mennyi fényenergiát nyel el egy év alatt. A vizsgálatot három amerikai területre (a kentuckyi Boone megyére, Tennessee-re és Georgiára), valamint három európai régióra (Közép-Olaszországra, Közép-Magyarországra és Dél-Svédországra) terjesztették ki. Azt találták, hogy a napelemtáblák ideális iránya egyedül Dél-Svédországban a hagyományos földrajzi dél, mégpedig azért, mert ott a délelőttök és délutánok évi átlagban egyformán felhősek. A többi területen viszont megfelelőbb a napelemtáblákat kissé a földrajzi kelet felé fordítani, mivel ezekben a régiókban a délutánok éves átlagban felhősebben a délelőttöknél. Ebből az is következik, hogy azokon a területeken, ahol éves átlagban a délelőttök felhősebbek a délutánoknál, a napelemek ideális iránya kicsit nyugat felé fordul.

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák