Új-zélandi és német kutatók vécéhasználatra szoktattak szarvasmarhákat, elősegítendő az ammónia, egy közvetetten üvegházhatású gáz kibocsátásának a csökkentését.

A Current Biology című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a német Mezőgazdasági Állatbiológiai Kutatóintézet (FNB) és az Aucklandi Egyetem kutatói bemutatták, miként vettek rá szarvasmarhákat a latrinahasználatra, ami lehetővé teszi ürülékük összegyűjtését és kezelését, ezáltal az ól tisztán tartását, valamint a légszennyezés csökkentését és állatbarát gazdaságok létrehozását – olvasható a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. “Általában azt feltételezik, hogy a szarvasmarha nem képes ürüléke, vizelete kontrollálására. Ám elég okosak és sok mindent megtanulhatnak” – mondta Jan Langbein, az FNB kutatója, a tanulmány társszerzője. A kísérletben az állatok betanítását a kutatók fordítva kezdték, először jutalmazták a borjakat, ha a lekerített latrinába vizeltek, majd nem engedték, hogy az állatok megközelítsék a latrinát, amikor vizelniük kellett. Hogy az állatokat latrinahasználatra ösztönözzék, a kutatók el akarták érni, hogy a borjak a latrinán kívüli vizelést valami kellemetlen tapasztalattal kapcsolják össze. “Ha a latrinán kívül vizeltek, büntetésként először fülhallgatón keresztül borzalmas hangot játszottunk nekik. Azt gondoltuk, hogy ez nem túlságosan, de büntetni fogja őket, ám nem hatott. Ha lelocsoltuk őket vízzel, annak enyhén elrettentő hatása volt” – magyarázta a német kutató.

Hetek alatt a kutatócsoportnak sikerült a 11 borjúból hatot rászoktatnia a latrinahasználatra. A szakemberek szerint a borjak olyan szinten teljesítettek, mint a kisgyerekek, amikor bilire szoktatják őket. Langbein szerint további tréningezéssel a sikerességi arány növelhető. “Tíz, tizenöt, húsz év szarvasmarhakutatás után tudjuk, hogy az állatoknak személyiségük van, és a különböző dolgokat különféleképpen kezelik” – mondta. A kutatók a jövőben eredményeiket ki akarják próbálni valódi szarvasmarha-tenyészetekben és nemcsak az ólban, hanem a szabadban is. Langbein reméli, hogy néhány év múlva valamennyi szarvasmarha használni fogja az illemhelyet. Az állat ürülékében lévő ammónia nem közvetlenül befolyásolja a klímaváltozást, hanem amikor a talajba jut, a mikrobák kéjgázzá alakítják át, amely a harmadik legfontosabb üvegházhatású gáz a metán és a szén-dioxid után. A mezőgazdaság az ammóniakibocsátás legnagyobb forrása, az állattenyésztés adja ennek több mint a felét. Ha képesek vagyunk összegyűjteni a vizelet 10-20 százalékát, azzal már jelentősen csökkenteni tudjuk a gázkibocsátást – hangoztatta Douglas Elliffe, az Aucklandi Egyetem kutatója.

Tűzálló takaróba burkolták a világ legnagyobb fáját, hogy megóvják a kaliforniai tűzvésztől, ami már a Sierra Nevada-i Sequoia Nemzeti Parkot fenyegeti.

A nemzeti park óriáserdejében (Giant Forest) található Sherman tábornok fája nevű óriás mamutfenyőt, más mamutfenyőket, az Óriáserdő Múzeumot és további épületeket is bebugyoláltak a tűz ellen – számolt be róla a The Guardian. Az alumíniumburkolás rövid ideig bírja az intenzív hőt. Az anyagot már évek óta használják az Egyesült Államok nyugati részén, hogy megvédjék az építményeket a lángoktól. A Tahoe-tó közelében a beburkolt házak fennmaradtak, míg a környék más házai elpusztultak a tűzvészben. A Sequoia Nemzeti Parkban két tűzvész pusztít. Az egyik rövidesen eléri az óriáserdőt, amelyben 2000 mamutfenyő áll. Tavaly egy erdőtűz több ezer hatalmas, évezredes mamutfenyőt pusztított el a térségben. Sherman tábornok fája az amerikai Nemzeti Parkszolgálat szerint térfogatát tekintve a legnagyobb a világon, 1487 köbméteres. A csúcsa 84 méter magasra nyúlik, kerülete pedig 31 méter a talajszinten.

A parkok mamutfenyőligeteiben 50 éve alkalmazzák az előírt égetéseket – az egyébként az erdőtüzeket tápláló más típusú fák és növényzet eltávolítása érdekében szándékosan keltett tüzeket -, amelyek segítenek az óriásfák fennmaradásában, mivel csökkentik a lángok által okozott károkat. A szakemberek szerint az óriás mamutfenyők alkalmazkodtak a tűzhöz, amely segíthet is a gyarapodásukban, mivel a tobozokból magokat szabadít fel, és olyan tisztásokat hoz létre, amelyek lehetővé teszik a fiatal mamutfenyők növekedését. A klímaváltozás miatt azonban a tüzek rendkívül intenzívvé váltak, és ez már túlterhelheti a fákat. Ez történt tavaly, amikor a tűz a becslések szerint 7500-10 600 nagy mamutfenyőt pusztított el. Az éghajlatváltozás következtében a régió az elmúlt 30 évben sokkal melegebbé, szárazabbá és szélsőségesebbé vált, megszaporodtak az erdőtüzek és pusztítóbbak lettek. A héten a tűzvész miatt ki kellett üríteni a parkot, és a bejáratánál elterülő Three Rivers egyes részeit is. A települést buldózerrel húzott földsávval választották el a tűztől. Az elhúzódó nyári tüzek csaknem 9195 négyzetkilométeren perzselték fel Kaliforniát, és több száz otthont égettek el.

A Közép-afrikai Köztársaságban, Csádban, Nigériában, Guineában és Bissau-Guineában élő fiatalok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve a klímaváltozás negatív hatásai miatt – derül ki az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) legújabb jelentéséből, amelyet UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány juttatott el az MTI-nek.

Magyarország a 163 országot tartalmazó listán 3,2-es klímakockázati indexszel a 134. helyet foglalja el Horvátország és Bahrein között. Az első tízben, vagyis a legnagyobb kockázatot jelentő országok között kizárólag afrikai államok – Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Nigéria, Guinea, Bissau-Guinea, Szomália, Niger, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola (8,7 és 7,9 közötti mutatóval) – szerepelnek, míg a sort Észtország (1,7), Finnország (1,7), Új-Zéland (1,6), Luxemburg (1,5) és Izland (1,0) zárja, vagyis itt kell a gyerekeknek a legkisebb kockázattal számolniuk.

A The Climate Crisis Is a Child Rights Crisis: Introducing the Children’s Climate Risk Index című, pénteken publikált jelentés az első összetett, gyermekekre fókuszáló kockázatelemzés, amelyet a témában végeztek. A jelentés rangsorolja az országokat az alapján, hogy az ott élő gyerekeket mennyire fenyegetik a klímaváltozás környezeti csapásai – mint például a hőhullámok vagy a ciklonok -, és mennyire védtelenek ezekkel szemben, például hozzáférnek-e az alapvető szolgáltatásokhoz. A jelentés szerint hozzávetőleg egymilliárd gyerek – a világon élő 2,2 milliárd gyerek közel fele – él azon 33 országban, amelyet a riport “rendkívül magas kockázatúnak” minősített. A klímakrízis ezekben az országokban a fiatalok egészségét, oktatási lehetőségeit fenyegeti, valamint halálos betegségeknek teszi ki őket. Ezen országok többségében a gyerekek nem jutnak hozzá a tiszta vízhez, csatornázáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és az alapvető oktatáshoz.

A klímakockázati jelentés szerint 240 millió gyereket fenyegetnek a partmenti áradások, 330 millió gyereket fenyeget a folyók áradása, 440 gyermeket fenyegetnek a ciklonok, 600 millió gyermek él a fertőző betegségeknek extrém módon kitéve, 815 millió gyerek van kitéve az ólommérgezés közvetlen veszélyének, 820 millió gyereket fenyegetnek a hőhullámok, 920 millió gyereket fenyeget a vízhiány és egymilliárd ember van kitéve az egyre erősödő légszennyezettségnek. A világon majdnem minden gyereket érint a fentiek közül valamelyik tényező, a tanulmány szerint azonban a leginkább sújtott országoknak gyakran több környezeti fenyegetéssel is számolniuk kell. Mintegy 850 millió gyermek – vagyis 3-ból 1 – olyan területen él, ahol a fent említettek közül legalább négy környezeti veszélyforrás fenyegeti az életét. Közel 330 millió gyermek olyan területen él, ahol öt főbb veszélyforrásnak van kitéve.

Miközben a 33 nagy kockázati tényezőjű ország mindössze a világ szén-dioxid-kibocsátásának 9 százalékáért felelős, a 10 legnagyobb kibocsátó ország felel a globális kibocsátás 70 százalékáért, és utóbbiak közül csak az egyikük szerepel a listán nagy kockázatú országként. “Miközben egyetlen gyermek sem felelős a klímaváltozásért, ők fizetik érte a legnagyobb árat. A legkisebb felelősséggel bíró országok szenvednek a legtöbbet a kialakult helyzetben” – Henrietta Fore, az UNICEF ügyvezető igazgatója.