Kapcsolatfelvétel

Zöldinfó

Az aszály mérésére és előrejelzésére dolgoztak ki eljárást magyar kutatók

Létrehozva:

|

Az aszály mérésére és előrejelzésére dolgoztak ki országosan használt eljárást a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék kutatói – tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága az MTI-t.

A közlemény szerint az aszály mértékének számszerűsítése nem egyszerű feladat, mivel a jelenség kialakulásában a csapadékmennyiség mellett legalább ilyen fontos a hőmérséklet változása és a megelőző időszak csapadék- és hőmérsékleti viszonyai. Legalább ilyen komoly kihívás az aszály előrejelzése: megbízható csapadék-előrejelzés legfeljebb 10-14 napra adható. A jelenlegi aszály mértékéből és a várható csapadékmennyiségből csak valószínűsíthető a vízhiány alakulása. Az aktuális aszály két legfontosabb – a megelőző időszak csapadék- és hőmérsékleti viszonyai által meghatározott – jellemzője a talajnedvesség és a növényzet állapota, melyek alkalmasak a folyamat bizonyos fokú előrejelzésére is. Az SZTE kutatói már több mint tíz éve végeznek az aszály előrejelzését segítő – műholdas távérzékelésen alapuló – vegetáció- és talajnedvesség-méréseket.

A talaj felső rétegében lévő nedvességtartalom nagy területen legjobban radarjelet használó műholdakkal mérhető. Korábban ezek csak nagyon alacsony – több kilométeres – felbontással tudták érzékelni a talajnedvességet, de a közelmúltban új adatok és módszerek váltak elérhetővé, amelyekkel a felső rétegben lévő vízmennyiség 100×100 méteres részletességgel, több száz négyzetkilométeres területen megbecsülhető.

A növényzet megfigyelése a látható, a közeli infravörös és a termál infravörös hullámhosszban gyűjtött adatokkal történik két-háromnapos gyakorisággal. Ha bizonyos területeken a növények fejlődése más területekhez vagy a hosszú távú megfigyelésekhez képest a várhatónál gyengébb, az a vízhiány jele lehet. A szegedi kutatók műholdak segítségével akár 10×10 méteres térbeli felbontással, hetente legalább kétszer, az egész országra kiterjedően tudják megfigyelni a vegetáció változását. A talajnedvesség meghatározásának közvetlen módja a pontszerű földi mérés. A kutatók olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel a meteorológiai monitoringállomások hat különböző mélységben végzett talajnedvesség-méréssel kiegészített adataiból kiszámolható a vízhiány. Ez az adat kiválóan alkalmas arra, hogy már a vegetációs időszak kezdetén, tavasszal előre jelezze a nyári aszály valószínűségét.

Tavasszal a talaj felső 70-80 centiméteres rétegének – a megelőző őszi-téli időszak súlyos csapadékhiányára visszavezethető – szárazsága komoly aszály kialakulását vetítheti előre. Így amennyiben az átlagosnál nem csapadékosabb a tavasz és a nyárelő, komoly mezőgazdasági károk alakulhatnak ki, ahogy idén is. Az SZTE kutatói az Országos Vízügyi Főigazgatóság koordinálásával és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársaival új, napi bontású aszályindexet dolgoztak ki, amely az Operatív Vízhiány Értékelő és Előrejelző Rendszer (https://aszalymonitoring.vizugy.hu/) alapját képezi. Országszerte már több mint 110 állomáson gyűjtik a meteorológiai és talajnedvesség adatokat, melyek feldolgozása segítséget nyújt a nyári öntözésre való felkészüléshez.

Advertisement

Zöldinfó

Februárban is megdőlt a mindenkori melegrekord az EU klímaváltozást figyelő szolgálata szerint

Az idei február volt az eddigi legmelegebb a feljegyzések kezdete óta – közölte csütörtökön kiadott jelentésében az Európai Unió klímaváltozást figyelő szolgálata, a Copernicus (C3S).

Létrehozva:

|

Szerző:

A C3S adatbázisa 1950-ig nyúlik vissza. Adataik szerint az idei volt globálisan a legmelegebb február: az átlagos felszíni levegőhőmérséklet 13,54 Celsius-fok volt, ami 0,81 fokkal meghaladja az 1991-2020 közötti időszak februári átlagát, és 0,12 fokkal több az eddig mért legmelegebb, 2016. februári hőmérsékletnél. Az uniós szolgálat korábbi jelentése szerint az 1850-től vezetett globális feljegyzések azt mutatják, hogy 2023 volt a Föld legmelegebb éve, az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és a Csendes-óceán keleti részének felszíni vízrétegét felmelegítő El Nino jelenség miatt, amely emelte a globális hőmérsékletet. Tavaly június óta minden hónap a világ legmelegebbje volt a korábbi évek azonos időszakához képest. A Copernicus csütörtöki közlése szerint az idei február 1,77 Celsius-fokkal volt melegebb, mint az iparosodás előtti, 1850-1900 közötti időszak februári átlaghőmérsékletének becsült értéke. Az elmúlt tizenkét hónap globális átlaghőmérséklete is rekordmagas volt, 0,68 Celsius-fokkal haladta meg az 1991-2020 közötti időszak átlagát és 1,56 fokkal az 1850-1900 közötti átlagot.

A napi globális átlaghőmérséklet a hónap első felében kiugróan magas volt, négy egymást követő napon, február 8. és 11. között 2 Celsius-fokkal haladta meg az 1850-1900 közötti szintet. Európában a hőmérséklet 3,3 Celsius-fokkal haladta meg az 1991-2020. februári átlagot, átlag feletti hőmérséklet különösen Közép- és Kelet-Európában volt tapasztalható. Európán kívül a hőmérséklet Észak-Szibériában, Észak-Amerika középső és északnyugati részén, Dél-Amerika jelentős részén, Afrikában és Nyugat-Ausztráliában volt átlag feletti. A december és február közötti időszak vonatkozásában azt közölték, hogy az ideit tél volt az eddigi legmelegebb a világon, a hőmérséklet 0,78 Celsius-fokkal haladta meg az 1991-2020 közötti időszak átlagát. Az európai téli hőmérséklet az eddig mért második legmelegebb volt a 2019-2020-as tél után, és 1,44 Celsius-fokkal haladta meg az 1991-2020-as időszakban mért átlagot – tette hozzá jelentésében az uniós klímaváltozást figyelő szolgálat. Februárban 21,06 fokkal az óceánok felszíni átlaghőmérséklete is rekordmagasnak bizonyult.

Tovább olvasom

Ezeket olvassák

© 2022 zoldtrend.hu | Minden jog fenntartva!