Kapcsolatfelvétel

Utazás

A világ legélhetőbb városa itt van a szomszédban

Létrehozva:

|

A korábbi évekhez hasonlóan idén is Bécset ítélte a világ legélhetőbb nagyvárosának a Mercer nevű tanácsadócég. Budapestet – Ljubljanával holtversenyben – a 75. helyre sorolták, ami a közép- és kelet-európai régió egyik legjobb eredménye.

Az idei felmérésben a világ 230 nagyvárosát értékelték 39 kritérium alapján. Vizsgálták többek között a város közlekedését, oktatási, kulturális és egészségügyi szolgáltatásait, közbiztonságát és környezetvédelmi helyzetét. Alapvetően a városokban dolgozó külföldiek szempontjait igyekeztek figyelembe venni: az eredmények a Mercer szándékai szerint a multinacionális cégeket segíthetik abban, hogy méltányosan kompenzálják kiküldetésben dolgozó alkalmazottaikat.

Az első öt helyezés nem változott tavaly óta, ezeket idén is Bécs, Zürich, az új-zélandi Auckland, München és a kanadai Vancouver érdemelték ki.
A lista élbolyát a nyugat-európai városok uralják ausztráliai és új-zélandi metropoliszokkal. A a top 30-ba 7 német város is bejutott, ezen belül a legjobb 10-ben három – München (4.), Düsseldorf (6.) és Frankfurt (7.) – is szerepel. A bécsi városházán is nagy örömmel fogadták az újabb elsőséget, Michael Häupl főpolgármester és Renate Brauner alpolgármester közleményben üdvözölte az osztrák főváros sikerét.

Nyugat-Európa összességében tarolt: a tízes élbolyba hét városa – Bécs, Zürich, München, Düsseldorf és Frankfurt mellett Genf (8.) és Koppenhága (9.) – is bekerült. Az Egyesült Királyságban London (40.) vezet, utána Birmingham (52.), Glasgow (55.), Aberdeen (57.) és Belfast (63.) következnek. A leggyengébben szereplő nyugat-európai városok Belfast (63.) és – a szintén nyugathoz sorolt – Athén (85.) lettek.

Körülbelül itt találhatók a listán Közép-Európa legjobbjai: a régió éllovasai Prága (68.), Budapest és Ljubljana (holtversenyben a 75.). Közép- és Kelet-Európa jóval kevésbé élhetőnek ítélt városai közé tartozik Kijev (176.), Tirana (180.) és Minszk (189.); Kijev sokat csúszott le a listán az országot sújtó politikai instabilitás és erőszak miatt – jegyzik meg a Mercer honlapján elérhető közleményben.

A tengerentúlon, Észak-Amerikában Vancouver (5.) vezeti a mezőnyt, az első húszba Toronto (15.) és Ottawa (16.) került. Az Egyesült Államok legélhetőbb nagyvárosainak San Franciscót (27.), Bostont (34.) és Honolulut (36.) találták.

A világ többi részén jó eredményt ért el Montevideo (78.), Buenos Aires (91.) és Santiago (93.), Szingapúr (25.), Kuala Lumpur (84.) és Tokió (44.), Sydney (10.), Wellington (12.) és Melbourne (16.), valamint Dubaj (74.) és Abu-Dzabi (77.).

A sereghajtó Bagdad (230.) lett, a legrosszabbak között van még Port-au-Prince (228.), de nem szerepelt jól Havanna (193.), Caracas (179.) és La Paz (156.) sem.

Utazás

Megtarthatja az őt megcsonkító fehér cápa fogát egy ausztrál szörfös

Létrehozva:

|

Szerző:

Dél-Ausztrália állam kivételesen engedélyezte egy helyi szörfösnek, hogy megkapja a fogát annak a fehér cápának, amely kis híján megölte őt néhány évvel ezelőtt.

A most 32 éves Chris Blowes-t szörfözés közben támadta meg egy 5,5 méteres fehér cápa a dél-ausztráliai Fishery Baynél 2015 áprilisában – írja a BBC News. A férfi szerint a ragadozó egy ideig “rángatta és játszadozott vele”, majd végül letépte az egyik lábát. Blowes-t két barátja húzta ki a partra, majd miután a mentősök ellátták, egy adelaide-i kórházba szállították. “A szívem teljesen leállt, ezért szívmasszázst alkalmaztak, amíg végre az élet jeleit mutattam” – idézte fel a férfi, aki 10 napig volt kómában az incidens után. Amikor a rendőrök elmentek begyűjteni a szörfdeszkáját, egy cápafogat találtak benne, amelyet a helyi törvényeknek megfelelően átadtak az illetékes hatóságnak. Dél-Ausztrália állam tiltja a fehér cápák bármely testrészének birtoklását, értékesítését vagy vásárlását és azok, akik megszegik a törvényt akár 100 ezer ausztrál dollár (23 millió forint) pénzbírságot vagy két év börtönbüntetést is kaphatnak.

Blowes több alkalommal is felkereste a hatóságot amiatt, hogy megkaphatja-e a fogat, de csak azután tettek vele kivételt, hogy egy helyi politikus tudomást szerzett az ügyéről és közbenjárt az érdekében. Ez az első alkalom, hogy valaki kivételt élvez a törvény alól az államban. “A deszkámba ragadt. Soha nem ölnék meg egy cápát a fogáért, de ez elvette a lábam és nem látok okot arra, hogy én miért ne kaphatnám meg a fogát” – jegyezte meg a szörfös. Blowes, aki ma már műlábbal is bátran meglovagolja a hullámokat, otthonában őrzi a cápafogat és rendszeresen magával viszi, amikor motivációs beszédeket tart balesetéről. “Ez egy jó kis szuvenír, amelyet majd megmutatok az unokáimnak” – jegyezte meg a férfi.

Tovább olvasom

Utazás

A háztartásoknak is termel áramot a Bieli-tó napelemes katamaránja

Létrehozva:

|

Szerző:

A hajó évente tíz háztartás működéséhez szükséges áramot állít elő. A Bieli-tó közlekedésébe 17 évvel ezelőtt kapcsolódott be az első napelemes katamarán, amely a kizárólag napenergiával hajtott katamaránok között a legnagyobb volt.

A hajó az akkori Expo.02 kiállításra készült, most pedig felújították, amiből az Energie Service Biel nevű áramszolgáltató is profitált. A felújítás keretében az eddigi ólomakkumulátorokat lítiumion-akkumulátorokra cserélték le. A módosításoknak köszönhetően a katamarán már nem csupán a saját működéséhez szükséges áramot állítja elő, hanem tíz bieli háztartás éves áramszükségletét is biztosítja. A megmaradó energiát ugyanis az Energie Service Biel rendszerébe táplálják. Mindezt megerősítette Thomas Mühlethaler, a Bieli-tó Hajózási Társaság ügyvezetője is. A katamarán rendszerében átlagosan évente 25 000 kilowattóra áram marad meg. Ez fedezi tíz háztartás éves áramszükségletét. Thomas Mühlethaler elmondta, hogy mindez nem tűnik soknak, de nem is akartak nagy naperőművet építeni. Szerinte az áramtermelés jövőjét a decentralizálás, például a lakóházakban vagy a gyárépületekben elhelyezett napelemes rendszerek jelentik. S a napelemes katamarán, mint önjáró erőmű, jól illeszkedik ebbe a koncepcióba.

forrás: alternativenergia.hu

 

Tovább olvasom

Utazás

A világ első űrállomását 50 éve lőtték fel

Létrehozva:

|

Szerző:

Ötven éve, 1971. április 19-én állították Föld körüli pályára a világ első űrállomását, a szovjet Szaljut-1-et.

A világűr meghódítása évszázadokon át álomnak tűnt csupán, és számtalan tudományos-fantasztikus regény alapjául szolgált. A rakétarepülés és az űrhajózás elméleti alapjait a 19. század végén az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij fektette le, az első folyékony hajtóanyagot használó rakétát 1926-ban az amerikai Robert H. Goddard, a világűr elérésére képes első rakétát 1942-ben a német Wernher von Braun (a náci rakétaprogram, majd az amerikai űrprogram vezetője) építette meg.

A hidegháború idején a két nagyhatalom versenyfutása a világűrre is kiterjedt, hiszen az itt elért sikerek óriási propagandagyőzelmet is jelenthettek. Az első meneteket a szovjetek nyerték, hiszen ők lőtték fel 1957-ben az első műholdat, majd éppen hatvan éve, 1961-ben Jurij Gagarin személyében szovjet állampolgár járt először a kozmoszban. Az “űrsokk” hatására óriási erőforrásokat mozgósító Egyesült Államok 1969-ben törlesztett, amikor Neil Armstrong első emberként lépett a Holdra.

A szovjetek szerettek volna mihamarabb visszavágni, ezért úgy döntöttek, hogy űrállomást építenek. Ezt már korábban is fontolgatta mindkét űrhatalom, igaz inkább katonai céllal, s mindkét részről készültek tervek is. A szovjetek erre és a már sikeresen berepült Szojuz űrhajókra alapozva építették meg a Szaljutot. A 19 tonnás, 15,8 méter hosszú és 4,2 méter átmérőjű űrállomás három részből – egy kisebb és egy nagyobb munkaterületből és egy dokkoló komponensből – állt, az eredeti Zarja (Hajnalpír) nevet közvetlenül a fellövés előtt változtatták meg.

Az űreszközt 1971. április 19-én indították Bajkonurból Proton hordozórakétával, a dátum Lenin közelgő, április 22-i születésnapja előtti tisztelgés volt. A Szaljut-1 első háromtagú személyzete – Vlagyimir Satalov parancsnok, Alekszej Jeliszejev fedélzeti mérnök és Nyikolaj Rukavisnyikov kutató űrhajós – négy nappal később a Szojuz-10 fedélzetén indult útnak és másnap érkezett meg az űrállomásra. A dokkolás után azonban mechanikai problémák miatt nem tudták kinyitni az átjáró ajtót, így öt és fél órán át tartó közös repülés után dolgavégezetlenül tértek vissza a Földre. Akkor úgy tűnt, hogy balszerencséjük volt, de az ezt követő események fényében akár szerencsésnek is tűnhetnek.

A következő küldetés, az 1971. június 6-án fellőtt Szojuz-11 három utasa, Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev sikeresen dokkolt és át is szállt az űrállomásra, ahol 22 és fél napig dolgoztak, számos tudományos kísérletet végeztek el. A Földre való visszatérés is látszólag rendben történt meg, a kabint kinyitva azonban az űrhajósokat holtan találták. Mint a vizsgálat során kiderült, leszállás közben az űrhajó légnyomás-kiegyenlítő szelepe meghibásodott, a levegő kiszökött és a sportöltözéket viselő asztronauták megfulladtak. Azóta szigorú előírás, hogy az űrhajósoknak a start és a landolás során is viselniük kell a szkafandert.

A programot a tragédia után felfüggesztették, a Szojuz űrhajókat áttervezték. A Szaljut-1 ennyi időt nem bírt ki a világűrben: miután üzemanyaga elfogyott, fékező hajtóműveit 1971. október 11-én, 175 nap után utoljára kapcsolták be, és a Csendes-óceán felett a légkörbe belépve megsemmisült. A szovjet Szaljut-program során összesen hét űrállomást bocsátottak fel, ezeket 1986-ban a moduláris szerkezetű Mir követte, az amerikaiak 1973-ban a Skylabot állították Föld körüli pályára. Az elmúlt években az űrhatalmak a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén, közösen dolgoznak, Kína a közeljövőben tervezi saját űrállomásának fellövését.

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Kedvelt