Kapcsolatfelvétel

Zöld Közlekedés

Elektromos autókat tölt fel a kínai napelemes autópálya

Létrehozva:

|

Egyelőre 1 kilométer hosszú tesztszakasz két sávját látták el napelemekkel. A projekt még tavaly december végén indult el és most a Qilu Transportation Development nevű gyártó nyilvánosságra hozta az első eredményeket.

Mint kiderült, a napelemeket 1080 méter hosszan két sávban integrálták az autópályába. A tesztszakaszon naponta 45 000 autó halad át. Minden napelemet egy olyan átlátszó réteggel fedtek le, amelynek az aszfalthoz hasonló tulajdonságai vannak és az élettartama 15 év. A Qilu tájékoztatása alapján a napelemek annyi energiát termelnek, amely elegendő 800 lakóház és a közvilágítás áramellátásának a biztosítására. Emellett a termelt áram segítségével olyan fűtőtesteket is működtetnek, amelyek télen hó- és jégmentesen tartják a tesztszakaszt. A mesterséges aszfaltréteget úgy alakították ki, hogy a jövőben alkalmas legyen az elektromos autók feltöltésére is. Egyelőre azonban a tesztszakasz még túl rövid ahhoz, hogy észszerű legyen ilyen célokra alkalmazni. Emellett még nincsenek sorozatgyártásra alkalmas elektromos gépkocsik, amelyek támogatnák az induktív feltöltést. Ettől függetlenül a Qilu Transportation Development már tárgyalásokat folytat a járműgyártókkal.

A kísérleti útszakaszba olyan szenzorokat építettek be, amelyek mérik a hőmérsékletet, a forgalmat és az áthaladó autók súlyát. Az utóbbit arra használják, hogy megkülönböztessék egymástól a személy- és a tehergépkocsikat. A megszerzett adatokat a kínai kormány elképzelései alapján egy intelligens közlekedési rendszer létrehozására használnák fel. A kínai úthálózat ugyanis már elérte a terhelhetősége határait és az új intelligens rendszer segíthet a jövőben az óriási dugók elkerülésében. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson a járművek egymás között is megosztanák az adatokat. Ideális esetben pedig mind a napelemes autópálya, mind az önállóan közlekedő autók adatait közösen értékelnék ki, hogy egymáshoz igazíthassák az útvonaltervezéseket és a forgalmat ellenőrző intézkedéseket. A tesztszakasz létrehozása átszámítva 5,2 millió euróba került, ez négyzetméterenként körülbelül 900 eurós árnak felel meg. Amennyiben megvalósulhat a teljes napelemes autópálya, akkor a költségek lecsökkenhetnek négyzetméterenként 387 euróra.

forrás: alternativenergia.hu

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöld Közlekedés

Az autók egyre okosabbak, mégis, mi hiányzik ahhoz, hogy kizárólag önvezető járművekkel közlekedjünk?

Az autonóm járművek megjelenésével feltárult egy olyan jövő képe, amelyben már nem lesz szükség emberi sofőrökre, és kizárólag „önvezető” autók közlekednek az utakon.

Létrehozva:

|

Szerző:

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

De megvalósulhat-e mindez, miért van egyáltalán szükség az önállóan gondolkodó autókra, és hogyan javíthatnák az összekapcsolt autonóm járművek a közlekedés hatékonyságát? A HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) vezetője most elmagyarázza, hogyan kell elképzelnünk mindezt. Tíz közlekedési balesetből kilenc emberi tényezőre vezethető vissza: lassú reakcióidőnk, szétszórt figyelmünk vagy hirtelen, rossz döntéseink végzetes következményekkel járhatnak. A számítógépek ezzel szemben nem fáradnak el, nem mobiloznak vezetés közben, ráadásul gyorsabban, pontosabban is reagálnak, mint az emberek.

Az autonóm járművek így jelentősen javíthatnak a közlekedés biztonságán, ugyanakkor fejlesztésüket más tényezők is indokolják: lerövidíthetik az utazási időt és csökkenthetik az üzemanyag-fogyasztást, ezáltal mérsékelve a környezeti terhelést is. Ehhez azonban önmagában kevés egy-egy önvezető autó, mert az igazán nagy áttörést az jelenthetné, ha ezek a járművek egymással folyamatos kapcsolatban állva közösen gondolkodnak és cselekednek. Így a hibás emberi döntések helyett pontos információkra épülő, gyors, összehangolt reakciók születhetnek az utakon.

Így gondolkodnak együtt az autonóm járművek
Az önvezető autók kommunikációja kétirányú: egyrészt a különféle szenzorokkal (pl. radarokkal, kamerákkal) észlelik a környezetüket, másrészt folyamatosan információt adnak a környezetüknek, azaz a többi autónak is. A közlekedési információk pedig szintén kétféle módon terjedhetnek: központosított formában, amikor minden jármű egy közös rendszerből kapja meg az adatokat, és elosztott módon, amikor a járművek közvetlenül egymással osztják meg az információt, azaz „a szomszédaikkal beszélgetnek”.

Képzeljünk el például egy olyan helyzetet, amikor az előttünk haladó jármű hirtelen fékez, a miénk pedig erre azonnal reagál. Ha a közelben lévő összes autó megkapná ezt az információt, egyszerre lassíthatnának le, ezzel pedig megelőzhetnék nem csak a balesetek, hanem a dugók kialakulását is, csökkentve ezzel az autók felesleges üzemanyag- vagy energiafelhasználását. Az ilyen és ehhez hasonló forgalmi helyzetek megoldásával az autonóm járművek teljesen átformálhatják a közlekedést – rengeteg hétköznapi bosszúságtól megkímélve a résztvevőket.

Az autók közötti ilyen jellegű közös gondolkodásra akkor kerülhet sor, ha minél több autonóm jármű, és minél kevesebb kiszámíthatatlan reakciójú emberi sofőr vesz részt a közlekedésben – magyarázza Gáspár Péter professzor, HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) vezetője.

Ez azonban nyilván nem azt jelenti, hogy ha holnap mindenki önvezető autóba ülne át, azonnal torlódások nélkül, gyorsabban közlekedhetnénk.

Advertisement

Mindennek a kulcsa a kommunikáció
Gáspár professzor szerint például ahhoz, hogy az utazásra fordított idő csökkenjen, az egész közlekedési rendszert át kell tervezni, ami rendkívül komplex feladat. A járműkommunikáció ugyanis jóval több annál, mint hogy az autók adatokat cserélnek egymással. Az önvezető járművek nemcsak a körülöttük haladó többi autó mozgását érzékelik, hanem kapcsolatban állnak a közlekedési infrastruktúrával is – például a lámpákkal, gyalogátkelőhelyekkel és jelzőtáblákkal – a gyalogosokkal és kerékpárosokkal, az utasok eszközeivel, például okostelefonokkal, valamint a világhálóval is, amelynek segítségével akár távoli járművekkel is adatot cserélhetnek.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy önvezető autónak nemcsak azt kell azonnal érzékelnie, ha előtte hirtelen fékez egy másik jármű, hanem azt is, ha pirosra vált a lámpa vagy ha egy gyalogos lelép a zebrára. Fel kell ismernie a telefonunkon beállított úti célt, és biztonságosan el is kell minket juttatnia oda. Ehhez azonban folyamatos, valós idejű kommunikációra van szükség – nemcsak a közelben lévő járművekkel, hanem a hálózaton keresztül akár távolabbi autókkal is. Csak így lehet összehangolni a forgalmat, elkerülni a torlódásokat és optimalizálni a közlekedést.

A közlekedésben minden tizedmásodperc számít, az autonóm járműveknek ezért minden helyzetben azonnal kell reagálniuk. Ennek az elméleti, műszaki szabályozási kereteit már évek óta kialakították. Ahhoz azonban, hogy ezek a gyakorlatban is széles körben alkalmazhatók legyenek, összehangolt nemzetközi döntésekre, szabályozói jóváhagyásokra és az infrastruktúra tényleges kiépítésére van szükség – mutatott rá a professzor- Nem beszélve arról, hogy a közlekedés gördülékenysége és biztonsága érdekében mindezek a rendszerek egyszerre, valós időben és zavartalanul kell, hogy működjenek. Kollégáink kutatással, modellezéssel, szimulációval és teszteléssel járulnak hozzá ahhoz, hogy az önvezető autók garantált, stabil teljesítményt nyújtsanak ezeken a területeken – tette hozzá.

Bár az önvezető járművek önmagukban már most lenyűgöző technológiai teljesítményre képesek, a valódi áttöréshez nem az egyes autók tudása, hanem a járművek és rendszerek közötti, valós időben zajló, többszereplős együttműködés finomhangolása szükséges – és mint látjuk, ez sokkal bonyolultabb feladat, mint egy- egy autót önálló döntéshozatalra tanítani.

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák