Kapcsolatfelvétel

Zöld Közlekedés

A polcok mennek az emberekhez az Amazon okosraktárában

Létrehozva:

|

Mikor egy online boltba beérkezik egy megrendelés, a kiszedő munkatárs a rendelési listával a kezében körbesétál, összegyűjti a termékeket a polcokról, visszaviszi az asztalához, összerakja a csomagot, majd kezdődik minden előről a következő rendeléssel.

Ezt hívják a kereskedelemben komissiózásnak. Az e-commerce fejlődésével egyre nagyobb rendelési mennyiséggel, és egyre nagyobb raktárakkal bíró kereskedőknél ez a folyamat drasztikusan megnövelte a raktárakban dolgozó alkalmazottak számát, ezáltal a cégek működési költségeit.

Hogyan lehet javítani a hatékonyságon?
A dotkom láz idején épp a túl magas működési költségek miatt csődbe ment online élelmiszerbolt, a Webvan egykori alkalmazottja, Mick Mountz a következőképp gondolta újra a problémát:

Milyen lenne egy raktár, ha a munkaerő ingyen lenne? A válasz egyszerű volt, minden reggel odamenne tízezer raktáros, mindegyik fogna egy terméket, és amelyikre éppen szükség van egy rendelésnél, azokat előrehívnák, hogy adják oda a kiszedőknek.

A valóságban azonban nincs ingyenmunka, így valamilyen módon mozgó polcokkal kell helyettesíteni a tízezer embert. De mivel nincs minden termékre minden nap szükség, ezért felesleges beruházás az összes polcot robotizálni. Elég, ha a robotok odagurulnak, felemelik a szükséges polcot, és odaviszik a kiszedőkhöz.

Mountz összeállt két, robotikában jártas mérnökkel, és megalapították a Kiva Systems-t. Több évnyi iteráció után az ötlet a piacon is megállta a helyét, nagyobb raktárak esetében akár harmadannyi idő alatt lehetett összeállítani a csomagokat. Több kereskedő mellett az Amazon is használta a technológiájukat, és annyira megtetszett nekik, hogy senki mással nem akartak osztozkodni rajta. 2012-ben inkább megvették az egész céget 775 millió dollárért, hogy csak nekik szállítsanak.

Advertisement

Hogyan értek el háromszoros hatékonyságot?
A rendszer két alapvető eleme a könnyű szerkezetű, mobil polc, valamint az önjáró porszívóhoz hasonló szállítórobot. A raktárat széles autópályákra, valamint polcsorokkal szegélyezett utakra bontják.

Amikor beérkezik egy megrendelés, a raktárkezelő szoftver lokalizálja, mely polcon vannak a szükséges termékek, és a legközelebb eső inaktív szállítórobotot odaküldi. Az üres robotok a kertek (polcok) alatt is tudnak közlekedni, hogy tehermentesítsék az utakat.

A robot megemeli a polcot, és elindul a kijelölt csomagösszeállító pult irányába. Videókon jön ki legjobban, milyen látványosan nyüzsögnek a polcokkal megrakott robotok a raktárban. A robotok alján egy kamera vizsgálja a padlón méterenként elhelyezett 2D vonalkódokat, amelyek a tájékozódást segítik. Folyamatosan kommunikálnak az útvonalról a központi logisztikai szoftverrel, de a roboton lévő szenzor is figyeli a környezetét, elkerülendő az ütközést.

 

Mikor a polc a kiszedőhöz ér, beáll az adott pultnál sorban álló polcok mögé. Amikor sorra kerül, egy lézer lámpa megvilágítja a polcon a szükséges terméket, így a raktárban dolgozók szinte emberi robotként, gondolkodás nélkül vehetik le a szükséges termékeket.

Advertisement

Ezután a logisztikai szoftver kijelöli a robotnak a polc új helyét. Minél gyakrabban vásárolnak a polcon tárolt termékekből, annál közelebb a kiszedőkhöz.

Ez a végletekig fokozott optimalizálás teszi lehetővé, hogy egy 10 000 négyzetméteres, Kiva rendszerrel felszerelt raktárban 75 ember munkáját már csak 25 végezze.

forrás: smart.blog.hu

Hozzászólás küldése

A hozzászólás írásához bejelentkezés szükséges Bejelentkezés

Hozzászólás

Zöld Közlekedés

Az autók egyre okosabbak, mégis, mi hiányzik ahhoz, hogy kizárólag önvezető járművekkel közlekedjünk?

Az autonóm járművek megjelenésével feltárult egy olyan jövő képe, amelyben már nem lesz szükség emberi sofőrökre, és kizárólag „önvezető” autók közlekednek az utakon.

Létrehozva:

|

Szerző:

Spóroljon a villanyszámláján! Kérje ingyenes napelem kalkulációnkat itt! (x)

De megvalósulhat-e mindez, miért van egyáltalán szükség az önállóan gondolkodó autókra, és hogyan javíthatnák az összekapcsolt autonóm járművek a közlekedés hatékonyságát? A HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) vezetője most elmagyarázza, hogyan kell elképzelnünk mindezt. Tíz közlekedési balesetből kilenc emberi tényezőre vezethető vissza: lassú reakcióidőnk, szétszórt figyelmünk vagy hirtelen, rossz döntéseink végzetes következményekkel járhatnak. A számítógépek ezzel szemben nem fáradnak el, nem mobiloznak vezetés közben, ráadásul gyorsabban, pontosabban is reagálnak, mint az emberek.

Az autonóm járművek így jelentősen javíthatnak a közlekedés biztonságán, ugyanakkor fejlesztésüket más tényezők is indokolják: lerövidíthetik az utazási időt és csökkenthetik az üzemanyag-fogyasztást, ezáltal mérsékelve a környezeti terhelést is. Ehhez azonban önmagában kevés egy-egy önvezető autó, mert az igazán nagy áttörést az jelenthetné, ha ezek a járművek egymással folyamatos kapcsolatban állva közösen gondolkodnak és cselekednek. Így a hibás emberi döntések helyett pontos információkra épülő, gyors, összehangolt reakciók születhetnek az utakon.

Így gondolkodnak együtt az autonóm járművek
Az önvezető autók kommunikációja kétirányú: egyrészt a különféle szenzorokkal (pl. radarokkal, kamerákkal) észlelik a környezetüket, másrészt folyamatosan információt adnak a környezetüknek, azaz a többi autónak is. A közlekedési információk pedig szintén kétféle módon terjedhetnek: központosított formában, amikor minden jármű egy közös rendszerből kapja meg az adatokat, és elosztott módon, amikor a járművek közvetlenül egymással osztják meg az információt, azaz „a szomszédaikkal beszélgetnek”.

Képzeljünk el például egy olyan helyzetet, amikor az előttünk haladó jármű hirtelen fékez, a miénk pedig erre azonnal reagál. Ha a közelben lévő összes autó megkapná ezt az információt, egyszerre lassíthatnának le, ezzel pedig megelőzhetnék nem csak a balesetek, hanem a dugók kialakulását is, csökkentve ezzel az autók felesleges üzemanyag- vagy energiafelhasználását. Az ilyen és ehhez hasonló forgalmi helyzetek megoldásával az autonóm járművek teljesen átformálhatják a közlekedést – rengeteg hétköznapi bosszúságtól megkímélve a résztvevőket.

Az autók közötti ilyen jellegű közös gondolkodásra akkor kerülhet sor, ha minél több autonóm jármű, és minél kevesebb kiszámíthatatlan reakciójú emberi sofőr vesz részt a közlekedésben – magyarázza Gáspár Péter professzor, HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) vezetője.

Ez azonban nyilván nem azt jelenti, hogy ha holnap mindenki önvezető autóba ülne át, azonnal torlódások nélkül, gyorsabban közlekedhetnénk.

Advertisement

Mindennek a kulcsa a kommunikáció
Gáspár professzor szerint például ahhoz, hogy az utazásra fordított idő csökkenjen, az egész közlekedési rendszert át kell tervezni, ami rendkívül komplex feladat. A járműkommunikáció ugyanis jóval több annál, mint hogy az autók adatokat cserélnek egymással. Az önvezető járművek nemcsak a körülöttük haladó többi autó mozgását érzékelik, hanem kapcsolatban állnak a közlekedési infrastruktúrával is – például a lámpákkal, gyalogátkelőhelyekkel és jelzőtáblákkal – a gyalogosokkal és kerékpárosokkal, az utasok eszközeivel, például okostelefonokkal, valamint a világhálóval is, amelynek segítségével akár távoli járművekkel is adatot cserélhetnek.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy önvezető autónak nemcsak azt kell azonnal érzékelnie, ha előtte hirtelen fékez egy másik jármű, hanem azt is, ha pirosra vált a lámpa vagy ha egy gyalogos lelép a zebrára. Fel kell ismernie a telefonunkon beállított úti célt, és biztonságosan el is kell minket juttatnia oda. Ehhez azonban folyamatos, valós idejű kommunikációra van szükség – nemcsak a közelben lévő járművekkel, hanem a hálózaton keresztül akár távolabbi autókkal is. Csak így lehet összehangolni a forgalmat, elkerülni a torlódásokat és optimalizálni a közlekedést.

A közlekedésben minden tizedmásodperc számít, az autonóm járműveknek ezért minden helyzetben azonnal kell reagálniuk. Ennek az elméleti, műszaki szabályozási kereteit már évek óta kialakították. Ahhoz azonban, hogy ezek a gyakorlatban is széles körben alkalmazhatók legyenek, összehangolt nemzetközi döntésekre, szabályozói jóváhagyásokra és az infrastruktúra tényleges kiépítésére van szükség – mutatott rá a professzor- Nem beszélve arról, hogy a közlekedés gördülékenysége és biztonsága érdekében mindezek a rendszerek egyszerre, valós időben és zavartalanul kell, hogy működjenek. Kollégáink kutatással, modellezéssel, szimulációval és teszteléssel járulnak hozzá ahhoz, hogy az önvezető autók garantált, stabil teljesítményt nyújtsanak ezeken a területeken – tette hozzá.

Bár az önvezető járművek önmagukban már most lenyűgöző technológiai teljesítményre képesek, a valódi áttöréshez nem az egyes autók tudása, hanem a járművek és rendszerek közötti, valós időben zajló, többszereplős együttműködés finomhangolása szükséges – és mint látjuk, ez sokkal bonyolultabb feladat, mint egy- egy autót önálló döntéshozatalra tanítani.

Tovább olvasom

Zöldtrend a Facebookon

Címkék

Ezeket olvassák